„Korrupció az, amiből mi kimaradunk.”
Hofi

Horvátországban nyaraltam pár napot a júliusi tikkasztó hőségben. Este fröccsözgetés, közben horvát ismerőseim arról panaszkodtak, hogy Horvátországot szétzabálja a korrupció, maffiaállammá vált, a politikai elit rendszerszintű lopása miatt mostanra kiábrándultak a demokráciából, mert az nem más, mint a rablásra szerveződő bandák közötti rivalizálás. A szöveg felettébb ismerős volt. Eltűnődtem. Már hallottam ugyanezt román és bolgár barátaimtól is. Hazaérkezve pedig azt olvasom, hogy a balliberális Le Monde  véleményrovatában a francia Valérie Hayer Macron-párti EP-képviselő azt írja, hogy Orbán Viktor „kleptokráciává” tette Magyarországot. A helyreállítási terv mintegy 7 milliárd eurónyi forrása nem a magyarokat, hanem kizárólag Orbán bizalmasait szolgálja. Mert Magyarországon a pénzeket elsikkasztják. Meglátása szerint a miniszterelnök „gyengítette a fékeket és az ellensúlyokat, elhallgattatta a sajtót, rontotta az igazságszolgáltatás függetlenségét, országát az illiberalizmus laboratóriumává tette, ahol a kisebbségek jogait sértik, ››homofób‹‹ törvényeket hoznak.” – írja.

Horvátország menthetetlenül korrupt, Magyarország kleptokrácia, Bulgária, Románia maffiaállamok, a cseh miniszterelnök uniós pénzeket lop. Ukrajna, Oroszország és a volt szovjet köztársaságok a tolvaj oligarchák uralma alatt áll. Nem kellett sokáig gondolkodnom, hamar rájöttem a megfejtésre: az Európa keleti felén élő embereknek rosszul fejlődött ki az agyuk, azért lopnak annyit. Az euróövezetben és az USA-ban, vagyis a „fejlettek” között ugyanis nincs rendszerszintű korrupció, és ha van, az nem számít, mert az nem az. Ha nyugati cégek jönnek ide és korrumpálják az ittenieket, ők akkor sem korruptak, csak kénytelenek alkalmazkodni hozzánk. Lásd: Siemens, Strabag, satöbbi. Hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsem.

A nem korruptak

Ausztria az ötvenes évek óta a két nagy párt (ÖVP, SPÖ) közötti korrupción alapul. Minden állami állást, minden juttatást, még a nyaralási hozzájárulást is pártalapon osztják szét. Ahogy az üzleteket is. A Német Autóklub évtizedeken keresztül korrumpálta a tartományi és szövetségi politikusokat annak érdekében, hogy ne kelljen adót fizetnie. Amikor lebuktak, az egész ügyet a szőnyeg alá seperték. Merkel kancellár évekkel ezelőtt vásárolt egy informátortól 5 millió euróért egy dvd-t, amin 1 500 adóelkerülő német nagypénzes lopott adatai voltak. A többi – állítólag több mint 100 ezer érintett német – nyolcvan százaléka csak az egyik zürichi bankban mintegy 23 milliárd eurót tartott. A gyanúsítottak között a beszámolók szerint a liberális szabaddemokraták három, a konzervatívok egy, a szociáldemokraták három parlamenti képviselővel szerepeltek. Az informátor kedvcsinálónak öt olyan személy adatait bocsátotta előzetesen rendelkezésre, akik egyenként közel egymillió eurós adócsalást követtek el. [1] A nagy leleplezések máig váratnak magukra. A VW konszern éveken át meghamisította a kibocsájtási adatait és ezzel nemcsak a vásárlóit, de a többi autógyártót is megkárosította. A 2021-es uniós vakcinabeszerzéseket az a Stella Kyriakides egészségügyi biztos intézte, akit az unió illetékesei annak ellenére sem tartottak a feladatra összeférhetetlennek, hogy már évek óta szoros üzleti kapcsolatban állt a legnagyobb vakcinagyártókkal, a Pfizerrel és az AstraZenecaval. Mit tesz Isten (és a véletlen), hát nem megjelent nagy hirtelen a biztos asszony számláján 4 millió euró? Magyarázat nincs, vizsgálat nem indult, nyilván, mert ez csak a jéghegy csúcsa volt.

A Bizottság többszörösen bukott, korrupciótól korrupcióig bukdácsoló elnöke, von der Leyen pedig épp a minap jelentette ki diadalittasan, hogy az uniós vakcinabeszerzés sikersztori volt. Neki, a barátainak és üzletfeleinek minden bizonnyal. Nem úgy az uniós polgároknak. Ha jól számolom, csak a maszkbeszerzés körüli korrupciós ügyekbe öt német képviselő bukott bele. Miközben a Zöldek kancellárjelöltjéről kiderült, hogy több helyen, több hamis adatot közölt a végzettségéről. Nem ő az egyetlen. Az Unió központját, Brüsszelt nem véletlenül nevezik a lobbisták fővárosának, mert közel tizenkét és félezer lobbistát tartanak nyilván. Washington után ez a második legkedveltebb város a politikai-gazdasági érdekérvényesítés számára. Ne legyenek kétségeink: amit arrafelé politikai-gazdasági érdekérvényesítésnek neveznek, azt, ha rólunk van szó, korrupciónak hívják. Mert mégis mi más lenne a politikai-gazdasági érdekérvényesítés, ha nem a döntéshozók megkenése, manipulálása, megvásárlása? A nagy amerikai tech cégek, ahogy az EU egyre közelebb kerül a digitális adó elfogadásához, úgy fokozzák brüsszeli lobbizásukat. A Google tavaly már 8 millió eurót költött az európai törvényhozás befolyásolására. 2014 óta a Facebook és az Apple, az Amazon és a Google összesen 510 százalékkal növelte az ilyen jellegű kiadásait. De ez csak a jéghegy csúcsa. Miért van az, hogy az USA és az Unió döntéshozóinak a lobbistákkal való együttműködése nem számít vesztegetésnek? Miért úszta meg az USA velejéig korrupt és tisztességtelen pénzügyi elitje, hogy befektetési bankjaik éveken keresztül piramisjátékot játszottak, amivel 2008-ban az egész világgazdaságot bebuktatták? Azért, mert erre is érvényes, „hogy azt, hogy ki a korrupt, azt ők döntik el.”

A korrupció, mint eszköz

De miért használják a korrupció vádját ellenünk? Azért, hogy egyaránt hassanak az emberek igazságérzetére és irigységére annak érdekében, hogy hiteltelenítsék a politikát. Azért, hogy azoknak az országoknak, köztük hazánknak, akik féltve őrzik nemrég visszaszerzett függetlenségüket és továbbra is nemzeti közösségeik érdekeit tekintik elsődlegesnek, lejárassák és hiteltelenítsék a vezetőit, intézményeit. Politikusainkat azért delegitimálják, azért állítják be köztörvényes bűnözőknek, hogy ezzel tegyék szabaddá az utat a globális cégek és az érdekeiket képviselő bürokraták előtt. Ők az az új elit, akik a proletár internacionalizmust hirdető bolsevikok radikalizmusát megszégyenítő hévvel hirdetik a globális cégek univerzalizmusát.

A határok lerombolásában érdekelt globalista élcsapatok érdekeltek abban, hogy elvegyék az emberek kedvét a politikától. [2]

Ezért szajkózzák éjjel-nappal szünet nélkül, hogy a nemzeti érdekeket képviselő politikusok rablók, diktátorok, alkalmatlanok, az egyszerű emberek ezért jobban járnak akkor, ha ügyeik képviseletét inkább az NGO-kra, és a „szakértőkre”, illetve a brüsszeli és washingtoni bürokratákra hagyják. A szakértők és a bürokraták ugyan minden alkalommal lejáratják magukat, lásd a 2008-2010-es pénzügyi válságban, amit előidéztek, majd ugyanazzal a lendülettel kezeltek, és bár tíz és tízmilliók veszítették el mindenüket, váltak munkanélkülivé és földönfutóvá, ők nemcsak megtartották jól fizető állásaikat, de ugyanúgy felvették megabónuszaikat is, mintha mi sem történt volna. A Covid-járvány alatt az elit elhazudta, hogy számos jel szerint a koronavírust egy amerikaiak által is finanszírozott kínai kutatóprogram során fejlesztették ki. Bár a szakértők a fenti állítást másfél évig cáfolták, most már több mint lehetségesnek tartják. A pandémia alatt minden szakértő össze-vissza beszélt a vakcinákról, a maszkokról, a vesztegzárról. Minden megszólalásukban, mindegyikük, mindig mást mondott. A politikára maradt tehát, hogy ezekből az egymásnak ellentmondó szakértésekből kihámozza a lehetséges irányt és meghozza a szükséges intézkedéseket. A szakértők ugyanis szűk horizonttal rendelkező, együgyű emberek, akik saját területükön kívül nem látnak mást. Igaz, nem is az a feladatuk.

A progresszorok az új bolsevikok

A radikális progresszorrá [3] vált elitek tehát azért akarják felszámolni a szuverén politikát, hogy a globális cégek által képviselt gazdasági érdekek akadálytalanul érvényesülhessenek. Szemben az elmúlt kétszáz évvel, a fő front ma már nem a munkáltató és a munkavállaló között húzódik, hanem a politika és a gazdaság, a közjót szem előtt tartó nemzetállami érdekérvényesítés és a globális gazdasági erők kielégíthetetlen profitéhsége között.

A mai neoliberálissá vált demokráciák számára a gazdaság az első, a politika teljesen háttérbe szorult és szükséges tartozékká vált. Ezzel szemben hirdette meg Orbán Viktor az illiberalizmust, ami a politika elsőbbségét, vagyis a közjó szolgálatát jelenti. Fel is ingerelte, sőt feldühítette azt a radikális progresszorrá vált elitet, köztük az uniós bürokratákat, akik hathatós tevékenysége eredményeként mára neoliberális kísérleti laboratóriummá változott az Európai Unió. Orbán és nyomában térségünk többi vezetője nem várt akadályt jelentenek a számukra abban is, hogy az Uniót az USA tiszteletbeli 51. államává változtassák. Erre azért törekszenek, mert így az Európai Unió az USA-ra hagyhatja a politikát, a védelmet és a külpolitikát is, hogy azzal foglalkozzon, ami az élcsapatát érdekli: a gazdasággal, a lobbistáival, és az erkölccsőszködéssel. A terv az, hogy míg az USA elháborúzgat, rendfenntart, szankcionál, az Unió moralizál, és mindenkit, magától értetődően az USA-t is, eligazít a helyes erkölcsről. Az Európai Unió célja tehát az, hogy a mára teljesen amerikanizálttá vált Nyugat-Európa feloldódjon a határok nélküli globális térben, ahol a nagy globális cégek érdekeinek rendelődik alá minden. A globális cégek és az őket kiszolgáló elitek új internacionalizmusa az emberjogizmus, aminek példátlan nyomulása mindennapos tapasztalatunkká vált.

Az emberjogizmus

Új jelenség, hogy a globális megacégek adóelkerülő vezetői egyre gyakrabban politizálnak, vagyis lépnek fel progresszorokként, sőt egyenesen az emberjogizmus prófétáiként. Ideológiai útmutatást adnak, elől járnak az LMBTQ-ügyek (?) propagálásában, persze csak ott, ahol ezt üzleti kockázat nélkül megtehetik. (Az arab világban azért nem próbálkoznak be.) Üldözik a rasszizmust, a fehérek hátrányára diszkriminálnak, mindenféle kvótát alkalmaznak, miközben habozás nélkül zsebelik be a „fejlettlenek” alacsonyan tartott béreiből, illetve a gyermekmunkából származó extraprofitot. A rasszizmus elleni harcban a BLM amerikai kultúrimperializmusát azzal segítik meg, hogy a focipályákat is felhasználhassák arra, hogy ránk erőltessék a rasszizmussal való foglalkozást, annak ellenére, hogy térségünk nem vett részt sem a gyarmatosításban, sem a rabszolgatartásban, és nem élt együtt más bőrszínűekkel. A minket előszeretettel kioktató angolokat persze a három fekete focista által elhibázott büntetők egy pillanat alatt leleplezték. Kiderült, hogy a fő purifikátori pózban tetszelgők antirasszizmusa csupán máz, ami az első adandó alkalommal lefoszlik róluk.

Jegyzetek:

[1] Az eladó az amerikai hatóságoknak is adott át adatokat 2007-ben, akik adócsalás miatt csaknem ötven gyanúsított ellen indítottak eljárást.

[2] Franciaországban már többé-kevésbé sikerült is nekik, amit az önkormányzati választások rekordalacsony választói részvétele mutatott.

[3] Galló Béla kifejezése

Kép forrása: IRM