Az „ellenforradalmárok” kiszűrése az MSZMP Politikai Bizottságának határozata alapján történt

Medgyessy Péter, a büszke kémelhárító „lehallgatásbiztos szállodai szobákban találkozott nyugati partnereivel”, sőt „igazi bújócskát játszott, hogy eldugja az információt a szovjetek elől”. Valóban így történhetett? Nézzük meg, elemezzük kicsit a korabeli dokumentumok fényében azt az időszakot, amikor Medgyessy elvtárs a hálózat megbecsült tagjává vált. Azt az időszakot, melyben Pokorni Zoltán édesapjához hasonlóan sok száz (ezer?) megzsarolt embert kényszerítettek titkosszolgálati együttműködésre a jelenlegi magyar miniszterelnök egykori és mai kollégái, barátai, elvtársai.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága (PB) 1976. augusztus 9-i ülésén foglalkozott az 1956-os „ellenforradalom” 20. évfordulója kapcsán foganatosítandó intézkedésekkel. Aztán október 29-én 10 órára a Belügyminisztérium (BM) Tanácstermébe (I. em. 128.) főkapitányi értekezletre hívták az érintetteket, hogy a 0010/1973. számú miniszteri parancs (előzetes ellenőrzés és bizalmas nyomozás) végrehajtásának tapasztalatait megvitassák. A főkapitányi értekezleten a III. Főcsoportfőnökség részéről 51 fő vett részt. (A névsor mellékelve.)

A III. Főcsoportfőnökség által „szigorúan titkos” minősítéssel ellátott tájékoztató szerint „a 0010/1973-as parancs az elhárító tevékenység legfontosabb szakaszaként jelöli meg a bűncselekmény gyanújára utaló elsődleges információk előzetes ellenőrzését és a bizalmas nyomozást”. Megállapítja, hogy „az állambiztonsági szervek felderítő, szűrő-kutató, ellenőrző és operatív feldolgozó munkája a megelőző évekhez viszonyítva célirányosabbá, színvonalasabbá és hatékonyabbá vált. Fokozódott az ellenséges tevékenység megelőzésére, a cselekmények gyors megszakítására irányuló törekvés. Nagyobb szerepet kapott az operatív erők, eszközök és módszerek kombinált és koncentrált alkalmazása. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy az előzetes ellenőrzések során sok a látványos vagy nyílt adatszerzésre való törekvés az operatív állomány részéről, mely azon túl, hogy nem hozza felszínre a kellő eredményt, magában hordja a néha nagyon súlyos dekonspirálódást, vagy annak veszélyét”. Örvendetes dolognak tekintik azonban azt, hogy „a BM III. Főcsoportfőnökség központi és területi állambiztonsági szerveinél mind fontosabb feladatként kezelik, napirenden tartják a hálózati operatív munka színvonalának emelését, sokoldalú felhasználását, konspiratív védelmét. Az előzetes ellenőrzésekben foglalkoztatott hálózati személyek felhasználása úgy ítélhető meg, hogy összességében célszerű volt. A tárgyidőszakban érintett 1160 előzetes ellenőrzés 37,4%-ot megelőző operatív intézkedéssel, mintegy 45%-ot megszüntetéssel, 17,6%-ot pedig büntetőeljárás kezdeményezésével (75), bizalmas nyomozás kezdeményezésével (61), illetve »F« dosszié nyitásával vagy külön nyilvántartásba helyezéssel (34) zártak le. (…) A leggyakrabban alkalmazott intézkedési típusok: a szignalizáció, a nevelő jellegű beszélgetés, a rendőrhatósági figyelmeztetés, a külföldi utazásból való kizárás, illetve külföldi állampolgár tiltó listára vétele voltak. (…) Az előzetes ellenőrzés alatt állók közel 60%-a szellemi dolgozó, közülük minden negyedik bizonyos szintű irányító munkakört tölt be, kb. 34% a 25 éven aluli. A fiatalok aránya elsősorban az izgatásos jellegű bűncselekmények esetében magas (közel 50%). A társadalomra veszélyes magatartást tanúsító fiatalok közvetlen családi környezetének kb. 40%-a fizikai dolgozó, 6%-a pedig büntetett előéletű és fele arányban politikai bűncselekményért felelősségre vont személy. Viszonylag kedvezően alacsony a párttagok száma (5%)”.

A III. Főcsoportfőnökség ugyancsak „szigorúan titkos, különösen fontos” minősítésű, 1976. évi munkaterve megállapítja: „A hírszerzés 5 éves fejlesztési tervének megfelelően 1976-ban továbbfejlesztettük a politikai, gazdasági, tudományos-műszaki információszerző tevékenységet. Aktív intézkedéseket, akciókat foganatosítottunk az enyhülés elleni szélsőséges erők felderítésére, leleplezésére – a NATO déli szárnyának bomlasztására, görög–török ellentétek élezésére, az USA 200. évfordulójának zavarására. (…) Különös figyelmet fordítunk a fellazítási központok és az ellenséges emigráns szervezeteknek az 1956-os magyarországi ellenforradalom 20. évfordulójával összefüggő tevékenységére. (…) A kémelhárító munkát, az operatív erőket és eszközöket a hazánk ellen legaktívabban működő USA, NSZK és egyéb NATO-országok hírszerző szervei, valamint az izraeli kémtevékenység felderítésére koncentráljuk. (…) Hatékonyabbá tesszük a tartós nyugati kiküldetésre kiutazók, ösztöndíjasok operatív felkészítését. (…) A belső ellenség elleni munkában alapvető feladat az ideológiai diverzió elleni elhárító munka fokozása. (…) Erősítjük hálózati és operatív pozícióinkat az ellenséges értelmiségi, egyházi és művészeti körökben. Következetesebben alkalmazzuk az operatív kombinációkat, a bomlasztás, lejáratás, elszigetelés, korlátozás módszereit, lehetőség szerint csökkentjük a nyílt intézkedéseket”.

„A III. Főcsoportfőnökség minden területén szoros együttműködésben kell felkészülni az ellenséges tevékenység ellensúlyozására, megelőzésére, haladéktalan intézkedések foganatosítására. (…) Folytatjuk az ügynöki bázis fejlesztését a hírszerző munka fő irányába az USA, az NSZK, a Vatikán, Izrael, valamint a nemzetközi cionizmus és a kínai vezetés ellenséges tevékenységével szemben. A Főcsoportfőnökség szervei feladataik eredményes végrehajtása érdekében továbbra is szoros együttműködésben igénylik a pártbizottságok és pártalapszervek támogatását, segítik a pártpolitikai munka hatékonyságának növelését.”

Politikai elítéltek Magyarországon

1976-ban 58 ezer államellenes bűncselekményért elítéltet tartottak nyilván Magyarországon. Több mint felét, 36 074 főt 1956 előtt ítélték el, a többit 1956 miatt. Nagy részük 1959–1970 között szabadult. Egyharmaduk, 18 000 fő, Budapesten élt. 1976 augusztusában államellenes bűncselekmény miatt 152 elítéltet tartottak büntetőintézetben. Ezt meghaladó számban töltötték büntetésüket olyan politikaiak, akiket köztörvényes bűncselekmények miatt ítéltek el. Évi átlagban volt politikai elítéltekkel szemben 20-30 esetben léptek fel, hogy aztán izgatásért újra elítélhessék őket, mert nyugati rádióadásokat hallgattak, vagy mert „igyekeztek eltúlozni, felnagyítani belső gazdasági nehézségeinket”, esetenként „általános válságról beszéltek”. Sőt, „az országgyűlési választások demokratizmusát és népképviseleti jellegét vitatták”.

„Az elhárítási terület súlypontjába” 3033 személy esett. Közülük 2046-ot tartottak állandó ellenőrzés alatt. Tevékenységükről, magatartásukról gyakorlatilag rendszeres és folyamatos információval rendelkeztek. A többi 987 személy ellenőrzését nem tekintették megoldottnak, mert „csupán alkalomszerű ellenőrzésükre volt mód”. Országosan e területen a III. Főcsoportfőnökség 447 fős hálózatot foglalkoztatott. 1972-ben 12 új munkatársat, 1973-ban 10-et, 1974-ben 16-ot, 1975-ben 27 főt szerveztek be.
A volt politikai elítéltek köréből 1972 és ’75 között 266 személy ellen indult büntetőeljárás. „Ellenséges személyek korlátozására 936 esetben intézkedtünk” – áll Harangozó Szilveszter rendőr vezérőrnagy jelentésében. Évről évre több esetben indítottak nyomozást: 1976-ban 530 ügyben, 601 fő ellen (1975-ben 572 fő), előzetes ellenőrzést mintegy 600 esetben végeztek. 1976-ban 643 fővel szemben (ebből 174 külföldi állampolgár) folytattak le büntetőeljárást.

Az SZT-tisztek

A BM III. Főcsoportfőnökség vezetése 1976-ban felmérte az „SZT” (szigorúan titkos) állomány irányításának, képzésének, nevelésének és oktatásának helyzetét is. Felismerték az állomány alkalmazásában rejlő sokoldalú lehetőségeket. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a vezetők egyre nagyobb figyelmet fordítottak az SZT-státusok e célra alkalmas, a követelményeknek megfelelő személyekkel történő betöltésére. „Az SZT-állományú operatív tisztek többsége jól ellátja feladatát” – dicsér a vezérőrnagy, majd figyelmeztet: „Meg kell gyorsítani az SZT-státusok betöltését, az új állomány kiképzését, a meglévők továbbképzését, és még nagyobb következetességgel kell intézkedni operatív lehetőségeik hasznosítására.”

És Medgyessy...

A fenti iratok 1976-ban keletkeztek, akkor, amikor a Pénzügyminisztériumból (PM), az OTP-ből és az Állami Biztosítóból a Medgyessy Péter vezetése alatt álló bizottság kiszűrte „az esetleges ellenforradalmi megmozdulásban” szóba jöhető megbízhatatlanokat. A Magyar Nemzet 2002. június 19-i számában közzétett feljegyzés Szegedi József személyzeti főosztályvezető számára készült, aki volt ÁVH-s tisztként került bizalmi beosztásba a PM-be. S bár D–209 szerint – mint ezt a tv2 számára adott exkluzív interjújában kifejtette – „ekkor már nem használták az ellenforradalmi kifejezést”, a BM III. Főcsoportfőnökség fent idézett, minden kétséget kizáróan eredeti irataiból kiderül, az „ellenforradalmárok” kiszűrése a PB határozata alapján, a 0010/1973-as BM-utasításnak megfelelően történt.

Mindannyian emlékszünk, hogy úgy március 15-én, mint október 23-án, az ünnepnapok előtti és alatti időszakban folyamatosan zaklatták és ellenőrizték a „megbízhatatlanokat”. Elég volt egy nemzetiszín zászló vagy Kossuth-címer kihelyezése, egyetlen plakát, egyetlen röplap a 12 pont aktualizált változatával ahhoz, hogy a III. Főcsoportfőnökség lecsapjon az elkövetőre. Így járt az is, aki virágot merészelt vinni a Petőfi-szoborhoz. Jellemző idézet: „Állambiztonsági szervünk tudomására jutott, hogy az Astoria aluljáró környékén és a Marika bisztróban rendszeresen öszszejáró csavargó fiatalok közül kb. 4-5 személy március 15-tel kapcsolatban röpcédulák készítését tervezi.” A Kertészeti Egyetemen kokárdát viselő II. éves hallgatókról jelentés készült. A kiskőrösi járási rendőrkapitányságra elővezették azt a gépjárművezetőt és kocsikísérőjét, aki a vezetőfülkére március 15-én egy 28x22 cm-es Kossuth-címert erősített fel. Operatív megfigyelést rendeltek el a szegedi József Attila Tudományegyetem két I. évfolyamos hallgatója ellen, akik műsort állítottak össze március 15-re.

Medgyessy Péter elismerte, hogy 1977-től 1982-ig SZT-tiszt volt. Nem válaszolt azonban arra a kérdésre, milyen kapcsolatban állt azt megelőzően a BM III-as főcsoportjával? Hálózati személy volt-e korábban? Hogyan történt beszervezése? Mivel bizonyította alkalmasságát? Hogy lehetett 34 évesen egy olyan bizottság vezetője, melyben rajta kívül minisztériumi főosztályvezető (egykori ÁVH-s tiszt, tehát kipróbált, régi motoros), illetve országos hatáskörű szervek vezérigazgató-helyettesei (egyikük volt KB-titkár) vettek részt? Milyen feladatai voltak a PM nemzetközi főosztályán? Elhihető-e, hogy amikor kokárdahordó egyetemi hallgatók és március 15-i ünnepi műsort szerkesztő diákok operatív ellenőrzését rendeli el a III. Főcsoportfőnökség, akkor a PM nemzetközi osztályára kerülhet egy olyan fiatal ember főosztályvezető-helyettesnek, akit csak majd később, kinevezése után kérdeznek meg arról, dolgozna-e a III. Főcsoportfőnökségnek? Milyen pénzügyi összefoglalókat kellett D–209-nek készítenie a III/II-es ügyosztály számára, amikor annak nem a gazdaságpolitika alakítása volt a feladata, hanem az ellenséges elemek kiszűrése a rendszerből? Hogyan futhatott be politikai és szakmai karriert azok után, hogy a KGB ellen dolgozott? (Lásd IMF-sztori…) Elképzelhető- e, hogy valaki borsot tör a KGB orra alá mint pénzügyminisztériumi alkalmazott, majd ugyanabban a rendszerben rövidesen miniszterhelyettes, illetve miniszterelnök-helyettes lehet? Milyen körülmények között hagyta el a „Céget”, ha elhagyta? Miért állította, hogy mindez államtitok, amikor a titkosítást már 1995-ben feloldották, mint azt a fent idézett anyagok is bizonyítják?

Amíg a fenti kérdésekre nincs válasz, addig D–209 „legendája” aligha hihető.

A múltat be kell vallani
Könnyen felvázolható egy másik, sokkal valószínűbb életpálya is. Eszerint M. P.-nek nem sikerült az egyetemi felvételije, így 1961-ben a Ferunion külkereskedelmi vállalatnál helyezkedett el segédüzletkötőként. A külkereskedelmi vállalat operatívjai, SZT-tisztjei felfigyeltek a lelkes és készséges fiatalra, aki hajlandó volt együttműködni velük (III/II). Segítségükkel immár sikeres felvételi vizsgát tett és egyetemi hallgatóként segített kiszűrni a megbízhatatlan elemeket a hallgatók, illetve az előadók közül (III/III). Innentől töretlen a karrierje, hiszen a hálózat segítségével egyre fontosabb és bizalmasabb állásokat kap (III/II, III/I, III/III). A rendszerváltozás után hálózati kapcsolatrendszere segítségével hálózati tőkéjét pénztőkére konvertálja, majd hirtelen kalandvágyból újra politikaira. Ez is egy a lehetséges forgatókönyvek közül.
Medgyessy Péter, a D–209-es ügynök jelenleg a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Kötelessége feltárni múltját az állampolgárok előtt.
Schmidt Mária történész

Az 1976. október 29-i főkapitányi értekezleten
a III. Főcsoportfőnökségről résztvevők névsora

1. Havasi László r. vőrgy. III. főcsoportfőnök-h.
2. Rajnai Sándor r. vőrgy. III. főcsoportfőnök-h.
3. Harangozó Szilveszter r. vőrgy. III. főcsoportfőnök-h.
4. Komornik Vilmos r. vőrgy. III/I. csoportfőnök-h.
5. Vámos László r. ezds. III/I. csoportfőnök-h.
6. Radnai Sándor r. ezds. III/I. csoportfőnök-h.
7. Bogye János r. alezr. III/I. csoportfőnök-h.
8. Dr. Rédei Miklós r. ezds. III/II. csoportfőnök-h.
9. Bodrogi László r. ezds. III/II. csoportfőnök-h.
10. Révész Imre r. ezds. III/II–1. oszt. vez.
11. Péter Mihály r. alezr. III/II–2. oszt. vez.
12. Peredi Rezső r. alezr. III/II–3. oszt. vez.
13. Katona László r. alezr. III/II–4. oszt. vez.
14. Bálint István r. ezds. III/II–5. oszt. vez.
15. Kőműves László r. alezr. III/II–6. oszt. vez.
16. Petresevics András r. őrgy. III/II–7. oszt. vez.
17. Dr. Varga József r. alezr. III/II–8. oszt. vez.
18. Dr. Háry Károly r. alezr. III/II–9. oszt. vez.
19. Dr. Veres János r. alezr. III/II–10. oszt. vez.
20. Dr. Vincze István r. alezr. III/II–11. oszt. vez.
21. Geréb Sándor r. ezredes III/III. csoportfőnök-h.
22. Dr. Horváth József r. ezredes III/III. csoportfőnök-h.
23. Győri Zoltán r. ezds. III/III–1. oszt. vez.
24. Tímár Zoltán r. őrgy. III/III–2. oszt. vez.
25. Szigetvári Árpád r. ezds. III/III–3. oszt. vez.
26. Lunzer Ferenc r. alezr. Ö. alo. vez.
27. Mészáros Béláné r. őrgy. Ö. alo. vez.
28. Dr. Matuska Béla r. vőrgy. III/IV. csoportfőnök
29. Dr. Záveczky Bertalan r. ezds. csoportfőnök-h.
30. Kopisz Imre r. alezr. csoportfőnök-helyettes
31. Vida László r. ezds. III/IV–1. oszt. mb. vez.
32. Mátai Ottó r. ezds. III/IV–2. oszt. vez.
33. Dr. Juhász György r. ezds. III/IV–3. oszt. vez.
34. Bakos János r. ezds. III/IV–4. oszt. vez.
35. Ötvös Dániel r. ezds. III/IV–5. oszt. vez.
36. Dr. Tóth Ernő r. alezr. III/IV–6. oszt. vez.
37. Dr. Dohány Zoltán r. alezr. III/IV–7. oszt. vez.
38. Erdősi Béla r. alezr. Ö. alo. vez.
39. Peták Pál r. ezds. III/V. csoportfőnök
40. Csendes Károly r. ezds. csoportfőnök-h.
41. Dr. Wéber Gyula r. ezds. III/1. oszt. vez.
42. Kovács András r. ezds. III/2. oszt. vez.
43. Igaz Andor r. ezds. III/3. oszt. vez.
44. Dr. Bruzsa Gábor r. alezr. III/4. oszt. vez.
45. Vagyóczky Béla r. alezr. III/7. oszt. vez.
46. Pados Gábor r. alezr. Inf. feldolgozó csopf.
47. Dr. Balogh Sándor r. ezds. értékelő-elemző o. v.
48. Dr. Siklói György r. alezr. felügyeleti oszt. vez.
és az osztály állománya
Viczián István alezr.
Juhász László alezr.