Tisztelt Elnök-vezérigazgató Asszony, kedves Kamuti Jenő, Tisztelt Vendégeink!

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára meghirdetett Emlékév legfontosabb hozadéka, hogy sok elfeledett és sok új történetet, számtalan új hőst ismerhetünk meg.

Alkalmat ad az Emlékév arra is, hogy ezeket a történeteket újra és újra elmeséljük, hogy a hősök előtt újra és újra fejet hajtsunk.

1956 történelmi tárháza kifogyhatatlan. Hogy is ne lenne az, hiszen egy egész nemzet mozdult egyszerre és egy irányba: határozottan és egységesen lépett fel a szabad és független Magyarországért.

Ám az egész nemzet egységes fellépése végtére is sokmillió magyar egyedi, személyes sorsának, élettörténetének és elszánásának füzére. Jól tudjuk, hogy ami az algebrában örök szabály, az a történelemre, népek sorsára nem feltétlenül igaz.

Mert a kockás lapon egy meg egy az mindig kettő. De ha emberek mozdulnak meg együtt, akkor azonnal meghaladják az egy meg egy az mindig kettő matematikai axiómáját.

Ha több ember együtt tesz valamit, együtt akar valamit, akkor az erejük, hitük nem pusztán összeadódik, hanem rögtön meg is hatványozódik. Tíz meg tíz ember közös igazsága már százzal ér fel, száz és száz már ezernyi, ezer és ezer már milliónyi.

És ha együtt akarjuk a jót, akkor nem csak gondolatban, hangban, skandált jelszavakban fonódunk össze. Szinte érezni véljük, ahogy kart karba öltünk, sort alkotunk, aztán ebből sok-sok sor lesz egymás mögött, vonulunk a hidakon, a sugárutakon, váll a vállhoz ér a Bem szobor mellett, még a levegőt is együtt fojtjuk vissza, ahogy Sinkovits szavalatát hallgatjuk.

Mi, mai magyarok is szeretnénk olyan egységben lenni, amilyenben az 56-os forradalmárok voltak. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy az egységre, a nagyon-nagyon kívánatos nemzeti egységre legyen példa az 56-os forradalom gyönyörű közös, erőt adó élménye.

Tisztelt Ünneplők!

Emléktáblát avatunk ma, egy nagyszerű ember, egy lelkes forradalmár, egy hivatásához hű vasutas emléktábláját.

Az 1956. október 23-án kitört forradalom vihara végigsüvített az országon. A Műszaki Egyetem aulájából elindult felvonulás híre szárnyra kapott, és órák alatt eljutott mindenkihez: itt a pillanat, most eljöhet a szabadság.

És aki igaz magyar volt, az mind-mind a szabadság kivívásának közös céljáért dolgozott. Nem nehéz elképzelnünk, hogy hatvan évvel ezelőtt micsoda jelentősége volt annak, hogy a vasúti közlekedés is biztonságban, a nemzethez hű kézben legyen.

Idősebb Kamuti Jenő, a MÁV vezérigazgató-helyettese, a vasút forradalmi tanácsának elnöke kulcsszereplője volt annak, hogy a vasúti közlekedés a forradalmat segítse, és egyben életben tartsa az országot. Helyt állt a maga helyén, a maga területén, a maga felelősségében.

Az 1956-os forradalom győzelme azon múlott, hogy sokszázezernyi magyar mind-mind megtette azt, ami rajta múlott. Minden igaz magyar kialvatlanul, halálosan fáradtan, elgyötörve, de mégis lelkesen dolgozott azokban a napokban azért, hogy életben, mozgásban tartsa a szabad Magyarországot.

Örök hála a forradalom magyarjainak, akár fegyverrel, akár kétkezi munkával, akár szóval vigyázták a friss magyar szabadságot. Örök hála azoknak az embereknek, mint amilyen idősebb Kamuti Jenő is volt, akik azokban a vészterhes napokban, a szovjet birodalom árnyékában nem féltek semmitől! Örök hála nekik, mert 2016 szabadsága az ő bátorságuk és tettrekészségük eredménye!

Kívánom, hogy hirdesse ez az emléktábla az 56-os hősök emlékét! Kívánom, hogy idősebb Kamuti Jenő alakja, története, bátorsága követendő példa legyen minden magyar számára!

Hiszen mindenkinek eljöhet egy olyan pillanat az életében, amikor a hazája sorsa az ő bátorságán is múlik!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!