Schmidt Mária: Diktatúrák ördögszekerén

A tények mindent kibeszélnek

Azt mondják, az a jó könyv, ami megszólal. Amelyben hallja az olvasó a szerző hangját, érzi az auktor leheletét. Szépirodalmat, kiváltképp lélekhúrt pengető verset, nem nehéz testközelbe hozni. A megfelelő hangulatban egy alliteráló sor, egy festői metafora megteszi hatását. Az érintettséget már sokkal nehezebb megvalósítani történelmi tárgyú publikációban. Schmidt Mária történész erre tesz kísérletet a „Diktatúrák ördögszekerén˝ című kötetével, amely a napokban jelent meg a Magvető Könyvkiadó gondozásában.

Aki figyelemmel kíséri a napi sajtót, tudja, hogy Schmidt Mária írásai sok vitát kavartak. Egyrészt azért, mert a történésznő olyan témát feszeget, amelyhez eddig kevesen mertek hozzányúlni igaz szenvedéllyel, előítélet-mentesen, másrészt azért, mert dolgozataiban a véleményét határozottan, világosan és sokszor sarkítva fejti ki. Gyimesi Tímea szerint a verziók szüntelen újra-mondása, az inverz formáktól egészen a perverzekig, az írás fizikáját és főként metafizikáját firtató Maurice Blanchot-i titok kimondhatóságának talán egyedüli forrása. Schmidt Mária ehhez tartja magát. Kimondja. Beszélteti a tényeket, és a tények mindent kibeszélnek. Minden félelmet, minden vágyat. Mindezeken túl a történelmi adatok birtokában rámutat, rávilágít fehér foltjainkra.

A történésznőt a század érdekli, a diktatúrák forgatagában élő ember. Néha úgy tűnik - olvasható a fülszövegben -, hogy ördögi erő működteti a történelmet is, midőn embereket, embercsoportokat tép ki életükből, szakít el földjüktől, s görgeti őket szenvedések poklaiba vagy éppen a megsemmisülésbe. Schmidt Mária ezt a diabolikus erőt akarja érteni, megtudni róla minden meg-tudhatót.

A könyvben szereplő tanulmányok túlmutatnak a száraz és szikár történelmi analízisen. Az értekezések - közöttük A holocaust helye a magyar zsidóság modernkori történetében című - gördülékenyek, tiszták, világosak és könnyen olvashatóak. A historikus „oknyomozó riportok˝ - mint például a Bárdossy- és Rajk-perről írottak - hallatlanul izgalmasak, sodró lendületűek, már-már kémregénybe illőek. Schmidt Mária könyvénél a lábjegyzetekről is szót kell ejtenünk, amelyek nem a hagyományos szerepet töltik be, tehát nem szárazak és szikárak, hanem informatívak és meglepetésszerűek. Azt írtam a cikkem elején, hogy az a jó könyv, ami megszólal. Bár Schmidt Mária könyvében a-tények beszélnek, én végig hallottam a szerző hangját.

(Schmidt Mária: Diktatúrák ördögszekerén, Magvető Könyvkiadó, 1998)
Sz. C. Sz.