Raoul Wallenbergről, a II. világháború végén Magyarországon diplomata szolgálatot teljesítő dúsgazdag svéd fiatalemberről, aki zsidók ezreinek mentette meg az életét, és végül szovjet, fogságban halt meg, az utóbbi ötven évben újra és újra fellángolnak a viták, az érzelmek.
Két, Amerikában élő újságíró Wallenberg amerikai hírszerző tevékenységéről számolt be nemrégiben. Sokan felháborodottan utasítják vissza a szerintük alaptalan vádakat. Valóban dehonesztáló, ha valaki a németek ellenében az amerikaiaknak dolgozott? Schmidt Mária történész évek óta kutatja a holocaust történetét, Wallenberg tevékenységéről izraeli, német, magyar és amerikai levéltárak dokumentumait volt alkalma végigolvasni, s már esztendőkkel ezelőtt ő is arra a következtetésre jutott, ahogy Raoul Wallenberg hírszerző tevékenységet is folytatott Magyarországon.
- Tulajdonképpen nem értem, hogy mi okozza az ezzel kapcsolatos érzelmi felzúdulást. Heiner Lichtenstein, a németországi Wallenberg Bizottság elnöke, az egyik legelismertebb Wallenberg-kutató, már 1982-ben megírta, hogy Lauer Kálmán, Stockholmban élő zsidó származású magyar kereskedelmi cégtulajdonos elbeszéléséből tudja, hogy Wallenberg legendás hátizsákján kívül még százezer dollárral és két listával érkezett Budapestre. Az egyik lista, amelyet a War Refurgee Board, azaz az amerikai Háborús Menekültügyi Hivatal állított össze számára az antifasiszta érzelmű, a küldetés céljára felhasználható magyarok nevét tartalmazta, míg a másik az közvetlenül az OSS-től (Office of Strategic Services), az amerikai Hírszerző Szervezettől származott, és nagyszámú korrupt magyar, illetve német hivatalnok nevét tartalmazta. Wallenberg az amerikai zsidó segélyszervezet, a Joint (Joint Distribution Committee) anyagi fedezetével jött Budapestre azzal az elsődleges céllal, hogy bekapcsolódjék az üldözött zsidóság mentésébe. Ez az anyagi támogatás másfél millió dollárt jelentett.´ Elképzelhetetlen, hogy háborús viszonyok között az amerikai titkosszolgálat tevékeny közreműködése nélkül ekkora összege| ki lehessen hozni az Egyesült Államokból.
- Az egyesült államokbeli két újságíró azt állítja, hogy bizonyítékokat talált arról, hogy Wallenberg jelentéseket küldött az OSS-nek.
- Nem tudom, mit találhattak pontosan. Azt, hogy Wallenberg jelentéseket írt, az természetes, hiszen mint diplomatának ez kötelessége volt. Az is bizonyos, hogy ezek az iratok a titkosszolgálatok számára értékelhető információkat is tartalmaztak, és azt már 1982-ben John Mendelsohn történész dokumentumgyűjteményében fakszimilében is olvashattuk, hogy ezeknek a jelentéseknek egy példányát a WRB-nak szánták.
- Mi lehet az oka annak, hogy a svéd külügyminisztérium ennyire tiltakozik Wallenberg hírszerző volta miatt?
- Talán országa háború alatti semleges szerepének megkérdőjelezhetősége lehet az oka, pedig aggodalmuk tulajdonképpen nem eléggé megalapozott. Szerintem ugyanis Svédország egyszerűen nem volt abban a helyzetben, hogy német kérésre ne engedje át a német hadiszállítmányokat, s éppen úgy nem tehette meg, hogy ne álljon Wallenberg ügyében az amerikaiak rendelkezésére. Egyébként 1944 novemberében Wallenberg egy rövid időre visszament Svédországba, ahol Kolontáj asszonnyal, a svédországi orosz nagykövettel is tárgyalt. Nem tartom valószínűnek, hogy csak a zsidókérdésről esett volna szó közöltük.
- Wallenberg kapcsolatai ezek szerint az oroszokat éppúgy érdekelték, mint az amerikaiakat.
- Természetesen, hiszen a világon minden karitatív szervezet körül kialakul a segélyezettek „hálózata˝, és ezt a titkosszolgálatok nem szokták figyelmen kívül hagyni. Egyébként tudunk olyan orosz táviratról, még 1945 elejéről, amely a Wallenberg-dossziéhoz tartozik, és a következő mondatot tartalmazza: „A keresett személy megvan˝. Nem látom be, hogy Wallenberg információszerző tevékenysége miért sérthet bárkit is. Ezzel embermentő érdemei semmit nem csorbulnak. Az igazi kérdés az, hogy az angolszász hatalmak miért nem tettek többet a magyar zsidóság megmentéséért. Mert az ugye, hogy Wallenberg Magyarországra érkezése előtt egy hónappal három palesztiniai illetőségű, a magyar zsidóság soraiból elszármazott önkéntest, Szenes Hannát, Goldstein Ferencet és Nussbecher Emilt (többek között hírszerző feladatok elvégzésére is) Magyarországra küldték az angolok, majd Wallenberget az amerikaiak, gyakorlatilag a nullával egyenlő. Más dolog, hogy Wallenberg tevékenysége ténylegesen emberi életeket mentett meg. Roosevelt amerikai elnök 1944. március -24-i sajtókonferenciáján az alábbiakat mondta: Az utolsó napokban bekövetkezett események nyomát) zsidók százezreit - akik bár eddig üldöztetéseket voltak kénytelenek elszenvedni, de úgy Magyarországon, mint a Balkánon legalább életüket biztonságban tudhatták -, most, hogy Hitler csapatai megszállták Magyarországot, kiirtás fenyegeti.˝ Az angol, illetve amerikai kormányszervek, valamint a szabad világban székelő zsidó szervezetek vezetői minden kétséget kizáró információk birtokában voltak arról, mit jelent a náci megszállás a majdnem egymillió lelket számláló magyar zsidóság számára. El kell gondolkodnunk azon, hogyan képzelhették, hogy ennyi ember megmentésére egy, illetve három embert kell ráállítaniuk, lehetőleg zsidókat, vagy legalábbis idegeneket, amikor az ellenség egy egész megszálló hadsereget és kiszolgálóit állítja csatasorba. Hadi, katonai eszközökkel semmit nem tettek a zsidók megmentéséért, egyetlen amerikai vagy angol életet nem kockáztattak a magyar üldözöttekért.
Hajdú Éva