Ezzel az üzenettel írt esszégyűjteményt a Terror háza igazgatója. Schmidt Mária történész legújabb könyvével egy olyan időszakról ír, amelyről szerinte sokan nem mernek őszintén beszélni. A mű egyik nem titkolt célja, hogy vitára késztessen mindenkit, akiben érzéseket vált ki az elmúlt évtizedek történelme. Schmidt Máriával D. Tóth András készített interjút.

- Miről szól a könyv?

A kérdésére röviden a könyvem alcímével válaszolhatnék: Esszék diktatúrákról és demokráciáról. A kötet közel tíz év összefoglalója: történészként reflektálok a nemzetközi és a magyar közéletre, teszem ezt politikailag inkorrektül, mert hiszem azt, hogy szakítanunk kell a bal-liberális beszédmóddal, mely már többször bebizonyosodott, hogy zsákutca, vonzereje mégis töretlen. Én soha nem tartoztam ehhez a kánonhoz. Azt gondolom, hogy csak úgy tudunk megfelelni a 21. század kihívásainak, ha először visszatalálunk a valósághoz.

- Mi adta az apropóját?

A könyv alanya és tárgya is annyiban én vagyok, hogy olyan értelmező írásokat akartam az olvasóknak adni, melyek őket is vitákra, gondolkodásra sarkallják. Történészként, a Terror Háza Múzeum, a XX. Század Intézet és a XXI. Század Intézet főigazgatójaként mindig igyekeztem olyan nenzetközi konferenciákat, kerekasztal-beszélgetéseket, vitákat szervezni, ahol különböző világnézetek, álláspontok ütközhetnek, ahol tabuk dőlnek meg. Vallom, csak ez hozhat megújulást. Ennek lenyomata ez a könyv.

- Milyen kapcsolatban van a jelenlegi hazai hangulattal? Én úgy látom nem vitázunk fontos dolgokról, csak veszekedések vannak, pedig fontos lenne tudatébresztő vitákat indítani.

Ahhoz, hogy jelenünket megértsük, feltétlen ismernünk és tudnunk kell a múltunkat. Erőt kell meríteni belőle. Nem tagadhatjuk el az elmúlt negyven – ötven évet. A könyvem több fejezetében is foglalkozom azzal, hogy nap mint nap mekkora árat fizetünk azért, hogy nincsenek példaképeink, az értékhiányos állapotért. Nem merünk büszkék lenni. A rendszerváltoztatás óta eltelt húsz évet sem értékeljük a helyén. Csalódottak, kiábrándultak vagyunk, pedig ’56-ban sokan az életüket adták azért, hogy demokráciában, szabadságban élhessünk.

- Mit üzen a könyv az olvasóinak?

Remélem azt, hogy merjünk bátrak lenni.

- Mit jelent a politikai inkorretség a mű és a szerző szerint?

A politikai korrektség nem magyar sajátosság. Az abszurd alapvetés szerint csak a baloldali értékeknek megfelelő termékek szalonképesek, így minden mást kizárnak ebből a szalonból: legyen szó kormányzati struktúrákról vagy történelemszemléletről. Ez nem csak a magyar baloldalra jellemző, általánosan elfogadott a nyugati világban. Nálunk annyival pikánsabb a helyzet, hogy a rendszerváltoztatás előtt mást tekintettek politikailag korrekt beszédmódnak. Ugyanazok. Az imperialistákat szidni és a szovjet modell eredményeit ecsetelni – akkor ez volt píszí. A lényeg azonban a szalon. A könyvbe tehát az ez ellen írott közéleti tárgyú cikkeimből válogattam, de történelmi vonatkozású írásokat is talál benne, hiszen a huszadik század története is hemzseg azoktól a tabuktól, amelyekre egyesek még ma is felszisszennek, ha szóba merjük őket hozni, netán más megvilágításban gondolkodnánk róluk.

 RTL Hírek - D. Tóth András
 

A Politikailag inkorrekt – Esszék diktatúráról és demokráciáról című kiadvány megvásárolható a Terror Háza Múzeum webshopjában: https://webshop.terrorhaza.hu/hu/termek/politikailag-inkorrekt-esszek-diktaturarol-es-demokraciarol/