A hetvenöt éve útjára indított folyóiratot, a Múlt és Jövő-t jelemezte Móricz Zsigmond 1935 szeptemberében ezekkel a szavakkal: „a magyar kultúra gyémántköszörűse˝. A lapot, amelyet mélynyomású papíron, szecessziós fejléccel és reprezentatív fedőlappal nyomtattak, Patai József alapítottta 1911-ben. Fejlécén: „zsidó művészeti, irodalmi, társadalmi és kritikai havi folyóirat” állt. 1939 és 1944 között a fentieket a lakonikusan rövid „zsidó lap˝ megjelölés helyettesítette. A „Múlt˝ és a „Jövő˝ művészi és irodalmi főrészén kívül — amely eleinte monográfia-szerűen foglalkozott egy-egy nagy zsidó művész pályájával - a magyar zsidó hitközségekre vonatkozó adatokat is felölelte, és hű képet adott az egész magyar zsidóság kulturális életéről. Rovatai között a „Héber írók és költők˝, a héber irodalom legérdekesebb alkotásait közölte művészi fordításban. (A fordító sok esetben maga a főszerkesztő: Patai József volt.) Ismertették a talmud és a midrás legszebb, gyöngyszemeit is.
A folyóiratban igen gazdag képzőművészeti és illusztrációs anyag jelent meg, amely részben művészi színvonalával, részben a kiválasztás pontosságával egyedülállóan ˝sokrétű tárházát adja a tárgyalt- korszak képzőművészeti értékeinek. A külföldi alkotóik közül E. Schiele és Chagall, Modigliani és Max Liebermann, Pisarro és Ármin Stern, Lilién, Isaak Bródsky, Hermann Stuck műveit elsők között mutatta be és méltatta a Múlt és Jövő. A magyar művészek közül a kortárs festészet ma már elismert nagyjai mutatkozhattak be a széles közönségnek a folyóirat lapjain, így Ámos Imre, Bálint Endre, Dienér-Dénes, Rudolf, Fényes Adolf, Hermann Lipót, Katona Nándor, Kádár Béla, Lázár Éva, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Örkényi-Strasser István, Scheiber Hugó, Schönberger Armand, Vajda Lajos és Zádor István, hogy Önkényesen csak őket említsük.
Az utókor olvasója számára azonban a magyarországi és külföldi zsidósággal kapcsolatos ismertetések, kommentárok, a zsidóság szociális és jótékonysági munkáját bemutató írásokon- túlmenően a „Magyar zsidó problémák˝ nyomon követése a legtanulságosabb. A. folyóirat évfolyamait 1911 és 1944 között végiglapozva a magyar zsidóság reményeivel, fájdalmaival, fellélegzéseivel és sérelmeivel-, szembesülünk. A társadalomtudományok küzdőteréről a kultúra területeire a nyugodtabb, támadásoktól mentesebb években vissza-visszatér a lap, hogy aztán ismét felvegye a harcot a vádaskodásokkal szemben.
1911 és 1917, valamint 1923 és 1936 között nyugodt, viszonylag kiegyensúlyozott éveket idéz elénk a Múlt és Jövő. Az első világháború vége, a forradalmak és á mindezeket követő antiszemita hullám sokkoló hatásával szembesülünk az 1918—1923 közötti évfolyamokat végigpásztázva. A harmincas évek második felétől aztán a folyóiratból szinte kiszorul az irodalom és a képzőművészet, egyre fokozódó, mértékben adván át a helyet a zsidóság önvizsgálatát, szerepét, feladatait, a kiutat fürkésző tanulmányoknak, ´ segélykiáltásoknak. A kirekesztettség, megbélyegezettség ellen küzdő, eredetüket és sajátos hagyományaikat meg nem tagadó, öntudatos gondolkodók legjobbjai vették fel ezeken a hasábokon írásaikban az egyre agresszívabbá váló külvilággal az egyenlőtlen harcot.
A Múlt és Jövő elterjedtségével és színvonalával, kivívott rangjánál fogva, nagy tekintélyre tett szert a hazai és külföldi olvasók körében. Vállalta a zsidó értékek és kultúra bemutatásával a magyar zsidóság öntudatának emelését, identitástudatának erősítését. A lap hasábjain lefolytatott vitákban a kulturális élet legjelentősebb képviselői tették le voksukat — zsidók és nem zsidók egyaránt,—,. választ keresvén a két világháború közötti korszak létüket leginkább meghatározó ´kérdésfeltevéseire. Mit jelent zsidónak lenni, és mit jelent magyar zsidónak lenni? Hol húzódnak az asszimiláció határai? Van-e zsidó öngyűlölet, mit lehet és kell tenni ellene? Milyen konzekvenciák levonására sarkallja a magyar zsidóságot a kisebbségi létbe való kényszerülés? Vitát folytattak a névmagyarosításról, a kitérésekről. Polemizáltak a gyakran hangoztatott vádakkal, a sajtóban uralkodó zsidó befolyásról, a zsidó összetartás vádjáról, és értekeztek arról, hogy mit bizonyítanak a számok, a statisztikai adatok a zsidóság˝ társadalmi struktúrájával kapcsolatban..
1925—26-ban Bíró Lajossal, Kóbor Tamással, Alexander Bernáttal, Szilágyi Gézával, Babits Mihállyal és Móricz Zsigmonddal beszélgetett Komlós Aladár a zsidókérdésről. A folyóirat állandó munkatársai: Patai József, Komlós Aladár, ˝Pap Károly, Peterdi Andor, Sass Irén, Somlyó Zoltán, Soós Endre és mások mellett a külföldi zsidóság nagyjai is publikáltak a Múlt és Jövőben, Theo-dor Herzl, Max Nordau, Martin Buber, Salom Asch, Ch. N. Bialik.
A harmincas évek közepétől több tudósítás és beszámoló ismertette a német zsidók kálváriáját a harmadik birodalomban. Az egyetlen kérdés, amely ettől kezdve minden, még oly nyugodtnak tűnő perc mélyén is nyugtalansággal töltött el mindenkit, az volt: vajon a történtek a. német zsidók sorsa maradt, vagy közös zsidósorssá válik. A Múlt és Jövő Albert Einstein szavaival kísérelte meg a választ 1935 novemberében: „Az ellenünk folyó méltatlan harc nem áll meg nemzeti határok előtt. Tünete ez részben az egész nyugati világ gazdasági és politikai kórságának. A harc nem csupán ellenünk irányul. Harc az ember személyisége, szellemi voltának minden megnyilvánulása ellen, minden ellen, ami a nemesebb természetűek létét gazdaggá és érdemessé teszi. Tanuljon végre az egész zsidóság abból a sorsból, amely a német zsidóknak jutott, és építsék ki minél erősebben azokat á célszerű intézményeket, amelyekre az elnyomás idején szükségük lesz. Ne bízzanak abban, hogy ez az óra soha el nem jön!
A nagy múltú folyóirat, amely az irodalom, képzőművészet és tudomány, vagyis a kultúra fegyvereivel harcolt a magyar és az egyetemes zsidóság jogaiért és értékeiért, 1944 márciusa után megnémult. A pusztulás és gyilkolás idején nem volt rá többet szükség. A túlélők azóta sem hívták életre utódját.
Schmidt Mária