„Ha a krokodil kinyitja a krokodilújságot, zavarba jön, mert a már félig üregi nyúl, de formailag mégiscsak krokodilszerű ifjú krokodilok arról írnak, hogy krokodilországban nacionalizmus van, a krokodilok titokban, be nem vallottan krokodilkodnak. Még az is előfordul, hogy a halakat és a hódokat nem veszik krokodilszámba. Van egy lappangó antihal- és antihódizmus. Ideje lenne már, ha a krokodilok végre beilleszkednének a hódok, halak, illetve az üregi nyulak közé, mert ez a korszerű világ követelménye…˝ - válaszolta Bertha Bulcsú 1990-ben Földváry Györgyi Mit jelent az ön számára magyarnak lenni? kérdésére.

Balogh János, Czeizel Endre, Jankovics Marcell, Elmer István, Gyurkovics Tibor, László Gyula, Makovecz Imre, Molnár Tamás, Salamon Konrád, Schmidt Mária mellett Bertha Bulcsút is felkérte Földváry Györgyi, hogy szóljon hozzá az 1935-ös Új Szellemi Front körül kibontakozott vitához. A II. világháború előtti években felszikrázó értelmiségi vitához oly mértékben hasonlít a mai szellemi szekértábor-küzdelem, hogy Bertha Bulcsú azt kérte: hadd ne írja meg a véleményét. A felkért hozzászólók többsége azonban válaszolt. Földváry Györgyinek a napokban megjelent Vesszen a magyar? című, szellemidéző összeállítása a választ adó közéleti személyiségek tanulmányaiból és a múltból megidézett szerzők írásaiból állt össze. A kötetről Schmidt Mária történészt kérdeztük.

- Milyen áthallásokra ad lehetőséget a hatvanéves tanulmányok olvasása?

- Akkor is, ma is az elefántcsonttorony fennköltségét vagy a könyvtárak csöndjét kérik számon azoktól a nem a baloldali klikkhez tartozóktól, akik - akárcsak ők - a szélesebb nyilvánosság elé lépve kívánnak megharcolni igazukért. A politizálás, a politikai elvek melletti kiállás jogát ma is egy magát baloldalinak nevező, militáns és türelmetlen értelmiségi csoport akarja kisajátítani magának. Az a leplezetlen viszolygás, amellyel napjainkban a baloldali értelmiségiek közül egyesek a magyar szó, a nemzeti érzés és érdek pozitív jelentéstartalmú összefüggésben való említésére reagálnak, ugyancsak jelen volt az Új Szellemi Front körül szervezett hadjáratban. A vita egésze, az akkor megfogalmazott szándékok és törekvések annyira időszerűek ma is, hogy az olvasó az akkori cikkek olvastán úgy érzi, megállt az idő Magyarországon. Ugyanakkor derűlátásra is okot ad az évtizedes vita újragondolása. Sokan aggódtak a magyar nemzet sorsáért, sokan fölöslegesnek tartották ezeket az aggodalmakat. Ma is vannak, akik végveszélyt kiáltanak, és olyanok is, akik mindent megtesznek ennek a veszélynek a fokozásáért. Közben pedig - eddig legalábbis - mégiscsak megmaradt a nemzet.

- Az Új Szellemi Front nevű értelmiségi társaságot mivel sikerült Gömbös Gyulának megnyernie?

- Gömbös Gyula, Magyarország miniszterelnöke, arisztokrata elődeivel szemben olyan populista, modern politikus volt, aki a tömegekre támaszkodva, azokat mozgósítva kísérelte meg a korszerűnek számító eszmék és célok elterjesztését Magyarországon. Ő volt az első olyan miniszterelnök, aki pontokba szedett programmal lépett a nyilvánosság elé. Dinamikus változtatást és modernizálást szorgalmazó politikájának a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket sikerült megnyernie. A gazdasági világválság alatt meggyötört társadalom valamennyi rétegének ígért valamit. Ezért fordult Gömbös felé a magyar írók egy csoportja is, amely a nemzet sorsáért érzett aggodalmát állította munkássága középpontjába. Ők vettek részt az Új Szellemi Frontban. Illyés azt írta, hogy Gömbös az írók jelszavainak nagy részét hivatalos kormányprogrammá emelte, ezért kell az íróknak tollukat és szavukat a közös cél szolgálatába állítani. Gömbös Gyula ezek után nem tett mást, mint igyekezett a szellem embereinek támogatását politikai céljai érdekében felhasználni. Az 1935. április 16-i, személyes találkozás azonban nem oldotta fel a kölcsönös bizalmatlanságot.

- Aztán pedig jött a csalódás.

- A mindenkori politikus tudja, hogy míg az értelmiség nem kényszerül arra, hogy céljait és követeléseit a megvalósíthatóság mércéjével mérje, addig őt csak a siker minősíti. A független értelmiségi is kritikusan viszonyul a politikához, hiszen tudja, hogy a szellem embereinek igényeit semmiféle politika nem elégítheti ki, mert egyetlen kormány sem valósíthat meg annyit, amennyinél ő ne kívánna többet. Gömbösnek sem róható fel bűnéül az írók becsapása, csupán arról van szó, hogy politikusként viselkedett. Hamis képet alakított ki róla a marxista történettudomány, a fasizmus megtestesítőjeként, sátáni figuraként ábrázolták, talán hogy szobrának felrobbantását jelentősebb eseménnyé fokozzák. Történelmietlen módon olyan bűnökkel vádolták, amiket korai halála miatt el sem tudott követni.

- A népi írók szóba állását a hatalommal azóta is ősbűnként emlegetik. Miben tévedtek, és miben vétkeztek a szellemi frontot szorgalmazó írók?

- A népi írók szót próbáltak érteni a hatalommal, de ez nem sikerült, nem is sikerülhetett - ezt meg is fogalmazta Illyés Gyula az Új Szellemi Front körül kibontakozó vitában. Tévedni tehát nem tévedtek. Bűnbeesésként, erkölcsi bukásként beállítani próbálkozásukat nem szolgál mást, mint a nem baloldali, nem kommunista írók lejáratását. Különösen visszataszító ez a törekvés akkor, ha látjuk, hogy a baloldali értelmiségiek egy jelentős része a húszas évektől az egész XX. századon keresztül önként alárendelte magát a párt állandóan változó irányvonalának és véleményének, szellemi önállóságáról lemondva, a legképtelenebb hazugságtól sem riadva vissza, értelmiségiként szolgálta a legembertelenebb rendszereket is.

(rosdy)