Aki a Magyar Hírlaptól követel helyreigazítást a Nyilvánosság Klub ülésén elhangzottak ügyében, az vagy nem érti, hogy mi a demokratikus sajtó feladata, vagy nem demokrata˝ - írja Kis János (MH, jan. 11.). Majd így folytatja: ˝Schmidt Máriának nem kevesebb, hanem több eszköze van az önvédelemre, mint az egyszerű állampolgárnak. Ellennyilatkozatot tehet. Kezdeményezheti, hogy a köztelevízió vezetői tegyék átláthatóvá, hogyan előzik meg az illetéktelen beavatkozás kísérleteit. Ő maga is tájékoztatást adhat arról, miként biztosítja a Miniszterelnöki Hivatal, hogy munkatársai önmegtartóztatást gyakoroljanak a köztelevízióval szemben. Megvilágíthatja, hogyan képes még a csonka kuratórium is óvni a tv függetlenségét. A tájékoztatási kötelezettségét értő és helyeslő sajtó minderről híven és pontosan - állásfoglalás nélkül - tudósítani fog.˝

Kis János érvelése abszurd. Mintha magával Andrej Januarjevics Visinszkij sztárügyésszel konzultált volna fenti gondolatainak megfogalmazásakor. Visinszkij alapművében (A perbeli bizonyítás elmélete a szovjet jogban, Akadémia, 1952) fejtette ki ismert és közismerten nagy hatású elméletét arról, hogy a vádlottnak kell ártatlanságát bizonyítania. Ezért véli úgy Kis János, hogy nekem kellene bizonyítanom, hogyan nem egyeztetek sem rendszeresen, sem rendszertelenül szerkesztőkkel a Tv-híradó tartalmáról, vagyis hogy nem követtem el, amit nem követtem el. Azt javasolja, kezdeményezzem, hogy a köztelevízió vezetői tegyék átláthatóvá, amint éppen megelőzik az illetéktelen beavatkozási kísérleteket, úgy, hogy közben erről a sajtó híven tudósíthasson.

Először is, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a köztelevízió vezetőinél bármit is kezdeményezzek. De ha lennék, sem tudnám, mit kéne pontosan kérnem a köztévé vezetőitől annak érdekében, hogy átláthatóan előzzenek meg valamit, ami nincs. És nem nagyon tudom azt sem magam elé képzelni, hogyan is fog a sajtó híven és pontosan tudósítani arról, ahogy a Miniszterelnöki Hivatal munkatársai önmegtartóztatást gyakorolnak a köztelevízióval szemben. Ez vajon mit jelenthet? És hogy kéne megvilágítanom, hogy a csonka kuratórium mit tesz és mit nem? Ehhez például mi közöm nekem, mi köze az általam sérelmezett állításnak?

Abban viszont igaza van Kis Jánosnak, hogy ellennyilatkozatot tehetek. Tettem is, illetve szerettem volna tenni, de a Magyar Hírlap nem kívánt vele foglalkozni. A Magyar Hírlap nem adott lehetőséget ellenvéleményem kifejtésére, és megtagadta a helyreigazítás közreadását is. Mindez 2000 januárban történt. Az elmúlt egy év alatt számtalanszor megismételték a rágalmat.

Kis János szerint nem vagyok demokrata, mert helyreigazítást kértem a Magyar Hírlaptól. Én nem minősítem azt a magatartást, mely alaptalanul rágalmaz, és azt sem, mely nem ad lehetőséget a cáfolatra. Bízom benne, hogy egyszer talán Kis János is beletörődik abba, hogy elmúltak már azok az idők, amikor a megvádoltnak kellett bizonyítania, hogy ártatlan. És talán belátja majd azt is, hogy nem áll érdekében sem neki, sem másnak, hogy a sajtó alaptalan híresztelésekkel traktálja a közvéleményt. Mert ez a legképtelenebb rágalmak tényként való kezelésére adna lehetőséget. Tudósítani lehetne például arról, hogy a Fair Közéletért Klub legutolsó ülésén X. Y. ügyvivő előadásában arra hivatkozott: úgy hírlik, hogy Kis János, az SZDSZ volt elnöke, ismert posztkommunista ideológus, rendszeresen egyeztet a Magyar Hírlap szerkesztőivel az újság tartalmáról. Az ügyvivőnek erről többen is beszámoltak, kilétüket azonban egzisztenciális okokból nem kívánták felfedni.
Kinek lenne ez jó? 
 
Schmidt Mária
a miniszterelnök főtanácsadója