19:30 – Egységben a nemzet – díszelőadás Cziffra 1956 címmel az Erkel Színházban

Október 23-án a hősökre emlékezünk, november 4-én az áldozatokra, utána pedig arra a veszteségre, hogy több mint 200 ezer ember hagyta el Magyarországot, köztük Cziffra György zongoraművész, Zsigmond Vilmos operatőr, Makai Ádám költő, műfordító és Oláh György Nobel-díjas vegyészprofesszor – fogalmazott Áder János a Cziffra 1956 címmel rendezett hangverseny előtti köszöntőjében.

A köztársasági elnök felidézte a zongoraművész életének főbb eseményeit: munkakeresését a katonai szolgálata utána, első sikertelen kísérletét Magyarország elhagyására, amiért bebörtönözték és egy kőfaragó üzemben kellett dolgoznia, majd az 1956. október 22-én este tartott zongoraversenyét, amely sokak szerint szerepet játszott a forradalom kitörésében, és végül disszidálását, ami után Párizsban telepedett le.

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának hangversenyén Kocsár Balázs karmester vezényletével és Balázs János zongoraművész közreműködésével hangzott el Beethoven Egmont-nyitánya, Bartók II. zongoraversenye és Brahms II. szimfóniája.

18:45 – Fényfestés az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére az Erkel Színháznál

17:30 – Fellobban A forradalom lángja

Tarlós István, Budapest főpolgármestere a Nagy Imre téren mondott beszédet a forradalom és szabadságharc emlékére. A városvezető kijelentette: "A forradalom lángját nekünk, a dicsőséges forradalmárok utódainak kell tovább őriznünk a szívünkben, a lelkünkben és a tetteinkben"

Hozzátette: erre emlékeztet mindannyiunkat az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából a téren elhelyezett Forradalom lángja emlékmű.

A főpolgármester a Budapesti Műszaki Egyetemtől indult fáklyás felvonulás résztvevői előtt úgy fogalmazott: "1956-ban a magyaroknak alig volt más fegyverünk, mint a szabadság szeretete. A remény pedig sohasem hal meg, amíg a szabadság szenvedélye fűti."

Tarlós István kiemelte: az 1956-os forradalom a 20. századi történelmünk legmeghatározóbb eseményei közé tartozik: a magyar nép fellázadt a nyomasztó sztálinista terror és a bénító szovjet megszállás ellen.

16:30 – Fáklyás felvonulás a Műegyetem rakpart – Nagy Imre tér – Bem tér útvonalon

Több ezer, főleg fiatal emlékező részvételével zajlott fáklyás felvonulás Budapesten szombat este. A felvonuló tömeg a Műegyetem rakpartról, három korhű Csepel teherautó felvezetésével indult, majd a Szent Gellért téren és a Nagy Imre téren át a Bem téren található Bem József szoborig vonult.

15:00 – Történelmet csinált a nép, ünnepi megemlékezés

A kormánybiztos az 1956–2016 – Történelmet csinált a nép címmel megrendezett ünnepségen tartott beszédében felidézte: 1945 és 1956 között az akkori egyetemistákban gyűlt a feszültség, izzott az igazságkeresés vágya, hogy végül 1956. október 23-án átszakítson mindent. Az akkori egyetemisták sokan voltak, okosak voltak és bátrak – hangoztatta Schmidt Mária.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója azt mondta, azok az egyetemisták, akik gyermekfejjel végigélték a II. világháborút, joggal hitték, hogy van esély arra, hogy egy új, szabad ország lesz az otthonuk. Látták azonban, hogy nem lehet tovább tűrni, el kell mondani az igazságot, szabadságot kell adni minden magyarnak, és haza kell zavarni a megszállókat – idézte fel a kormánybiztos.

Bátorságuk akkora volt, hogy magával sodort minden magyar embert, és a forradalom 12 napja, a remény szűk két hete alatt egy nép Európa közepén megmutatta, hogy nincs más út, csak az igazság – emlékezett a történész.

Schmidt Mária kiemelte, 1956 a szabadság és függetlenség jelképe lett az egész glóbuszon, az „akkori őszön a világ ránk figyelt, remegett és szorított értünk”.

A kormánybiztos ünnepi beszédében köszöntötte azokat – többeket név szerint is –, akik a forradalom napjai alatt élelmiszert, ruhát, gyógyszert gyűjtöttek és juttattak el a rászorulóknak, vagy egyéb módon segítettek.

Beszédében a történész hangsúlyozta: 1956 nagy magyar ünnep, az volt és az is marad. Mint mondta, 300 óra szabadság, 10 millió századmásodperc, így 1956 októberében mind a tízmillió magyarnak egy századmásodperc szabadság jutott, egy szívdobbanásnyi idő. „És mégis egy egész nemzet őrzi, egy egész világ tiszteli ezt a pillantásnyi időt. Becsüljük meg mi is, mert néha egy szívverés többet ér, mint egész évszázadok.” – fogalmazott Schmidt Mária.

Végezetül azt kérte, hogy aki őrzi 1956 emlékét, az legyen ott vasárnap a Kossuth téren, hogy közösen ünnepelhessünk és emlékezzünk a hatvan évvel ezelőtti napra.

14:15 – Ünnepi koszorúzás a Műegyetemi '56-os Emlékműnél

A Műegyetemnél kezdődtek az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából szervezett központi megemlékezések. Az '56-os emlékműnél Boross Péter mondott beszédet, aki kiemelte: a hatvan évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc ünnepe még soha nem volt olyan emelkedett és széleskörű, mint most. Az 1956-os Emlékbizottság nevében Rétvári Bence, az Emlékbizottság állandó tagja, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára helyezett el koszorút.

A Nemzeti Örökség Intézete és a Szabadságharcosokért Közalapítvány szervezésében rendezett megemlékezésen a volt miniszterelnök méltatta, hogy az egész országban programokkal, emlékezetfrissítő, ifjúság-tanító rendezvényekkel ünneplik október 23-át.

Nem volt eddig még ilyen széles körű az ünnep, és jólesik nekünk, hogy ez a 60. évforduló méltónak ígérkezik a szabadságért annyi vért ontott, sokat szenvedett nemzet számára – tette hozzá a közalapítvány elnöke. Óriási jelentőségű ez a nagy megmozdulás, hogy „mégsem igaz, hogy elfelejtették, nem igaz, hogy elfeledkeznek rólunk” – fogalmazott.

Boross Péter aggodalommal szólt azokról a szervezkedésekről, amelyeknek célja megfogalmazása szerint az, hogy megcsúfolják a vasárnapi nemzeti ünnep főrendezvényét. „Nekünk (...) figyelmeztetünk kell az utánunk jövőket, hogy ez nem új a magyar történelemben, (...) átéltük már Károlyit, Kun Bélát, Rákosit” – mondta.

A szónok kitért arra, hogy miközben Magyarországon október 23-át ünneplik, „egy nagyhatalom külügyminisztériumának helyettes szóvivője pedig a sajtószabadságért aggódik Magyarországon”.

„És kiállították a Népszabadság utolsó számát valahol Washingtonban" – fűzte hozzá. – Nem kellene összeállítanunk egy-két kiragadott tételt az amerikai imperialisták gaztetteiről, és azt is bemutatni?" – sorolta. Boros Péter azt mondta: bántja az igazságérzetet, nemzeti önérzetet, hogy ilyen hírek jelennek meg a médiában.

Az ünnepség 1956-os eseményeket megélt résztvevőihez fordulva megjegyezte: fontosnak tartja, hogy az ifjúságban is tudatosul, „miért vagyunk mi a szabadság népe”. Mint mondta, tudatosítani kell, hogy „igenis büszkék és rátartiak vagyunk” a mindenáron megmaradás képességére. Azért maradtunk meg, mert szabadságharcaink és közte 1956 üzenete mindig alkalmat adott arra, hogy felemeljük a fejünket – hangoztatta. 

A szónok arra kérte az ünnepség résztvevőit, legyenek büszkék arra, ahogyan a magyar nemzet most viselkedik. „Ha ártó szándékot láttok, akkor vegyétek azt is figyelembe, hogy elmúlnak az idők” – figyelmeztetett.

Boross Péter rámutatott: „a szellemi rendszerváltoztatás nehezebb, mint az anyagi, fizikai, gazdasági, pénzügyi, az idáig is tart, és még egy darabig. De megtörténik, mert megtanultunk a történelem során talpra állni”. A megemlékezésen állami és társadalmi szervezetek képviselői főhajtással rótták le tiszteletüket. A megemlékezés után történelmi emlékhelyet jelölő sztélét avatnak a Műegyetem főbejáratánál.

​Forrás és fotó: MTI