Egy 20 évvel ezelőtt megjelent írásának központi témája az volt, hogy a hazai baloldal számára az egyik legfontosabb az antiszemitizmus elleni harc. Hogyan egyeztethető ez össze az erős antiszemita felhangokkal bíró Jobbikkal tervezett összefogással?

Különleges volt a '90-es években az antiszemitizmus elleni harc, hiszen nagyon sokan pajzsként húzták maguk elé. Ha valaki kritizálta az akkori baloldali elitet, és felhánytorgatta nekik, hogy miket tettek és beszéltek a Kádár-rezsim alatt, akkor mindig azzal vágtak vissza, hogy: „hiszen ez antiszemita szöveg". Előszeretettel használt menekülőpálya volt ez akkor. Különösen, hogy a nyugatiak ezt azonnal beazonosították, és így sokadlagossá vált, hogy ezzel a nyelvi készlettel a hazai baloldal mit akar elleplezni.

Ma ismét visszatértek ahhoz a népfrontos antifasiszta küzdelemhez, amely már a múlt század első fele óta napirenden van. Lényege, hogy a legszélesebb összefogásra van szükség a „fasizmus" ellen.

Ma a legfőbb gonosznak – már sejtetve azt is, hogy tulajdonképpen fasiszták – az Orbán Viktor vezette Fideszt tekintik. Heller Ágnes pedig már ki is mondja: a cél szentesíti az eszközt. Akár az antiszemita, rasszista, homofób Jobbikkal is össze lehet, sőt kell fogni annak a célnak az érdekében, hogy legyőzzék a Fideszt, és Orbán Viktort.

Arra persze nem tudnak mit mondani, hogy mi lenne azután, ha nyernének. Én úgy látom, hogy a magyar választópolgár, amikor szavaz, józanul mérlegeli a döntését. Azt teszi mérlegre, hogy lényegében elégedett-e a kormánnyal, illetve van-e olyan alternatíva, ami jobb kormányzást ígér, mint az aktuális. Ma az ellenzék teljesen kormányképtelen.

Az úgynevezett balliberális értelmiség vajon miért nem arról beszél, hogyan teremtenének jobb országot? És a magukat értelmiséginek tartók hogyan akarhatják, hogy az ország kormányozhatatlan legyen?

Egyszerű ez: a teljes baloldal gyűlöletvezérelt. Nincs semmi mondanivalója azon kívül, hogy „vesszen Orbán Viktor". Ám ez politikai programnak édeskevés. Súlyos ötlethiányban szenvednek.

Azt írja, „közelebbről szemrevételezve a liberális demokráciákat, megállapíthatjuk: sok égető problémával kell szembenézniük." Milyen problémákra gondol? Valóban lejárt a liberális demokráciák kora?

Az észak-amerikai és a nyugat-európai demokráciákat legitimációs, ideológiai és gazdasági válság egyaránt sújtja. Amikor pedig a problémáikról nyíltan kellene beszélni, akkor hamar kiderül, hogy totálisan tabusított és politikailag korrektté tett nyelvezetükkel nem lehet semmit sem megoldani. A szabad vita és a véleménycsere ellehetetlenítése megöli a kreativitást. Márpedig azokról a kérdésekről, amikkel szembe kell nézniük, nem lehet szabadon vitatkozni. Nagyon sokan áltatják magukat azzal, hogy az a világ, amit a huszadik században felépítettek, változtatás nélkül megtartható.

A történelem megtanítja majd őket a tiszteletre?

Hogyne, naná. Abban bízni, hogy Kína, India és Dél-Amerika majd megvárja, amíg a Nyugat rendezi a problémáit, nos, ez meglehetősen nagy dőreség. Amióta világ a világ, az erősebb mindig kíméletlenül kihasználja a gyengébb hibáit, és kiszorítja őt a porondról.

Miért veszítették el a korábbi fogalmaink az eredeti jelentésüket? Ki felel ezért, és vissza lehet-e fordítani ezt a folyamatot?

Mindez azért történt meg, mert ennek a posztliberális elitnek nincsenek válaszai a problémákra. Nem tudnak érvelni a vitákban, nincs mögöttük szilárd értékrend.

Amikor a keresztény kultúra és örökség ellen érvelnek, akkor arra is választ kellene adniuk, hogy mi végre is élünk a világban. És erre a kérdésre nincs válaszuk, Amikor a keresztény kultúra és örökség ellen érvelnek, akkor arra is választ kellene adniuk, hogy mi végre is élünk a világban. És erre a kérdésre nincs válaszuk, ezért inkább kerülik a nyílt vitahelyzeteket, és ez vezet a szabadsághiányos állapothoz.

Meddig lehet minden problémát tabusítani, és kik a legfőbb lázadók ez ellen?

Világosan láthatjuk, hogy a Szovjetunió is erre ment rá, hiszen a szabadsághiányos társadalmakból kiveszik a kreativitás. Újítani csak úgy lehet, ha az emberek szabadon gondolkozhatnak, és nem köti gúzsba őket semmiféle szellemi megszorítás. Most a posztliberális elit nem engedi a vitát, mert ezzel akarja őrizni a status quot, de ennek az az ára, hogy nem tudnak napvilágra kerülni az új gondolatok.

Ma az Egyesült Államokban éppen az egyetemeken fojtják el a szabad vitákat, és verik meg azokat, akik nem értenek ezzel egyet. Sok helyen olyan safe space-eket hoztak létre, ahol burokban érezheti magát az ember, de hát az élet nem safe space. Az élet nem várja meg, hogy kifújjuk magunkat és csak a kisgyermekek remélhetnek oltalmat a „házban". Milyen emberek lesznek így belőlük? Hogy fognak helyt állni az életben? Közben mások olyan társadalmakból érkeznek, amelyek harcosokat nevelnek a gyermekeikből. Ez pedig egy nagyon egyenlőtlen küzdelem képét vetíti elénk.

Létezik-e a hagyomány lázadása, és ha igen, akkor mik ennek a jelei?

A lázadás fontos jele volt a brexit, Trump diadala, az AfD előretörése, a V4-ek megerősödése. Mindezek azt mutatják, hogy a dolgok nem fognak úgy menni a jövőben, ahogy ma mennek. Kontinensünkön kívüli erők pontosan ismerték fel, hogy az európai földrész válságban van, ezért könnyedén tudtak a migráció képében támadást indítani ellene. A gyengével szemben mindenki bepróbálkozik.

Hogyan lehetünk újra erősek? Ezzel az elittel menni fog?

Nem biztos, hogy ehhez az elithez kell ragaszkodnunk. Lehet, hogy egy új elitre van szükségünk, akikkel újra megerősödhetünk. Mert aki azt mondja a migrációra, hogy attól leszünk erősebbek és jobbak, minél kevertebbekké válunk, annak azért feltennék pár kérdést.

Az egyik válasz az erre, hogy azok fizetnek majd, akik nem fogadnak be illegális bevándorlókat.

Az a pénz nem lesz elég. És ha már a szolidaritásról beszélgetünk, akkor nem emlékszem arra, hogy a britek, a spanyolok, vagy a franciák adtak volna nekünk a gyarmatosításban felhalmozott javaikból. Ezek az államok úgy gondolják, hogy tartoznak valamivel egykori gyarmataiknak. Mi viszont nem gyarmatosítottunk, nem raboltuk ki és nem néztük le őket. Éppen ezért nekünk semmilyen tartozásunk nincsen feléjük, sem erkölcsi kötelességünk, hogy befogadjuk őket. Semmi közünk az egykori gyarmatosítók lelkiismeret-furdalásához.

De mi lesz, ha mégis ránk akarják kényszeríteni a migránsokat?

Annyi dolgot akartak már ránk erőltetni, de egyszer sem sikerült. Próbáltak már minket iszlámmá, vagy éppen kommunistává alakítani. Ha a skótokat és a katalánokat nem sikerült több száz év alatt megtörni, akkor pont a rebellis magyarokkal sikerül ez? Nem hinném, mert mi nem bírjuk az elnyomást.

Mind a brexit, mind a függetlenségi törekvések azt mutatják, hogy valami baj van a nyugati rendszerrel, de mégis, az elit miért nem menekül előre?

A migráció támogatásával éppenhogy előre akar menekülni. Olyan helyzetet akar teremteni Európában, ami már visszafordíthatatlan. Tízmilliókat így neveltek, ez vált a meggyőződésükké, mivel fél évszázada megy az agymosás, és nyugaton nem alakult ki rezisztencia vele szemben. Ők azt gondolják, hogy a migráció jó, mert nem teszik fel az alapvető kérdéseket.

A Mercedes elnöke nagyon örült a migránsoknak, merthogy jönnek végre a munkáskezek. Hányat sikerült alkalmaznia? Ha azt mondja, hogy harmincat, akkor nem kéne személyes felelősséget vállalnia neki is a kialakult helyzetért?

A 2008-as gazdasági válságot okozó elit nemhogy pellengérre nem lett állítva, hanem ma már sokkal jobban keres, mint a válság előtt. Az elit nem visel semmilyen rizikót, miközben ugyanolyan bónuszokat kap, mint 2008 előtt.

Könyvében hosszasan foglalkozik az Egyesült Államok válságával. Mi az oka a nagyhatalom elbizonytalanodásának?

Az USA nemcsak gazdaságilag, hanem ideológiailag is megpróbált egy új értékvilágot bevezetni. Mindez az Obama-kormány alatt csúcsosodott ki. Az USA-ban is elszakadt az elit az egyre rosszabbul élő emberektől. Egész területek néptelenedtek el. Többek között a gépjárműgyártásukat sem tudták megmenteni. Hiába vannak vezető szerepben az okosiparban, ha közben milliók élnek nagyon rossz körülmények között. Óriási jövedelmi egyenlőtlenségek alakultak ki, amik már nehezen tarthatóak.

Ha már Obama-kormányzat, számukra az illiberalizmus volt a legnagyobb vörös posztó. Probléma-e egyáltalán az illiberalizmus? Mi a bajuk az úgynevezett nyugati gondolkodóknak az illiberalizmussal?

Egy birodalomnak az a célja, hogy a fennhatósága alá tartozó területeken ugyanolyan elvek érvényesüljenek. Amikor Orbán Viktor kimondta az illiberalizmust, mint célt, az azt jelentette, hogy elutasítjuk a genderizmust, az ateizmust és a tabusítást. Ezzel pedig bejelentkeztünk arra, hogy megvédjük és megjelenítsük a saját értékvilágunkat.

Mi azt mondtuk, hogy nem szeretnénk gendervitákat folytatni. Ezt a posztliberális értékrendet mi nem szeretnénk átvenni, ragaszkodni akarunk a saját világunkhoz. Ahol átveszik a posztliberális értékeket, abban a világban nem érezzük otthon magunkat. Nem akarunk idegenek lenni a saját hazánkban. Mi nem tartjuk szégyennek, hogy keresztények vagyunk, és nem szégyen az sem, ha a fiúkat fiúnak és a lányokat lánynak neveljük. Mi kis ország vagyunk, és nem kapkodhatunk.

Egy német politikus legutóbb arról beszélt, az EU célja az egységember létrehozása, azonos nyelvvel és azonos pénzzel. Ön szerint létre lehet hozni egy ilyen embert? A Szovjetuniónak és a náci Németországnak nem sikerült.

Ez az elit elképzelése és a papír mindent elbír, még ezt az agyrémet is. Csak eközben például Katalónia éppen el akar szakadni, Spanyolország a szétesés szélén áll. És akkor az unió országait feszítő egyéb belső, nemzeti alapú vitákat ne is soroljuk. A katalán vitát pedig Brüsszel – micsoda álságosság ez! - spanyol belügyként aposztrofálja.

A 2006-os balliberális rendőrterror idején is ezt mondták.

Most nem tud olyan apróság történni Magyarországon, ami ne kerülne uniós színtérre. De azzal, hogy az egész katalán kormányt letartóztatták, nem foglalkozik az Unió.

Mert a Lukács-archívum sorsa nagyobb fontossággal bír számukra, mint a jogerősen megválasztott katalán kormány letartóztatása. Innen nézve a brüsszeli wirtschaftot, és a beszólogatást, minimum azt mondanám, hogy nem a legrokonszenvesebb arcukat mutatják felénk.

Mit akar elérni ezzel Brüsszel?

Meg akar minket félemlíteni, hogy ne legyen velünk semmi probléma, ne kelljen velünk foglalkozni. Akkor szereti ezt a térséget a Nyugat, ha belesimulunk az ő világukba és összecsapjuk a bokánkat. De mi van, ha amit mondunk, az nem illeszkedik az ő világukhoz? Akkor jön a '68-as elit látásmódja, akik szerint: ami a vasfüggönyön túl van, az unalmas, és amúgy sem értik, amit ott beszélnek.

Mi '68-ban arra a szabadságra vágytunk, ami Párizsban volt, míg a '68-as elit olyan világot szeretett volna, mint ami – szerintük - a szocializmusban, vagyis Prágában volt. Nem értettük meg egymást, és ezért a '68-as nemzedék inkább a harmadik világ felé fordult. Ha ők azt mondják, hogy nekik több közük van Afrikához, mint a közép-európai térséghez, akkor lelkük rajta, de ennek következményei lesznek.

Az unió teljes szétesése lesz ennek a következménye?

Ez sem elképzelhetetlen. Jobb lenne, ha elitet cserélnénk, és jönne egy új, amelyik érti a mai világot. Képes az egység helyreállítására, és olyan irányba vinné az uniót, ami mindnyájunk érdeke. Nem használ Európának, ha olyanok állnak az élén, mint Jean-Claude Juncker. A közös érdekeket kell keresni, és nem kioktatást tartani. Mindegyik tagállam más, és éppen ezért nagyszerű az európai kontinens.

Valóban európai jelentőségű lesz a jövő évi magyar választás?

Ez így hízelgően hangzik.

Soros György személyesen is beszállt a választási kampányba: ez várható volt. Nyilvánvaló, hogy a migráció forszírozásából egokérdést csinált. Valószínű, hogy most a korábbiaknál még több pénzt fektet majd a kampányba. Azért is jó, hogy beszállt és üzeneteket küldözget, mert legalább az emberek megértik, hogy miről is szól ez a történet. Nagyon pozitív hatása van annak, amikor a háttérbeli machinálókra rávetül a fény. Mostantól nem lehet letagadni, hogy amit azzal akartak lesöpörni, hogy nem más, mint összeesküvés elmélet, arról kiderül: az összeesküvés tényleg létezik. A kérdés tehát lecsupaszodott arra, Soros, vagy Orbán irányítsa-e a hazánkat.

Miért kerültünk ennyire a frontvonalba?

Azért, mert kultúrharc zajlik, és annak egyik pólusán Orbán Viktor áll. Ő határozottan képviseli azokat az értékeket, amiket a posztliberális elit elvet. Ezért aztán nem értékvitát folytatnak a magyar kormányfővel, hanem másképp próbálják megsemmisíteni őt. De a legfőbb kérdések változatlanok: megmaradhatunk-e kereszténynek, megmaradhatnak-e a nemzetállamok, megmaradhatunk-e férfinak és nőnek.

Stabil maradhat és képes-lesz-e bármilyen súlyos társadalmi problémát orvosolni az alakuló német nagykoalíció?

Sajnos nem valószínű. És amíg Németország nem oldja meg a problémáit, addig Európa problémái sem lesznek megoldva. Mindez nekünk sem jó. Ha Németországban újra nagykoalíció alakul Merkellel az élén, az az előző évek politikájának folytatását jelenti. Merkel nagyon tehetséges, főleg abban, hogy mindent a homokba futtat. Eltávolítja a felszínről a legfőbb vitakérdéseket, és így a megoldási kísérletek is le lesznek söpörve.

Németország a legkevésbé szabad ország. Jó példa erre, hogy a napokban egy főiskolai tanárt azért bocsátottak el az állásából, mert az AfD tagja. Nagy baj van ott, a mi német barátainknál.

Most jelent meg az új könyve, Nyelv és szabadság címmel. Miért hisz annyira abban, hogy a nyelv hordozza a szabadságot?

Mert töretlenül hiszem, hogy a nyelv megőrzése és megújítva megtartása biztosítja, hogy szabadon beszélhessünk a valóságról. Ha egy közösség – leginkább persze a nemzeti közösségekről beszélek – nyelvét kisajátítja egy kisebbség és ráerőlteti az egész közösségre a kifejezéseit és persze ezen keresztül az értékítéleteit, akkor a közösség elveszíti a kapcsolatát a valósággal és elveszíti az életösztönét, ami ahhoz kell, hogy megújuljon és megvédje magát.

Ezzel a könyvvel is küzdök a nyelvünk sokszínűségéért, mert ebben látom a szabadságunk zálogát. Az emberiség történetének – egészen a nyelv, mint kulturális közvetítő eszköz megjelenésétől kezdve – legnagyobb pillanatait mindig a nyelvének fejlődése hozta el. Végtelenül elkeseredett lennék, ha éppen most zárnák ketrecbe, vonnák iga alá közös nyelvünket.

(Kovács András)

A Nyelv és szabadság című kötet kapható a Terror Háza Múzeum webshopjában: https://webshop.terrorhaza.hu/hu/termek/nyelv-es-szabadsag/