„Nőkhöz indulsz? Ne hagyd otthon a korbácsot!”- írja Nietzsche nyomán Lánczi András1, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, a Századvég Alapítvány elnöke, a Heti Válasz 2013. május 23.-i számában. A cikk többszöri végigolvasása után az alábbi megfejtési javaslataim vannak arra vonatkozóan, mit is kezdhetnek a férfiak a korbáccsal. Szobadíszként felszegezhetik a falra, vagy verhetik vele női családtagjaikat: nagyanyjukat, anyjukat, feleségüket, élettársukat, leányaikat, leányunokáikat. Na és persze, magukkal vihetik szeretőikhez, ismerőseikhez. Esetleg szadó-mazó játékra használhatják. Miután egy ilyen komoly lap, mint amilyen a Heti Válasz, eddig a pornó témakört érintő tartalmaktól elzárkózott, ez utóbbit ezúttal figyelmen kívül hagyom.
Lánczi legfőbb érve, hogy a női emancipáció a természet törvényeivel ellentétes, amit az is bizonyít, hogy Nyugaton kezdődött, „ahol a természet tiszteletét felváltotta a természettel szembeni közömbös vagy ellenséges viselkedési mód.” (Hanyagoljuk most, hogy a zöld mozgalmak is ott kezdődtek, ami eleven cáfolata az előbbi állításnak.) „Milyen hatása van az emancipálódásnak a demográfiai folyamatokra?” Teszi fel az álnaiv kérdést a szerző, mintha nem tudná, hogy könyvtárnyi irodalom foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a női írni-olvasni tudás és a vállalt gyermekek száma között milyen markáns összefüggés állapítható meg. Persze túlkompenzálásra, - ahogy a női emancipáció esetében is, - más kérdésekben, más esetekben, más korokban is van példa elég. Ebből azonban semmiképpen nem következik, hogy a férfiaknak korbácsot kelljen markolászniuk nőismerőseikhez tartva (zárójelben?! - ahogy Lánczi tanácsolja), annak tudatában, hogy „Az ember jövője jórészt azon múlik, hogyan alakul a nő helyzete, önbecsülése és biztonsága a világunkban”. Na meg azon, hogy a férfiak helyzete, önbecsülése és biztonsága, korbács nélkül is rendben legyen. Ugyanis, nő és férfi együtt teszi az ember(isége)t.
Schmidt Mária
történész
1. Helyesen: Az így szólott Zarathustrából:„Du gehst zu Frauen? Vergiss die Peitsche nicht!˝ „Asszonyi állathoz mégy? Ne felejtsd el az ostort!”(1908-es fordítás Dr. Wildner Ödöntől). Ugyanez (Kurdi Imrétől, Osiris, 2000.) „Nőkhöz indulsz? A korbácsot el ne feledd!” Vajon honnan vette Lánczi az „otthont”?