A ravatalnál felolvasták Áder János köztársasági elnök üzenetét, aki így fogalmazott: Balás-Piri László egy különleges nemzedék tagjaként a becsülettel küzdés és az emlékezés felelősségét hagyta az utókorra. Örökségére csak úgy lehetünk méltók, ha sosem feledjük, kik váltották meg szenvedéseinkkel mai szabadságunkat – hangsúlyozta levelében Áder János.

A búcsúztatáson felolvasták Orbán Viktor levelét is, amelyben a miniszterelnök kiemelte: Balás-Piri László azok közé tartozott, akik egész életükkel kitartottak a szabadság eszméje és 1956 értékei mellett. Egyenes derékkal viselte a kommunista diktatúra börtönét és megaláztatásait. A rendszerváltozás után is hűségesen őrizte a szabadságharc és forradalom emlékének tisztaságát – írta üzenetében Orbán Viktor.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a ravatalnál hangsúlyozta: Balás-Piri László 1956 pesti srácainak és lányainak egyik utolsó hiteles tanúja, életpéldájával 1956 igazságának megtestesítője volt. „Balás-Piri László nem kötötte meg a maga különalkuját. Nem állt le, nem állt be. Az élet peremére szorítva is megkereste azokat a terepeket, ahol, ha nagyon szűk körben is, lehetett valamit tenni, legalább gondolkodni, legalább emlékezni” – mondta a miniszter. Hozzáfűzte: 1956 nem múlt idő. A magyarok nem lehetnek sikeresek a 21. században sem, ha nem 1956 eszményei szerint rendezik be az életüket.  

Schmidt Mária, Terror Háza Múzeum főigazgatója a következőket mondta: „Ami most és kitörölhetetlenül velünk marad, az egy pesti srác, egy mindvégig kitartó és hű hazafi, egy nagy férfi mérhetetlenül gazdag hagyatéka. Olyan társunké, aki bár életének több mint felét számkivetettként, üldözöttként volt kénytelen eltölteni, de aki azért jött közénk, hogy döntéseivel megmutassa, sorsával bizonyítsa: mindig vannak és lesznek, akik a legnagyobb természetességgel utasítják el a rosszat, választják a jót. Akik értelmet adnak a hagyomány megtartó erejének, a szabadság, a tisztesség fogalmának, a nemzeti közösség éltető közegének.”

Schmidt Mária úgy fogalmazott, Balás-Piri László életútja páratlanul gazdag és tanulságos volt, tele szimbolikus fordulatokkal. Szeretett halottunkban, Balás-Piri Lászlóban minden benne volt, ami kivételessé és megismételhetetlenné tesz bennünket: embereket, magyarokat. Kassák Lajost sírversét átformálva: élt, bár nem akarták, hogy éljen. Tanult, bár nem hagyták, hogy tanuljon. Dolgozott, bár nem hagyták dolgozni. Szabadságért harcolt és megmaradt, bár el akarták tiporni. Miután pedig végre kivívtuk szabadságunkat és függetlenségünket, mindvégig szolgált, szelíden példát mutatott anélkül, hogy mérhetetlen áldozatait, megannyi sérelmét szóba hozta volna” – búcsúzott Schmidt Mária.

Az 1935-ben született Balás-Piri László a pesti srácok és lányok legendás nemzedékéhez tartozott, amely gyermekfejjel élte meg a második világháború pusztításait és a Magyarország szovjet megszállása után kibontakozó kommunista terrort. Egyetemista társaival – ahogy ő fogalmazott: „sok tisztességes magyarral együtt” – részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharc küzdelmeiben, amiért börtönbüntetésre ítélték.

Szabadulása után nem folytathatta tanulmányait a budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszerészeti karán. 1960-tól a rendszerváltoztatásig többek között segédmunkásként, kocsikísérőként, bútorszállítóként dolgozott, hogy eltarthassa családját. 1990 után rendszeresen publikált napilapokban, folyóiratokban, „Emberek fehérben – 1956” című dokumentumkötete 1993-ban jelent meg.

Balás-Piri László 1999 óta, csaknem húsz éven át volt elnöke a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának.

A „közép-európai népek szabadságáért megtett erőfeszítései elismeréseképp” 2016-ban szabadságharcos társával, Regéczy-Nagy Lászlóval együtt Petőfi-díjban részesült, amelyet már betegen vett át.

Balás-Piri László 2018. február 17-én, nyolcvankét éves korában hunyt el.  

(MTI/KKETTKK)