Örömmel töltött el, hogy Nyerges András egyik sajtótörténeti barangolását (MH, márc. 24.) én ihlettem. Nyerges az ˝egész baloldali és liberális tábor˝ védelmében ragadott tollat, hogy 1927-ből származó sajtóidézetekkel és tekintélyt sugárzó nevek felidézésével bizonyítsa, Saccót és Vanzettit ártatlanul végezték ki. És ő, velem ellentétben ˝akkor is jelentőséget tulajdonít a két emberélet kioltásának, ha történetesen anarchistákról, vagy uram bocsá, egyszerű kommunistákról van szó˝. Szerinte azért állítottam, hogy ˝ma már nem szokás Saccóról és Vanzettiről mint ártatlan halálraítéltekről írni.˝ (MH, márc. 8.), mert így akartam ˝fejet hajtani az ősjobboldaliság előtt˝.

A Sacco és Vanzetti-ügyről 1986-ban jelent meg Francis Russel könyve a tekintélyes Harper and Row kiadónál. ˝A megoldott Sacco és Vanzetti-ügy˝ című munkát a szakma nagy elismeréssel fogadta az Egyesült Államokban. Russel így ír könyvében: ˝Sacco és Vanzetti ártatlanságának dogmáját magától értetődőnek tekintettem. (É) De ahogy egyre jobban elmerültem a kutatómunkában, egyszerre csak a másik oldalon találtam magam.˝

A Massachussetts állambeli South Braintree-ben 1920-ban két fegyveres lelőtt egy pénzszállítót és kísérőjét, akik a heti fizetést szállították egy cipőgyárba. A fémdobozokban tárolt pénzt megszerezték, a két haldoklót hátrahagyták, és lopott autójukban elmenekültek. Ezzel a köztörvényes bűncselekménnyel kezdődött Niccola Sacco és Bartolomeo Vanzetti ügye, amiből a baloldal ˝amerikai Dreyfus-ügyet˝ próbált kreálni. Ez volt a nemzetközi baloldal első Amerika-ellenes megnyilvánulása.
Sacco és Vanzetti a Galleani-csoporthoz tartozó anarchisták voltak, akik nem riadtak vissza az erőszak alkalmazásától. Több bombamerényletet is elkövettek 1919-20 folyamán. A csoport tagjai hamis alibit akartak igazolni társaiknak, a bírót és az esküdteket sorozatosan fenyegették, ezért az 1921-es per több mint hat hete alatt a bíróság épületét szinte erődítményként védték. A per korrekt volt. Többszöri felülvizsgálat során sem találtak benne semmi kivetnivalót.

Massachussets állam kormányzója, Fuller biztosra akart menni, és ezért egy három tagból álló különbizottságot kért fel a Sacco és Vanzetti-ügy kivizsgálására: Lowellt, a Harvard Egyetem elnökét, Robert Grant nyugdíjas bírót és Samuel Strattont, a MIT elnökét. A különbizottság két hónapig vizsgálta az ügyet, majd úgy foglalt állást, hogy Sacco és Vanzetti minden kétséget kizáróan bűnös, az eljárás pedig szabályszerű és korrekt volt. ˝Arra a következtetésre jutottunk, hogy Vanzetti tervelte ki az akciót, és Sacco volt a végrehajtó˝ - írták. Fuller kormányzó ezt követően nem adott kegyelmet. A kivégzésekre 1927. augusztus 27-én került sor.
Akkor már évek óta folyt a Komintern által szervezett, pénzelt és irányított Amerika-ellenes kampány, amelynek központja Berlinben volt. A Sacco és Vanzetti megmentéséért indított akciósorozat kiterjedt Franciaországra, Olaszországra, Dél-Amerikára, a skandináv országokra stb. Az USA-ban 1926-ban tetőzött a sajtókampány, miután a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyta az ítéletet. Ettől kezdve mintegy 15 hónapon keresztül az egész világot behálózó profi médiakampány indult Sacco és Vanzetti érdekében (hasonlóan a Rosenbergékéhez évtizedekkel később.) Tüntettek Berlinben, Hamburgban, Brémában, Stuttgartban, Angliában, Sanghajban, Tokióban, Kalkuttában, Mexikóvárosban, Buenos Airesben. A Szovjetunióban a kék-piros ceruzákat gyártó gyár Sacco és Vanzetti nevét vette fel, és egy orosz rombolót is elneveztek Vanzettiről. (A Komintern által irányított akcióról lásd Stephen Koch: Kettős szerepben. Az értelmiség elcsábítása, XX. Század Intézet, 2000).

A ballisztikai szakértők 1962-ben és 1983-ban is megvizsgálták a gyilkos fegyvert. A szakértők egybehangzó állítása szerint Sacco pisztolya volt a gyilkos fegyver. A Vanzettinél talált pisztoly pedig a lelőtt őr fegyvere volt.
Ideale Gambera 1982-ben a következő írásbeli nyilatkozatot adta:
,Apám, Giovanni Gambera 1982-ben halt megÉ ő is, mint mindenki a bostoni anarchista körökben tudta, hogy Sacco bűnös volt, Vanzetti pedig ártatlan, ami a tényleges gyilkolást illeti. De senki sem törte volna meg a hallgatást, még ha az Vanzetti életébe is került. Az anarchisták úgy érveltek, hogy ez az ügy hatalmas publicitást fog biztosítani az anarchista mozgalom számára, és azt reméltük, hogy végül is meg fogják úszni.˝

Upton Sinclair barátjának, Robert Minarnak, a Daily Worker (az amerikai KP lapja) szerkesztőjének, aki egykor maga is anarchista volt, azt írta: ˝Vonakodva bár, de arra a következtetésre jutottam, hogy Sacco bűnös volt, Vanzetti pedig valószínűleg az.˝ Minar azonnal telefonált Sinclairnek, és figyelmeztette, hogy ha ezzel kiáll a nyilvánosság elé, akkor árulóvá válik. Sinclair egészen 1953-ig hallgatott.

Carlo Tresca, az olasz-amerikai anarchizmus nagy öregje 1941-ben szintén azt nyilatkozta, hogy Sacco bűnös volt, Vanzetti pedig valószínűleg az. Carlo Tresca csak tudta, hiszen közvetlenül a letartóztatásuk után ő szerzett számukra ügyvédet.
Ennyit Saccóról és Vanzettiről, akik fegyveres rablótámadásban megöltek két embert. Nyerges közmondásos elfogulatlanságára vallanak Paul Johnson munkájáról írott sorai: ˝A Paul Johnson-féle leleplező munkák s más efféle ?szenzációk= nem vallják be, honnét merítik differenciálatlan acsarkodásaik java részét minden idők baloldali megnyilvánulásai ellen.
Amit feltálalnak újdonságként, gyakran nem más, mint a húszas-harmincas-negyvenes évek jobboldaliságának fölmelegítése, hajdani hisztériák, dühök, fantáziálások és érvek újrahasznosítása bátor, korszerű, friss információkként.˝ Paul Johnson könyve: A modern kor. A 20. század igazi arca (XX. Század Intézet, 2000), a Time magazin által összeállított, a 20. század legfontosabb nem szépirodalmi munkáit számba vevő 100-as listáján az előkelő 11. helyezést érte el. Több millió példányban fogyott el, és eddig 13 nyelvre fordították le.

Szeretném Nyerges úr figyelmét felhívni arra, hogy a Rosenberg házaspár ártatlansága mellett legalább ennyi híresség - sok esetben ugyanazok - lépett fel, mint Saccóék mellett. Ma már azonban minden kétséget kizáróan bizonyítottnak tekinthető, hogy mégiscsak a szovjeteknek dolgoztak. Két évvel ezelőtt Fekliszov - nyugdíjas KGB-ezredes - beismerte, hogy a második világháború alatt ő volt Julius Rosenberg, a ˝híres ipari kém˝ összekötője. A kortársakat minden bizonnyal tudatosan megtévesztették. De több mint hét évtized elteltével illik körültekintően tájékozódni, még ˝a baloldal védelmében˝ is. 
 
Schmidt Mária
történész

A szerkesztőség a vitát
a lap hasábjain lezárja.