Schmidt Mária beszédében emlékeztetett: Több, mint két évtizedet kellett várnunk, hogy térségünk kezdeményezésére az Európai Unióban 2011-től végre közös emléknapon hajthassunk fejet a totális diktatúrák európai áldozatai előtt.

Elmondta: a mai emléknap két diktátor és az általuk működtetett emberellenes rendszerek kézfogására emlékeztet bennünket. Két diktatúra egyezett meg arról, miként osztják fel maguk között a világot, két diktátor összefogása tette egyértelművé: a nácizmus és a kommunizmus közötti ideológia különbségek csupán felületesek és látszólagosak. Alig egy héttel később ez a megállapodás vezetett a második világháború kirobbantásához – hangsúlyozta a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

A főigazgató rámutatott: „semmirekellő, hitvány alakok ötven esztendőt vettek el tőlünk, magyaroktól. Tetteikre és szavaikra nincs mentség. És azokéra sem, akik azokat a tetteket és szavakat egykor helyeseltek és igazolták, ahogy azokéra sincs, akik ma relativizálják, átírják és elfogadtatni próbálják. A diktatúrák kreálói és kiszolgálói aljaemberek voltak. Akik ma az ő vélt érdemeiket kísérlik meg elmagyarázni, azok szintén megvetést érdemelnek. Akik Marxnak szobrot állítanak, akik zsidóznak és cigányoznak, akik Hitleres szmájlival, Che Guevara-ával a pólójukon kérkednek, akik a kommunizmust, a nácizmust reménytkeltő és egyáltalán nem lezárult, sőt, vizionárius társadalom- és gazdaságszervezési rendszernek tartják: nos, ők a diktatúrák kiszolgálói, és semmi keresnivalójuk nincs közöttünk.”

Schmidt Mária világossá tette: a diktatúrákat szükséges történelmi szempontból is elemezni. „Meg kell értenünk a lényegüket, világossá kell tennünk természetüket, ismernünk kell, hogy miért és miképpen jöttek létre. Ezt tesszük mi a Terror Háza Múzeumban és teszik még sokan mások itthon és külföldön.” Kiemelte: „Azért tesszük ezt, hogy a vizsgálat után a múzeumi tárlókba, vitrinekbe, ha kell golyóálló üvegek mögé zárva bemutassuk őket, hogy megmutassuk mindenkinek: ez az, ami nem jöhet vissza! Soha többé nem jöhet vissza!”

A hősök szerepéről a Terror Háza Múzeum főigazgatója azt mondta: különös megbecsüléssel említjük meg azokat, akik nem csak áldozatai voltak a diktatúráknak, hanem akik tettel, szóval, cselekedettel, nemritkán fegyverrel harcoltak ellenük. Mert igenis volt út, volt mód arra is, hogy valaki az ellenállást válassza. „Ők a mi hőseink. Lelkiismeretünket ők mentették át sértetlenül a 21. századba.”

Schmidt Mária végezetül a mai nyugat-európai politikusok diktatúrákhoz való különös viszonyára, valamint Magyarország és a régió országainak szerepére is kitért: „Európa számos országában és a kontinens legnagyobb közösségének, az Európai Uniónak a vezetői körében is mintha valamilyen reneszánsza volna a kommunizmusnak. Nem lehet nem észrevenni a finom szempillarebegtetésekkel Leninnel, Marxszal, a kommunizmus eszmerendszerével és tanításaival kokettáló pasztellszín nyakkendős európai politikusokat és nadrág kosztümös politikusasszonyokat. Most szólok: ha ma a nemzetközi szocializmust, az internacionalizmust pátyolgatják, hamarosan majd ikertestvérét, a nemzeti szocializmust is nevelgetik.”

Ugyanakkor a Terror Háza Múzeum főigazgatója hangsúlyozta: „Nekünk, magyaroknak és a két diktatúrát is megszenvedett kelet-európai népeknek nagy a felelősségünk. Olyan tudás birtokában vagyunk, amely afféle vakcinaként ellenállóvá tesz bennünket a totális diktatúrák vírusaival szemben. Feladatunk bár egyszerű, mégis sok erő kell a teljesítéséhez. Át kell adnunk ezt a tudást mindenkinek!”

Az emberi erőforrások minisztere arról beszélt: a kormány mindent megtesz azért, hogy történelmi hagyományainknak, veretes ősi jogunknak és kultúránknak megfelelő módon szabadságban élhessünk.Kásler Miklós azt mondta, „mindenáron biztosítani kell a teljes szuverenitásunkat, akció- és ütőképességünket, mert csak ennek birtokában tudjuk garantálni minden honfitársunk, családjaink és nemzetünk békés jövőjét”.

Így akadályozható meg, hogy Magyarországon és Európában még egyszer emberellenes ideológiák és a belőlük kinövő diktatúrák „veszélyeztessék a fizikai, materiális és szellemi létet” – tette hozzá. A miniszter arról beszélt, hogy létezett a 20. században két olyan totális struktúra, amelyek „szörnyűségeit a mai napig nem tudtuk, nem is lehetett feldolgozni”.

A kommunizmus és a nemzetiszocializmus két olyan emberellenes rendszer volt, amelyek alapját a felfoghatatlan gonoszság képezte. Mindkét szisztéma hazugságra épült: a jövőben jólétet ígért, miközben megnyomorított milliókat – mondta.

Kásler Miklós emlékeztetett, hogy Magyarország, Lengyelország és Litvánia egyaránt megszenvedte mind a kommunizmus, mind a nácizmus pusztításait. Ezen országok kezdeményezésére 2011 óta emlékeznek meg augusztus 23-án a két totális diktatúra áldozatairól. A hit, az erkölcs lefokozása a francia forradalomban politikai és társadalmi téren diktatúrához vezetett. A forradalom „vérgőzös fejű és véres kezű gyermekei” egymást ölték meg – hangoztatta.

A miniszter kijelentette, hogy Magyarország ellentmondott és ellentmond a totális eszméknek. Kásler Miklós szerint a rendszerváltás időszakában az egész térséget figyelembe véve a magyar ellenzék, majd 1990 után az Antall-kormány tette a legtöbbet a kommunizmus felszámolásáért.

M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum tudományos főigazgató-helyettese elmondta, hogy a Gulág-táborokat az embereket átnevelő intézményeknek nevezték, az áldozatokról pedig úgy fogalmaztak, hogy ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. A diktatúra az diktatúra, a gyilkosság pedig gyilkosság, akármilyen elv nevében történjék is – jelentette ki.  A kommunista és a náci rendszerben csupán a gyilkolás technikája különbözött – vélekedett M. Kiss Sándor. A tudományos főigazgató-helyettes szerint 1990-től új útra lépett az ország.

Rafal Rogulski, a magyar, a német, a lengyel és a szlovák kulturális miniszter által 2005-ben megalakított Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata elnevezésű történettudományi szervezet titkárságának vezetője azt mondta, évek óta azért dolgoznak, hogy augusztus 23. olyan szimbólumként rögzüljön, amely felidézi az áldozatok emlékét. Az emléknap „hidegleléses borzongást” idéz elő azokban, akik ismerik a történelmet – fogalmazott.

A rendezvényen felszólalt Galgóczy Árpád költő, műfordító, Gulág-túlélő, valamint Tóth István tanár, egykori Gulág-fogoly is.

Az ünnepség beszédekkel kezdődött. Ezeket emlékséta követte, amely a Kossuth Lajos tértől a Cipők a Duna-parton emlékműhöz, majd a Terror Háza Múzeumhoz vezetett, több felszólalás itt hangzott el.

Kulturális programok színesítették a rendezvényt, amelyen államtitkárok szintén részt vettek, mások mellett Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, valamint Nagy Anikó, a tárca egészségügyért felelős államtitkára. Jelen volt több nagykövet is. A résztvevők egy-egy szál fehér rózsát helyeztek el a Cipők a Duna-parton emlékműnél. Az ünnepség közös mécsesgyújtással zárult a Terror Háza Múzeumnál.

Európában augusztus 23-án, az 1939-es Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásának évfordulóján tartják a totalitárius diktatúrák áldozatainak emléknapját.

(THM/MTI)