Tisztelt Miniszter Úr, Vezérigazgató Úr, Kedves Vendégeink!

1956-ról már sok mindent elmondtunk, ám nagyon sok minden még elmondásra vár.

1956-nak, a forradalomnak számtalan izgalmas, fontos és szép története van, amit még nem, vagy alig meséltünk el. Ezen történetek közé tartoznak az 1956-ban Magyarország szabadságáért fegyvert fogó, annak áldozatául eső, azért kínzásokat elszenvedő, meghurcolt cigány honfitársaink történetei is.

A forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának emlékét ünneplő 1956-os Emlékév számomra egyik legfontosabb és legszebb pillanata az volt, amikor felkutattuk és közzétettük a forradalom cigány hősei közül néhánynak a történetét. Önök is emlékezhetnek rá, plakátokon is megjelenítettük Budapest utcáin az ’56-os cigány hősök arcképeit. Szívszorító, nehéz, igaz történetek ezek. Történetei olyan embereknek, akiket a hazájuk és a szívük hívott harcba.

Szentandrássy István képei, amelyek a mai napon bemutatandó bélyegsorozatra kerülnek, értő és érzékeny ábrázolásai 1956 cigány hőseinek.

Köszönet a mesternek!

Köszönet mindenkinek, aki segítette, támogatta, hogy a bélyegsorozat megjelenése valóra válhasson!

Különös szeretettel köszöntöm a körükben megjelent cigány származású vendégeinket, művészeket, civil szervezeti vezetőket, tudósokat!

1956 a hazafiság, az egységes magyar hazafiság szimbóluma. 1956-ban nem nézte senki, hogy kibe karol bele a Margit hídon, az október 23-i első tüntetésen, kivel együtt skandálja a Rádió előtt, hogy „ruszkik haza”, kivel együtt menekül a dühöngő sortűz elől a Kossuth téren és kivel együtt bújik a T-34-es elől a barikád mögé.

1956-ban igazán valóra vált Alexandre Dumas klasszikus bajtársi fogadalma: mindenki egyért, egy mindenkiért!

Proli és mérnök, fiatalasszony és nagyapa, pesti srác és budai úrigyerek, cigány, zsidó, sváb, magyar szabadságharcosok: ők, együtt az összekapaszkodó 56-os hőseink!

Tisztelt Vendégeink!

A hőseink nem pusztán a példaképeink, ők a mércéink is. Szerényen, alázattal, de hozzájuk kell mérni magunkat. Megteszünk-e mi is mindent, amit megkövetel tőlünk a hazánk? Összekapaszkodunk-e a bajban? Megvédjük-e honfitársainkat, magyarokat, cigányokat, zsidókat, svábokat? Most, hat évtizeddel a kommunisták elleni szabadságharc után is égető kérdések ezek, olyan kérdések, amelyekkel minden nap szembe kell néznünk. És nem pusztán szembe kell néznünk, de döntéseket is kell hoznunk: ma is, holnap is és holnapután is. Sok erőt és jó szerencsét kívánok ezekhez a döntésekhez!

Köszönöm, hogy itt vannak, jöjjenek sokszor el hozzánk, mert itt, a mi múzeumunkban mindig a legjobbjaink emlékei várnak Önökre!

Köszönöm, hogy meghallgattak, tisztelet 1956 cigány hőseinek!

Patyiv le Ötvenhatosonge romane vityaza!