Schmidt Mária

Felejteni tékozlás

hetek.hu
Felértékelõdik a nemzeti identitás és kultúra szerepe
 
A helyzet kilátástalannak tûnik, a politikai elit a saját alkalmatlanságáról állít ki bizonyítványt azzal, hogy képtelen a kompromisszumra – állítja Schmidt Mária az október 23-án is tetten ért általános megosztottságot felszámolni nem tudó vezetõi garnitúrával kapcsolatban. A Terror Háza Múzeum fõigazgatója – Orbán Viktor egykori tanácsadója – úgy véli: a kormány erejébõl már csak a túlélésért folytatott harcra futja, miközben tömegek váltak apatikussá, nemzeti ünnepeink pedig sok mindenrõl szólnak – csak éppen az összetartozás örömérõl, a közös büszkeségrõl és az emelkedettségrõl nem.

Mi lehet az oka, hogy az 1956-os nemzeti ünnepbõl kezd kiveszni a nemzeti jelleg? Az elmúlt napokban a politikai rendezvényeken éppen a nép, a nemzet hiányzott: nagyon sok budapesti vidékre utazott – vagy ahogy többen fogalmaztak: menekült –, vagy bezárkózott a lakásába, családjával töltötte el az ünnepet. De a tömegrendezvényeket sem az öröm, a forradalom hõseire történõ büszke emlékezés, hanem inkább a düh, a dermedtség jellemezte.

– Nagyon elkeserít, hogy ide jutottunk. Ha éppen ezekben a napokban nem tudunk megállni egy pillanatra, hogy felidézzük a hõsök emlékét, akiknek annyi mindent köszönhetünk, akik az életüket adták, akiknek az idegrendszere ment rá minderre, akkor mikor leszünk képesek rá? Az emléknap fõhajtás, tudatosítás. Az, hogy mécsest gyújtunk, szimbolikus erejû: ezzel fejezzük ki, hogy a börtönbe vetett vagy elvett vagy föláldozott élet nem volt hiábavaló, nem volt értelmetlen.

A kormány tehetségtelenségét, lelki sivárságát mutatja, hogy nem tud méltó módon emlékezni. Jól példázza mindezt, hogy már hetekkel október 23-a elõtt csak az zúdult ránk a médiából, hogy hová nem mehetünk ünnepelni. Ismét elindult a hisztériakeltés, az agymosás. Szinte már meg sem lepõdünk, hogy a miniszterelnök csak kordonok mögött, elnéptelenedett, kiürített utcákon, magányosan ünnepel. Pedig végre tudomásul kell vennünk azt is, hogy a 21. század kihívásaival szemben felértékelõdik a nemzeti identitás és a nemzeti kultúra szerepe. Az utolsó órában vagyunk, a hõsök még köztünk vannak. Meg kell becsülnünk õket.