A Népszabadság 2003. július 5-i számában jelent meg Ungváry Krisztián A pártmúzeum című írása. A cikk számos hamis, félrevezető és bosszantóan történelmietlen állítást tartalmazott, nem beszélve a személyeskedésekről és a rengeteg negatív minősítő, sértő jelzőről. Kénytelenek vagyunk idecitálni Ungváry ezen állításait, hogy tételesen megcáfoljuk azokat.

1. ˝A pártállami rendszer története azonban tág teret kap a kiállításon, a puhuló Kádár-rendszer gyakorlatilag egy szintre kerül a nyilas diktatúrával …. (…) …a Kádár-korszak kései szakasza aligha feleltethető meg a nyilas diktatúrának˝ - írja Ungváry. Ezzel szemben a múzeumban nincs szó a késői Kádár-korszakról. A legutolsó, a ˝Búcsú˝ terme nem a késői Kádár-érát, hanem az idegen befolyás végét, a szovjet csapatkivonást mutatja be. A kiállítás időhatára is világosan meghatározott: az 1956 utáni megtorlással, illetve az intézményes állami terror végeztével zárul. Azt az időszakot tárgyalja, amikor a hatalom faji, illetve osztályalapon különböztette meg a polgárokat, és származásuk, illetve politikai meggyőződésük miatt gyilkolta meg sokukat.

2. ˝Ha felsorolnák a két diktatúra áldozatainak számát˝ - hiányolja a kiállításból Ungváry. Felsoroljuk: például a ˝Kettős megszállás˝, a ˝Nyilas˝, a ˝Gulág˝, az ˝Ellenállás˝, az ˝Át- és kitelepítések˝, a ˝Beszolgáltatás˝, a ˝Péter Gábor-szoba˝, az ˝Igazságszolgáltatás˝, az ˝Internálás˝, az ˝1956-os˝ és a ˝Megtorlás˝ termek tábláin, illetve teremszövegeiben. Mindenhol a jelenleg ismert legpontosabb adatok vannak feltüntetve az áldozatok számáról. Vajon Ungváry olvasott egyet is ezek közül?

3. ˝A kiállításnak ugyan nem célja a holokauszthoz vezető út bemutatása, de a kérdést az alábbi mondatokkal (Ungváry négy mondatot idéz - a szerző) nem lehet elintézni˝. Nem is intézzük el. A zsidóság sorsáról a ˝Kettős megszállás˝, a ˝Nyilas˝ folyosó és a ˝Nyilas˝ terem szövege is tájékoztatást nyújt. A ˝Kettős megszállás˝ teremben többperces filmanyagot vetítünk a bergen-belseni koncentrációs táborról, részleteket Hitler beszédeiből, az SS vonulásairól; a ˝Nyilas˝ folyosón és teremben pedig öt fotó látható a Maros utcai vérengzés áldozatainak exhumálásáról, klipet vetítünk a deportálásokról, illetve arról, ahogy a pártszolgálatosok zsidókat kísérnek a Dunához. Ugyanebben a teremben egy teljes falat foglal el a zajló Duna képe, hanghatásokkal kísérve - mementóként a vízbe lőtt üldözöttek emlékére.

Ungváry állítása szerint e tájékoztatás alapján ˝a látogató azt hiheti, hogy a későbbi eseményekért csupán egy szűk réteg tehető felelőssé, holott a valóságban ez épp fordítva van˝. Mi van fordítva? Esetleg arra gondol Ungváry, hogy az egész magyar társadalom bűnös a deportálásokban? Ungváry a kollektív bűnösség megállapíthatóságát vallja? Talán azért is feszíti még tovább a húrt, állítván: ˝A magyar felelősség tárgyalásának nem nagyon jut hely˝. Mégis, milyen ˝magyar felelősségre˝ gondol?

A nyilasok csak az erőszakos náci fellépés hatására kerülhettek kormányra; mindez egy idegen nagyhatalom megszállása idején történt, idegen nyomásra és idegen érdekek figyelembevételével. A felelősség az idegen, megszálló hatalom képviselőié, illetve az őket kiszolgálóké volt. Azoké, akik bűncselekményeket követtek el. Felelősségük pedig az általuk elkövetett bűncselekmények súlyával arányos. A ˝Tettesek Galériáján˝ csak magyarok képei vannak kiakasztva. A politikai perek halálos ítéleteiben közreműködő bírók-ügyészek között is csak magyarok szerepelnek.

4. Érthetetlen továbbá, miért kifogásolja Ungváry azt, hogy a két háború közötti Magyarországon a kormányon levő erők igyekeztek korlátok közé szorítani a nyilasok működését. Kijelentése, miszerint a nyilasok ˝teljesen szabad körülmények között akár a választást is megnyerhették volna˝, elképesztő, történelmietlen. Teljesen szabad körülmények között a kisgazdák és a szocdemek is szervezkedhettek volna, s ez rögtön más körülményeket jelentett volna. Teljesen szabad körülmények között Darányi miniszterelnök nem csak az állami és köztisztviselők számára tiltotta volna meg a szélsőjobboldali pártokba való belépést, hanem a kommunista párthoz hasonlóan betiltotta volna a nyilasok szervezkedését. Így már egyáltalán nem indulhattak volna az 1939-es választásokon. Egyébként ne felejtsük, hogy 1938-ban általánossá tették a titkos választást - korábban vidéken nyílt szavazás volt -, így az 1939-es választás a Horthy-korszak legdemokratikusabb választásának számított. Bár a nemzetiszocialista pártok összesen megnégyszerezték a mandátumaik számát, a kormányerő, a Magyar Élet Pártja, a mandátumok 73 százalékával rendelkezett, és abszolút fölénye volt a parlamentben. Ráadásul 1939 után a nyilasmozgalom népszerűsége rohamosan csökkent.

A teremszöveg azt állítja, hogy a nyilasok ˝német segítség és támogatás nélkül soha nem válhattak volna kormányzati tényezővé˝. Ez pedig ténykérdés: a nyilasok csak az erőszakos náci fellépés hatására kerülhettek kormányra, korábban a Horthy-rendszer jellegétől idegen pártként megfigyelés alatt álltak.

5. ˝A nyilaskeresztes párt-hungarista mozgalom nem német minta szerint alakult˝ - állítja Ungváry. Ezzel szemben a tények azt mutatják, hogy német minta szerint jött létre. Szálasi 1935-ben alapította meg első pártját, ekkor már az NSDAP több mint egy évtizede létezett. Arculatát és antiszemitizmussal kevert szociális mondanivalóját tekintve a nyilasmozgalom teljesen a nácikra emlékeztetett, még az egyik eredeti zászlótípusuk (nem az árpádsávos) is a német horogkeresztes zászló másolata volt, horogkereszt helyett nyilaskereszttel. Egyenruhás felvonulásaik, militáns szervezeti felépítésük, a totális államra vonatkozó terveik és vezérkultuszuk nagyon hasonlított a nácikéhoz. A nyilas ideológia illeszkedik a többi európai nemzetiszocialista mozgalom eszméinek sorába, a nemzetiszocializmus helyi változatának tekinthető.

6. ˝A kiállítóknak a korszak társadalmi állapotaival kapcsolatos tájékozatlanságáról tanúskodik az érintőképernyőn elérhető szöveg is… (…) …Nem a magyar közélet volt ugyanis antiradikális, hanem a politikai elit egy szűk része. A közélet állítólagos »antiradikalitása« jól mérhető az eladott sajtótermékek jellegéből: míg a Magyar Nemzet olvasótábora nem haladta meg a százezer főt, addig a nyilas Pesti Újság 1941-ben is elérte a napi kétszázezres példányszámot. De nemcsak a nyilasok lapja hirdetett radikális és uszító antiszemita propagandát: a Virradat vagy a Magyarság ugyanabban a stílusban cikkezett˝ - írja Ungváry. Nem lehet ítéletet mondani a magyar közéletről, a magyar társadalomról annak alapján, hogy egyes sajtóorgánumoknak mekkora olvasótáboruk volt vagy van. A magyar lakosság jelentős része - ez ma sincs másképp - egyáltalán nem vásárolt és nem is olvasott sem politikai napilapokat, sem hetilapokat.

7. ˝Azt, hogy hol voltak táborok, nem tudhatjuk meg, mert a szőnyegbe ezt az információt már nem hímezték bele˝ - írja Ungváry a ˝Gulág˝ teremről, ahol feltételezhetően nem nézett alaposan körbe. A szőnyegbe ugyanis bele van szőve azoknak a lágerközpontoknak a helye, ahol nagyobb számban raboskodtak magyarok, a többitől jól elütően, fehér keretben, latin betűkkel.

8. ˝Erről (ti. a halálmenetekről - a szerző) a kiállításnak semmilyen mondanivalója nincs, holott a holokauszt áldozatainak jelentős része e halálmenetekben pusztult el˝ - állítja Ungváry. Van szó a halálmenetekről: a ˝Nyilas˝ terem teremszövegében és ugyanezen teremben futó klipekben.

9. ˝A falon kis keretes szövegként szerepel az a formanyomtatvány, amelyben bűnbánó nyilasok felvételüket kérhették a kommunista pártba, de ez az utalás majdnem teljesen elsikkad˝ - állítja Ungváry. Ezzel szemben egyáltalán nem sikkad el, feltűnő, éppúgy, mint a Rákosi-idézet az öltözőszekrények feletti függönyön.

˝…1945-ben egyetlen nyilas sem öltözött át a politikai rendőrség ruhájába (még a kiállítók bevallása szerint se), a prezentációt nehéz másnak, mint történelemhamisításnak minősíteni˝ - folytatja tovább. Hogy érti azt Ungváry, hogy ˝bevallás˝? Volt vallatás is? Az ˝Átöltözés˝ teremben senki nem állítja, hogy a nyilas pártszolgálatosokból ávósok lettek. Különben is, a teremben látható egyenruha PRO-s és nem ávós - ha már Ungváry szereti az aprólékosságot. A teremszövegben pedig ugyanez világosan benne foglaltatik: ˝A terem közepén látható két egyenruha a diktatúrák folytonosságát szimbolizálja. A videoklip pedig arra utal, hogy mindenki »átöltözésre« kényszerült.˝ Nem mi ˝történelemhamisítunk˝.

10. Az ˝Ellenállás˝ teremben említett egyes ellenállócsoportokról azt írja Ungváry: ˝ha hatalomra jutottak volna, ők is a terrort alkalmazták volna ellenfeleikkel szemben˝. Az, hogy ezek a csoportok az antikommunista ellenállás részesei voltak, tény. És az is, hogy később nem szolgáltak ki egy másik diktatúrát. Honnan veszi Ungváry a bátorságot, hogy olyan emberekről, akik egy totális diktatúrával szembefordulva életüket és szabadságukat kockáztatták, vélelmezett, esetleges jövendőbeli cselekedeteik alapján elítélő véleményt fogalmazzon meg? Annál is felháborítóbb ez a hozzáállás, mert az antifasiszta ellenállóktól még abban az esetben sem vonja meg az ellenállóknak kijáró elismerést, ha közülük többen bizonyíthatóan egy ugyanolyan alapokon nyugvó, terrorista elnyomó rendszer szolgálatába szegődtek, illetve maguk is e terrorgépezet tagjaivá váltak. Kijelentése tehát, hogy az ávósok közül ˝többen az antifasiszta ellenállásban is részt vettek˝, a kettős mérce elfogadhatatlan alkalmazására vall.

11. ˝Az át- és kitelepítésekről szóló… (…) …helységben (sic!) is elhallgatásokkal operálnak a kiállítók. A kitelepítések első áldozatai ugyanis magyarországi németek voltak, de az ő sorsukról szinte semmit nem tudunk meg˝ - állítja Ungváry. Ezzel szemben a teremben a következő helyeken van szó a magyarországi németekről: a teremszövegben, az adattáblán, valamint a hosszú visszaemlékezésekben/interjúkban a monitorokon. A németek kitelepítésére vonatkozó magyar döntésről szóló megállapítás a teremszövegben is szerepel, tehát nem titkoljuk el. ˝Emellett a teremszöveg hamis információkat terjeszt: »A győztesek döntése következtében Magyarországról elűzték a német származásúakat, mintegy 200 ezer főt«… (…) …A kormánydöntés időpontjában a Szovjetunió ilyet még nem kezdeményezett, a SZEB ekkor még semmilyen nyomást nem gyakorolt…˝ - állítja Ungváry, de ismét tévesen. Ungváry figyelmébe ajánljuk Romsics Ignác Magyarország története a XX. században (Osiris, 1999) című könyvét, melyben a következő olvasható: ˝…a potsdami konferencia határozata, és a SZEB döntése értelmében 1946-47-ben Magyarországról Németországba kitelepített 200 ezer német…˝ (302. oldal). Az Ideiglenes Nemzeti Kormány a SZEB-től a volksbundista németek kitelepítését kérte, a SZEB számos jegyzékében - a potsdami értekezlet határozatára hivatkozva - ugyanakkor a teljes magyarországi németség kitelepítését követelte. A magyar kormány és a koalíciós pártok - a parasztpárt kivételével - elvetették a kollektív felelősség elvét, és számos módon igyekezték szabotálni és lassítani a kitelepítést. Ennek a politikának is köszönhető, hogy végül a magyarországi németség mintegy felét nem szállították ki az országból.

12. ˝Az ávósokról csupán egy leegyszerűsítő és hamisításokkal terhelt mondat olvasható˝ - állítja Ungváry. Ezzel szemben az ávósokról nemcsak egy mondat olvasható, hanem többoldalnyi teremszöveg és adat. ˝Az ÁVO kezdeti vezetői kivétel nélkül zsidó származásúak voltak, és munkaszolgálatosként a diktatúrát először az áldozat oldaláról ismerhették meg˝ - folytatja. Kíváncsiak lennénk, mi alapján állítja Ungváry, hogy minden ˝kezdeti˝ ávós vezető zsidó volt? Mert nem így volt. Egyáltalán, mi az, hogy kezdeti? Arra a tényre pedig, hogy az ávósok között a zsidó származásúak felülreprezentáltak voltak, több helyen is utalunk, például a ˝Felekezetek˝ terme teremszövegében.

13. ˝Később pedig a »burzsoázia« és a kapitalisták ellen indított hadjárat áldozatai között felülreprezentált a zsidó áldozatok száma˝ - érdekes állítás, de jó lenne a tényeket is látni.

14. ˝A csigalassúsággal fekete aknába leereszkedő liftben hóhérsegéd mondja el akkurátus pontossággal az akasztás technikájának részleteit˝ - írja Ungváry. Ezzel szemben Somogyi Jenő nem hóhérsegéd volt, hanem rab, aki olyan alantas munkákat volt kénytelen végezni, mint a ˝kivégzőhelyen takarítás˝. Ez utóbbi tény világosan elhangzik a liftben.

15. ˝A pince munkaszolgálatosait bemutató termének kísérőszövege a kiállítók fogalmi zavaráról tanúskodik˝ - írja Ungváry. Kifogásolja a Rákosi-korszak muszosait illetően az ˝Internálás˝ terem szövegében az általunk idézőjelben szereplő ˝különleges kezelés˝ kifejezést, annak ellenére, hogy utána világosan kifejtjük, mire gondoltunk: ˝Szögesdróttal körülvett lágerekben laktak, bányákban, utak, katonai objektumok, repülőterek építésénél dolgoztatták őket. A cél azonban nem a termelés, sokkal inkább a fiatalok fizikai és lelki megaláztatása volt˝.

16. ˝Bilkei-Pappról nevén és születési, valamint halálozási dátumán kívül a múzeum semmilyen információt nem árul el˝ - állítja Ungváry. Megint nem nézett körül elég alaposan: van még információ. Nem ártatlan áldozat volt, hanem egy ellenálló, akit politikai okokból végeztek ki. Bár Ungváry Krisztián Bilkei-Papp Lászlót említi, valószínűleg Bilkey-Papp Zoltánra gondol - az ő képe látható ugyanis kiállítva -, aki szigorló orvosként Magyar Front néven - a szovjet megszállással szemben - fegyveres ellenálló szervezetet hozott létre. A dr. Kádár Mihály és társai elleni perben a Budapesti Népbíróság 1946. május 18-án halálra ítélte, amelyet a NOT 1947. május 19-én helybenhagyott. Ennek ellenére Tildy Zoltán köztársasági elnök Bilkey-Papp Zoltánt kegyelemben részesítette (1947. október 23.). A kommunista hatalomátvételt követően Molnár Erik igazságügy-miniszter - felrúgva a civilizált államok töretlen gyakorlatát - ismételten a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesztette az ügyet, és halálbüntetés kiszabását kérte. A NET 1951. január 24-én megengedte a halálos ítélet végrehajtását. A kegyelmi eljárás az európai jogrendben úgy alakult ki, hogy a megkegyelmezés nem volt felülbírálható. Súlyosabb ítélet sem volt kiszabható a vádlott terhére bejelentett fellebbezés nélkül (súlyosítási tilalom), az pedig a felettes bíróság döntése volt. Tény, hogy Bilkey-Papp Zoltán az ún. Vannay-különítmény tagja volt, amelynek nyilas volta vita tárgyát képezi. Tény, hogy Bilkey-Papp a szovjet megszállással szemben lépett fel. És tény az is - ez talán a legfontosabb -, hogy a köztársasági elnök legfelsőbb elhatározásának negatív megváltoztatása önkény és jogtiprás.

17. ˝Hadváryt a keleti területen elkövetett tömeggyilkosságai miatt jogosan is halálra lehetett volna ítélni˝ - írja Ungváry. Ezt egy bírónak kell eldöntenie, nem egy történésznek. Miért érzi magát Ungváry erkölcsi-jogi etalonnak? Hadváry Pál ügyével kapcsolatban nem tudni, hogy Ungváry milyen forrásokra alapozza ezt az állítását, ugyanis a Hadváry Pál ellen lefolytatott, valóban koncepciós perben nem merült fel az a vád, hogy az említett személy bármilyen tömeggyilkosságot követett volna el a keleti fronton.

18. ˝Donáth és egyes társai rasszista, antiszemita brosúrákat és körleveleket terjesztettek˝ - állítja Ungváry. Nem mindegy, hogy Donáth vagy az úgynevezett ˝társai˝. Nézze át Ungváry a peranyagokat, ugyanis azok másról tanúskodnak. A Donáthra vonatkozó következő állítása, hogy mint MÉP országgyűlési képviselő ˝az összes zsidótörvényt megszavazta, sőt mellettük vezető állásban propagandát is kifejtett˝, szintén cáfolható: Magyar Sándor közösségi tag az ÁVO-n jegyzőkönyvben említette, hogy Donáth nem jelent meg a parlamentben, amikor a zsidótörvény szavazására sor került. (Az első zsidótörvényt 1938. május 29-én hirdették ki, a másodikat 1939. május 5-én. Donáth az 1939. május 28-29-én tartott országgyűlési választásokon szerzett mandátumot. Ettől kezdve volt képviselő. Ennyit az ˝összesről˝.)

19. ˝A múzeum kuratóriumi tagjai között is akad olyan, akinek hozzátartozója a »tettes« múzeumbeli definíciója szerint elvileg kihelyezhető volna, de mégsem került ki a tettesek falára… (…) …ez az eljárás minősíthetetlen˝ - állítja Ungváry. Az ő eljárása minősíthetetlen. A valóság ugyanis az, hogy a kuratórium egyik tagjának sincs ilyen hozzátartozója. Az Ungváry Krisztián ellen valótlan és sértő kijelentése miatt indított jogi eljárás már folyamatban van.

20. Érthetetlen, hogy Ungváry Fiala Ferenc esetében miért nem tartja bűnnek az antiszemitizmust, amikor másoknál igen? Csak hogy pontosan lássuk a tényeket: Fiala a Szálasi-kormány sajtófőnöke volt. 1946-ban Tutsek Gusztáv népbírósági tanácsa először életfogytiglani kényszermunkára, majd Bojta Béla tanácsa halálra ítélte. Kegyelemből büntetését életfogytiglani kényszermunkára változtatták. 1956-ban szabadult, Nyugatra távozott, ahol különböző ˝késő nyilas˝ újságokat vezetett. Meggyőződéses nyilas volt, nem elhanyagolható szerepe volt a nyilasmozgalom és Szálasi rezsimjének népszerűsítésében. Tevékenyen hozzájárult a zsidógyűlölet állandó napirenden tartásához, a fajgyűlölet szításához.

21. ˝A kiállítók fogalomzavarára utal a kiállítás prospektusának zárómondata is: »A terror egykori háza ma azt példázza, hogy a szabadságért hozott áldozat nem hiábavaló. A két gyilkos rendszer elleni harcból a szabadság és a függetlenség erői kerültek ki győztesen«. Ez egy hamis mondat. A Duna-parton agyonlőttek, a Recsken meggyilkoltak, az életük végéig megnyomorítottak szenvedése csak akkor lehetne »áldozat«, ha létezett volna számukra egyéb alternatíva. A kitelepítetteket, deportáltakat, bebörtönzötteket, kényszermunkára hurcoltakat azonban nem azért sújtotta a balsors, mert a »szabadság és függetlenség« aktív harcosai voltak, hanem azért mert zsidónak vagy »burzsoának« születtek˝. Egyszerűen zavaros, érthetetlen és egészen elképesztő Ungvárynak ez a kijelentése. Milyen ˝alternatíváról˝ beszél? Mibe akar belekötni még? Először is, a prospektus idézett mondatában nem azt mondjuk, hogy minden áldozat az elnyomás elleni küzdelmében lett azzá. Voltak, akik ellenállóként, mások pedig más miatt váltak áldozattá. A prospektus és a kiállítás egésze erről szól. Felháborító és az áldozatok emlékét meggyalázó gondolkodásmód az, amely bárkitől, akit üldöztek, megnyomorítottak vagy életét elvették, elvitatja az áldozat megnevezést, bármilyen ideológia, fantazmagória vagy publicisztikai fogás miatt!

22. ˝Így viszont maradt a sterilizált és aktuálpolitikailag jól felhasználható kiállítás, amelynek végén a »mi« fogalmával megegyező »jó« győzedelmeskedhet az »idegennek« megfeleltethető »gonosz« felett˝ - hangzik Ungváry utolsó mondata. Ki az a ˝mi˝? Ki az az ˝idegen˝? Értelmetlen és érthetetlen. Ungváry számára újfent leszögezzük: a múzeum egyéni és nem kollektív felelősséget vizsgál. Az általunk bemutatott időszak ebből a szempontból egy fekete-fehér korszak volt. Az egyik oldalon álltak azok, akik embertársaikat politikai nézeteikért és származásukért üldözték, a másikon pedig azok, akik ezt elszenvedték. Senkinek sem volt kötelező üldözővé válni. Mi nem ítélkezünk, mi csak felmutatjuk azt, hogy a bűnnek is van arca. És a felelősség mindig egyéni. A múlttal nagyon nehéz szembenézni, nehéz az áldozatoknak és a tetteseknek is. Mégis muszáj.

Ungváry szerint a múzeum és a kiállítók ˝politikai célú˝, ˝durva történelemhamisítást˝ követnek el, ˝tudományosan nincsenek felkészülve˝, ˝hamis˝ és ˝megtévesztő információkat˝ nyújtanak, a ˝ kiállítók nincsenek tisztában a tényekkel˝, tájékozatlanok. ˝A tényeket a kiállítás feltűnően elhallgatja˝, a ˝tájékoztatás teljesen félrevezető˝, ˝pontos információk helyett… számokkal dobálódzik˝, ˝körvonalazatlanul és pontatlanul˝ mutat be dolgokat. Továbbá ˝tényekkel alá nem támasztott˝, ˝leegyszerűsítő és hamisításokkal terhelt mondatokat˝ használnak, ezek ˝valóságtartalma megkérdőjelezhető˝, a bemutatás ˝egyoldalú˝, ˝a kiállítók fogalmi zavaráról tanúskodik˝, ˝feltűnő és aktuálpolitikai szempontokról árulkodik˝; a kiállítás ˝sterilizált és aktuálpolitikiailag jól felhasználható˝, ˝a Fidesz - MPP ideológusai saját történelemszemléletüket kívánták megörökíteni˝ általa. Ungváry szerint a kiállítók ˝elhallgatásokkal operálnak˝, ˝tendenciózusan elhallgatnak˝, szuggerálnak, ˝téves következtetéseket keltenek a látogatókban˝, ˝minősíthetetlen˝, ˝különösen ízléstelen˝ módon, ˝szakmailag megalapozatlanul˝ járnak el, ˝kicsinyes politikai bosszú is motiválja˝ őket˝.

Az írásunkban felsoroltak fényében igencsak kétséges, mindezen jelzők kire vonatkozhatnának valójában. Aki ilyen durva szakmai tévedéseket követ el, felületesen és tendenciózusan kezel tényeket, az egyvalakit minősíthet csak: saját magát.

Önnön ítélete őrá száll vissza.

Schmidt Mária
történész,
a Terror Háza Múzeum főigazgatója