Egy közismert költő és tárcaíró valódi nőnek nevezte őt, és elragadtatással nyilatkozott rövid szoknyáiról, szokásairól, ahogyan szégyenlősen húzogatja ezeket a ruhadarabokat. Gyakran tűnik fel a képernyőn intellektuális vitaműsorokban, nemegyszer egyedül képviselve a szebbik nemet. Dr. Schmidt Mária a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, a XX. Századi Történeti Intézet igazgatója és a miniszterelnök társadalompolitikai főtanácsadója parlamenti dolgozószobájában fogad.
Szóval én egy sikeres nő vagyok? - néz rám kissé tanácstalanul miközben helyet foglalunk, és miniszoknyáját igyekszik kissé hosszabbnak feltüntetni.
- Azért nem kell megijedni - próbálom megnyugtatni, majd saját kételyeimet hozom szóba. Ön mindig olyan intellektuális szerepekben tűnik fel, hogy kicsit aggódtam, nem vállalja ezt az interjút, mondván, ez a fajta laza csevegés nem az Ön műfaja.
- Ilyesmiről szó sincs. Abszolút az én műfajom.
- Nem láttam még olyan cikket, amelyben arról mesélt volna, mit főzött a hét végén, vagy hasonló témákról
- Még nem kérdeztek erről, de adott esetben szívesen elmondom. A háztartás a családi élet nagyon fontos része, a család pedig fontosabb mindennél.
- Egyik újságíró ismerősöm, akinek elmondtam, hogy ide jövök, így reagált: „Schmidt Marihoz? O nagyon rendes, egyáltalán nem beképzelt˝ Kicsit felháborodtam, hogy egy ilyen komoly pozícióban lévő hölgyet Schmidt Marinak nevez. Önt ez nem zavarja?
- Miért zavarna? Sőt: örülök neki. A pozíció jön-megy, de én Schmidt Mari, illetve Marcsi voltam és az is maradok. Ezek az állandó dolgok. Nem hiszem, hogy attól van az embernek intellektuális vagy másfajta imidzse, mert fennhordja az orrát. Meg azt sem hiszem, hogy az intellektuális imidzs olyan fontos.
- Valóban nem az a benyomása az embereknek, hogy egyfajta túl intellektuális vagy túl hivatalos képet próbálna magáról kialakítani En egy komoly egyetemi tanárt és tanácsadót valahogy másfajta öltözékben képzeltem el…
- De mi a probléma? Fekete kosztüm van rajtam, nagyon decens, legalábbis idáig azt hittem. Vannak hosszabb szoknyáim is, de most a miniszterelnök úr Brüsszelben van. Ez még egy régebbi darab, a többi szoknyám hosszabb.
- Nem tartja fontosnak, hogy egy bizonyos képet kialakítson magáról a külvilág számára?
- Nem gondolkodtam még ezen. Fel sem merült bennem, hogy engem így vagy úgy kellene látni. Elsősorban a hozzám közel állóknak és önmagamnak szeretnék megfelelni.
- A politikusnak fontos, hogy felépítsék.
- De hát én nem vagyok politikus.
- Egy miniszterelnöki tanácsadó mégiscsak belefolyik a politikába.
- Igen, belefolyik. Érzem is ennek a felelősségét, és szeretnék jót s jól csinálni, de attól én még nem leszek politikus.
- Mit jelent az, hogy társadalompolitikai tanácsadó? Milyen kérdésekben fordul Önhöz a miniszterelnök?
- Nagyon különböző ügyekben. Vagy a miniszterelnök úr bíz rám dolgokat, vagy én szeretném bizonyos fontos kérdésekről tájékoztatni őt. Ez sok tekintetben kötetlen, ad hoc jellegű dolog. Előfordul persze, hogy hivatalos rendezvényeken is részt veszek.
-. Sokféleképpen jellemezték már Orbán Viktort. Ön milyen embernek ismerte meg?
- Én elfogult vagyok vele kapcsolatban. Egészen kivételes tehetségnek tartom őt. Nagy intellektuális kihívást jelent a közelében lenni. Ha jelzőket kell találnom, azt mondom, hogy okos, intelligens, jó humorú, jószívű, határozott.
- Mikor ismerte meg?
- Akkor, amikor a tévében láttam Nagy Imre temetésén. Éreztem, hogy ő lesz a jövő embere. Gyakorlatilag 1994-től egyike vagyok a tanácsadóinak. Az akkori személyi titkárán keresztül kerültem vele kapcsolatba.
- Hozzászokott már ahhoz, hogy sok vitában a meghívott entellektüelek között Ön az egyedüli Nő?
- Előfordul, hogy én vagyok az egyedüli nő, de sokszor ez nem is tudatosul bennem. Nem volt még olyan problémám, hogy azt éreztem volna, azért, mert nő vagyok, engem másképp kezelnek. Lehet, persze, hogy egy férfi ugyanezzel a teljesítménnyel könnyebben előrejutott volna, de nem panaszkodhatom. Azt, hogy bizonyos alkalmakkor én vagyok az egyedüli nő, sokszor csak akkor veszem észre, ha mások mondják, ilyenkor én rábólintok, hogy igen, tényleg.
- Sok bókot kap?
- Sokat. De persze, nem eleget. Azért, mert majdnem mindig férfiakkal vagyok körülvéve. Annak is megvan az előnye, ha az ember nőnek születik. Másképpen tud szót érteni a férfiakkal.
- A női énjét szokta „elővenni˝, ha el akar érni valamit?
- Hát persze! Mindig.
- Mi a véleménye a feminizmusról?
- Sokat köszönhetünk a feministáknak. Mára szinte minden célkitűzésük megvalósult.
- Időnként hallani azt a véleményt, hogy a világot két dolog fenyegeti: az iszlám és a feminizmus. Utóbbi miért lehet fenyegető?
- Akinek a feminizmus a férfiak fölötti uralkodást jelenti, vagy azt, hogy a nő ne legyen nő és anya, hanem valami nemek fölötti tudom is én mi, az veszélyes, nevetséges, és értelmetlen is. Én is, mint a többi nő, szeretem a férfiakat, és nagyra becsülöm őket, mert az esetek többségében nekik sem könnyebb, mint nekünk, és nélkülük tiszta unalom lenne az élet.
- Külföldön hol kutatott, illetve dolgozott?
- Több mint egy évig dolgoztam Amerikában, voltam Németországban, Izraelben, Ausztriában, Angliában. Különböző ösztöndíjakat pályáztam meg, de előfordult, hogy pályázni sem kellett, egyszerűen csak meghívtak. Az egyik legrangosabb helyről például telefonon felhívtak, nem volna-e kedvem kimenni, s ez igazán kedves volt tőlük.
- Honnan ismerték?
- A Hoover Intézetből hívtak, ez a stanfordi egyetemen belül működik. Olvasták az egyik tanulmányomat, ami egy nagyon rangos amerikai folyóiratban jelent meg. Szóval, felhívtak, nem volna-e kedvem kimenni, és mi tagadás, volt kedvem. Kutatási céllal mentem, de csak rövid időre, mert Petiké, a kisfiam még nagyon pici volt.
- Miről szólt az említett tanulmánya?
- A témája nagyon fontos volt az amerikaiak számára. 1948-ban kipattant egy ügy, úgy nevezték, hogy Alger Hiss ügye. 0 egy nagyon magas rangú külügyminisztériumi tisztviselő volt, hosszú ideig dolgozott az amerikai államapparátusban. Megvádolták azzal, hogy szovjet kém és akkor, az Amerika ellenes Tevékenységet Vizsgáló Szenátusi Bizottság lefolytatott ellene egy eljárást. Itt jelent meg Richard Nixon a színen, ekkor lett Amerika-szerte ismert. Végül Hisst hamis tanúzásért öt évre ítélték. Az amerikai társadalmat megosztotta a Hiss-ügy. Egészen a legutóbbi időkig aki azt mondta Hissről, hogy ártatlan, az a demokratákra szavazott, aki azt, hogy bűnös, az a republikánusokra. Én megtaláltam itt, Budapesten a döntő bizonyítékot arra, hogy Hiss valóban az oroszoknak dolgozott. Amikor előadást tartottam egy new yorki egyetemen, nem sokkal utána megjelent egy egész oldalas cikk a The New York Times-ban, aminek ˝A füstölgő fegyver˝ volt a címe utalva arra, hogy megvan a bizonyíték. Azóta aki erről a témáról ír, mindig hivatkozik az én anyagomra.
- Miért éppen Budapesten lehetett megtalálni a döntő bizonyítékot?
- Azért, mert a Rajk-pernek volt egy Noel Field nevű vádlottja, aki ugyan nem jelent meg a bíróság előtt, de idehozták őt, Pesten élt, és itt halt meg
1970-ben. Miután Field is dolgozott az amerikai külügyminisztériumban, ismerték egymást, rengeteg szállal kapcsolódtak egymáshoz, nekem az volt a hipotézisem, vagy megérzésem, hogy a Noel Field-anyagban erről a kérdésről lesz szó. Egy évig vártam a kutatási engedélyre, és amint megkaptam a dossziékat, izgatottan elkezdtem nézegetni és találomra kiválasztottam az egyiket. Kinyitottam, és az volt az első mondat, amit elolvastam, hogy ˝Alger Hiss engem is be akart szervezni, hogy a szovjetek számára kémkedjek, de…˝
- Amerikában érték támadások a cikk után?
- Igen, nagyon sokan megtámadták, de a fiatalabb generáció ma már ott is elsősorban abban érdekelt, hogy megtudja, mi is történt valójában. Ők egyszerűen tudomásul vették, hogy ez a helyzet.
- Miért éppen történésznek tanult?
- Nem tudok erre pontosan választ adni. Már gyerekkorom óta a történelem vonzott.
- Milyen családba született?
- Normális középosztálybeli családba.
Apukám gyermekorvos, anyukám tolmács és fordító volt. Sajnos, ő már nincs köztünk. Hárman vagyunk testvérek, a bátyám mérnök, a húgom nyelvtanár. -A férje szakmabeli?
- Ő történelem és szociológia szakra járt, és szociológusként oktatott az egyetemen, de 1991-ben váltott, és sikeres üzletember lett. Egy nagy ingatlancég elnöke.
- Úgy tudom, két gyermeke van. Milyen idősek?
- Ők nagyon helyesek, a kisfiam, Peti hét és fél, a lányom, Anna tizenhét és fél éves. Pont tíz év van köztük. Anna most fog érettségizni. Van nálam véletlenül vagy ötven fénykép róluk.
- Jut ideje rájuk?
- Mostanában kevés, de a választásokig minden délután Petikével voltam, akkoriban rendesen főztem és vezettem a háztartást. Most szinte mindent a kislányom csinál otthon, közben készül az érettségire és a felvételire.
- Hová felvételizik?
- A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karára. Ő sokkal gyakorlatiasabb nálam.
- Egy régebbi interjúban arról beszélt, hogy amikor este hazamegy, a gyerekek nem azt kérdezik, milyen kutatásokat folytatott, hanem azt, mi lesz a vacsora.
- Ez a természetes, nem?
- Mostanában nem házvezetőnő végzi az otthoni munkákat?
- Egy héten háromszor jön Irénke, aki takarít, mos és vasal, de a vásárlást és a főzést a család végzi, aki éppen ráér. Előfordul, hogy nekem is jut rá időm. Hétvégéken általában együtt vagyunk. Anna már nagylány, ő kevésbé igényli a vele való foglalkozást, de Péter még igen. Én nagyon igénylem Pétert, Annát és a férjemet.

B. Varga Mária