Schmidt Mária kiadja a jelszót: Gyurcsánynak mennie kell!

Belefulladunk a hazugságba, a színvonaltalanságba, vezetőink gazemberségébe, alkalmatlanságába, a mértéktelen korrupcióba. Az ország élén álló politikusaink jelentős része hazug, tehetségtelen, gyáva, arrogáns alak.

Oldalakat lehetne megtölteni legkirívóbb ügyeik felsorolásával. Olyan ügyekkel, amelyek bármelyike elegendő volna ahhoz, hogy a világ bármely, magát demokráciának nevező országában - Romániától Ausztráliáig - tíz percen belül megbukjon az illető. Itt minél korruptabb és ügyeskedőbb valaki, annál arrogánsabban vonja meg a vállát, fenyegetőzik és röhög a képünkbe. Mindezt abban a reményben teheti, hogy a politikai elit és a sok esetben függésbe kényszerített média kéz kezet mos politikájának védőőrizetében nem esik baja.

Gyurcsány Ferencről írni minden közíró gyönyörűsége. Ilyenkor a bőség zavara okoz fejtörést: hogy mit csipegessen ki az ember a temérdek ügyből. Mondjuk azt, hogy a Fortus Rt. vezetőjeként nem tűnt fel neki: valakik (?) több mint 2,5 milliárd forint értékben számláztak a vállalata nevében. Ahogy az sem, hogy amikor ugyanez a cég meg akarta szerezni az anyósa által diszponált gáztárolókat, a közvagyon milliárdos károkat szenvedett volna el. Ez az ˝üzlet˝ az Állami Számvevőszék elnökének közbelépése miatt meghiúsult. De voltak más üzletek, amelyeket nyélbe ütöttek. Magyarország miniszterelnöke sorozatban kötött az állam számára káros üzleteket (Balatonőszöd, Szalay utca, Motim). Éveken át manipulált cégeinek adószámával, és offshore vállalkozásokkal kerülte meg adófizetési kötelezettségét. Csalt, amikor lakásának felújításakor jogtalanul igényelte vissza az áfát, lízingelte vissza uszodáját, öntözőberendezését és csillárját. Azt is elintézte, de legalábbis szemet hunyt afelett, hogy cége, a Motim jelentős árengedménnyel kapjon az állami MVM-től villanyáramot. Nem akarok igazságtalan lenni, ezért hozzáteszem: Gyurcsány esetében ez eredmény. Eddig jóformán ingyen szerezte meg javait az államtól (Balatonőszöd, Szalay utca, Motim), most pedig, átérezvén miniszterelnöki felelősségét, hajlandó volt fizetni. Jó, nem annyit, amenynyit más, de mégis.

PIACI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT éhen halt volna Gyurcsány, hiszen - mint a fenti interjúidézetből is kiviláglik - nem tud különbséget tenni jövedelem, illetve reáljövedelem között. A bruttó és a nettó között. Nem tudta megítélni, hogy dübörög-e a gazdaság vagy pang, és azt sem, mekkora lesz a 2006-os költségvetés hiánya: 4,5 százalék vagy több mint a kétszerese. ˝A költségvetés, köszöni szépen, jól van˝ - mondta, amikor már mindenki tudta, nagy baj van. Az MNB elnöke többször figyelmeztetett, a jegybank elemzői 10 százalék közeli hiányt vetítettek előre, és nekik lett igazuk. Ilyenkor két eset van. Miniszterelnökünk vagy annyira ostoba, hogy nem látja át a költségvetés helyzetét, és akkor alkalmatlan, vagy gazember, aki tudta, milyen nagy a baj, ám ezt elhazudta. Gyurcsány Ferenc esetében mind a kettő igaz. Amikor a 2006-os választás előtt ötéves adócsökkentési programot fogadtatott el a parlamenttel, és öt százalékpontos áfacsökkentést rendeltetett el, amiből csak a multik húztak hasznot, ezt azzal a szándékkal tette, hogy megtévessze az országot és a nemzetközi üzleti életet. Mindez kimeríti a felelőtlen gazdálkodás összes feltételét.

Gyurcsány Ferenc megbukott mint miniszterelnök, mint reformer, mint politikus. Minden nap, amit még a székéhez enyvezve tölt, tovább mélyíti a válságot. Gyurcsány ma az ország legtöbb bajának eredője és magyarázata. Ebben az egy névben sűrűsödik össze mindaz, ami a magyar polgárok számára elviselhetetlen. A hazudozás, a biztonság hiánya, a kormányzati arrogancia, a rendőri brutalitások, a közbiztonság hiánya. A politika hitelvesztése, a demokratikus intézményekbe vetett bizalom megrendülése.

GYURCSÁNY AZT HAZUDTA 2006-ban, hogy készen áll a reformokra. Másfél méter magas doss ziéhalomra támaszkodva állította, hogy újabb megbízatása esetén kidolgozott elképzelésekkel lát neki a kormányzásnak. Őszödön aztán beismerte, hogy nemhogy kész reformelképzelései nincsenek, de hozzá sem kezdett a kidolgozásukhoz. Ami azóta történt, a magyar demokrácia szégyenlapjaira tartozik. Átgondolatlan kórházösszevonások és -bezárások. Utcára lökött elmebetegek, a koraszülött-ellátás ellehetetlenítése, a betegszállítás és a mentők szétzilálása. Vizitdíj, kórházi napidíj, teljesítménykorlátozás. Újabban pedig a több-biztosítós modell erőltetése vagy ejtése. Széfek kötelezővé tétele, illetve mégsem, de azonnal, illetve később.

Ez volna a sürgető egészségügyi reform? És a kormányfő arcpirító érvelése arról, hogy nincs ˝ingyenebéd˝? Hogy is írták zavaros tájékoztatójukban? ˝Az egészségügy ingyenessége megmarad.˝ Milyen ingyenebéd? Milyen ingyenes egészségügy? Miközben az 54 százalékunkkal mi fizetjük Európában a legtöbb járulékot? Miközben fizetjük a tb-t és a négyszázalékos szolidaritási adót! (Utóbbit azért, mert a szoclib kormány 2002 és 2006 között padlóra vitte a gazdaságot.) Megengedem: lehet, hogy mindez nem elég, mert akkora a baj. De akkor nem lehetett volna a tb-járulék csökkentésével ellentételezni az újabb befizetéseket? Persze csak azt követően, hogy a reform célját és elemeit elfogadtatták a szakmával, a politikával, a társadalommal. Ezt az egyeztetési folyamatot hívják demokratikus politikának. Ami most megy, az gyurcsányizmus.

VAN EGY REFORM, amit senki sem támogat, a miniszterelnök sem, van egy új törvény, amit csak azért nyomott le kétszer a kormánypárti képviselők és a mi torkunkon, mert pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Most meg, hetekkel később, éppen nem tűnik annak. Hogy van ez? Ha a kormány az egészségügyi reformnak nevezett valami egyetlen eleméért sem áll ki, ha abban minden mindennel kicserélhető, vígan elműködik minden tegnap még fontosnak hazudott része nélkül is, akkor minek a reform? Ha nincs jelentősége annak, hogy a rendszer egy- vagy több-biztosítós, egy-, hét- vagy 22 pénztáros, hogy van-e benne magántőke vagy nincs, kell-e hozzá vizitdíj, kórházi napidíj vagy sem, akkor nem kellene leállni ezzel az egész cirkusszal?

Pedig szükség lenne rá, hogy újragondoljuk, hogyan is állunk. Nem arról van szó, hogy a magyarok reformellenesek, vagy nem képesek belátni, milyen áldozatokat kell hozniuk, ha muszáj, hiszen számtalanszor bizonyították: türelmesek, belátóak, és képesek áldozatot vállalni, de ebből az ámokfutásból elegük van. Értelmes párbeszédre vágynak, elegük van a trükközésből, a félrebeszélésből és az improvizálásból. Mert felelősek magukért, családjukért, közösségükért, hazájukért.

Tisztességes közéletet akarunk. Sikeres és eredményes gazdaságpolitikát. Hiteles kormányt. Szavahihető minisztereket, közalkalmazottakat. Működő igazságszolgáltatást. A korrupció megfékezését. Működő rendőrséget. Kordon nélküli nemzeti ünnepeket. Vissza akarjuk kapni a hazánkat. Otthon akarjuk érezni magunkat benne.

A kormány teljesítménye értékelhetetlen. Az írásbeliség szintjére még nem jutottak el, a levelekre nem válaszolnak, semmilyen szabályt nem tartanak be. A köztisztviselők bizonytalanok, döntésképtelenné váltak. Az ország gazdasága tetszhalott állapotba került. Körülöttünk mindenhol dübörög a gazdaság, és nem minket irigyel Európa, ahogy Gyurcsány hazudta, hanem mi irigyeljük a 14 százalékos növekedést produkáló Szlovákiát, ahol hónapokon belül euróval fizetnek majd. De irigyelhetjük Romániát, Bulgáriát és a térség többi országát is. Mindez látszólag hidegen hagyja a szocialista politikusokat, akikben már az életösztön sem működik. Sorsukat hozzáláncolták Gyurcsányéhoz, aki egy Dugovics Titusz vakmerőségével rántja őket a megsemmisülésbe.

Az, hogy Gyurcsány az MSZP március 29-i pártértekezletét is arra használta fel, hogy szétteregesse felelősségét párttársaira, a sajtóra, az értelmiségiekre, nem lepett meg senkit. Senki nem remélte, hogy levonja a következtetéseket és félreáll. Ezt a szívességet nem teszi meg pártjának, mert semmibe veszi őket, az ország érdeke pedig egy pillanatra sem érdekelte.

˝Nem arra készülök, hogy elmenjek, ez arról szól, hogy kard ki kard, de nem személyi, hanem tartalmi a kérdés˝ - mondta. OK. Ha tartalmi a kérdés, akkor nézzük a tartalmat. Tartalmilag 2004 és 2008 között Gyurcsány Ferenc adósságcsapdába zárta az országot, a gazdaság növekedése megszűnt, az ország a térség legrosszabbul teljesítő államává vált. ˝Az egészségügyi reform esetében a szokásosnál sokkal több hiba volt, mert nem volt kellően megtervezett és kidolgozott a változások sorozata, mert az odafigyelést reformblablával és reformgőggel takarták el˝ - jelentette ki a miniszterelnök. Majd hozzátette: ˝Nem csoda, hogy az ország nem hajlandó elfogadni a 300 forintos vizitdíjat attól az MSZP-től, amely korábban 70 százalékkal megemelte a köztisztviselők bérét, és bevezette a 13. havi nyugdíjat.˝ Meg lettek tehát nevezve a felelősök. A sikertelen egészségügyi reformért az SZDSZ és Horváth Ágnes, a gazdaság tönkretételéért az MSZP, mert egyrészt osztogatott, másrészt fosztogatni próbált. Tiszta sor.

SEMMILYEN FELELŐSSÉG NEM TERHELI a miniszterelnököt. Az egyes szám első személy nála ilyenkor nem játszik, de nem használja a kádárista többes szám első személyt sem, már csak a felelősségelhárító többes szám harmadikban beszél. Az SZDSZ és a mindenhez segédkező MSZP tehet mindenről, ő, a magányos reformlovag mossa kezeit és marad. Jól teszi. Ha a szocialista párttal ezt is meg lehet tenni, akkor valóban ők felelnek mindenért. Mert a történelem nem lesz elnéző azokkal, akik Gyurcsányt rászabadították az országra, és képtelenek voltak időben megszabadítani tőle.

Magyarország érdeke azt kívánja, hogy a szocialisták azonnali hatállyal váltsák le Gyurcsányt és lúzer csapatát. Ez a kormány elvesztette a választópolgárok bizalmát, döntés- és cselekvésképtelenné vált. Minden óra, amit az ország élén töltenek, tovább mélyíti az ország válságát. Kérem tehát az országgyűlés kormánypárti politikusait, érezzék át felelősségüket, szánják el magukat, és mentsék meg hazánkat Gyurcsány Ferenctől és a gyurcsányizmus koloncától. Hogy véget érhessen végre ez az ámokfutás, és elkezdődhessen a kibontakozás.