Miért nem integrálódnak a magyarországi romák? - címmel indított vitánkhoz - a sok értékes és a néhány kigyomlált kommentár mellett - hozzászólás érkezett Schmidt Máriától, a XX. Század Intézet és a Terror Háza múzeum igazgatójától. A cigányok társadalmi beilleszkedése rajtuk és rajtunk is múlik - vallja. Várjuk a további hozzászólásokat.

Az Egyesült Államokban „verték a négereket”. Nem ülhettek fel a buszra a fehérek mellé. Nem ihattak ugyanazokból a vízcsapokból, amelyekből a fehérek. Két emberöltővel ezelőtt mindez az amerikai mindennapok általános gyakorlata volt. Most mulatt elnököt választott az USA, de van már fekete bíró a Legfelsőbb Bíróságban, volt fekete vezérkari főnök és külügyminiszter, kettő is. A republikánus párt új elnöke is félig fekete. Nincs olyan tv sorozat, ahol az okosak és a jók között ne lennének feketék. A bemondók, hírmagyarázók, szakértők között sem tűnik már fel, ha feketéket látunk. Természetessé vált.

Növekvő bizalmatlanság  

Itt az ideje, hogy a magyar cigányság integrálása is megtörténjen. A magyar mindig befogadó nép volt. A magyar cigányság pedig mindig a magyarság részének tekintette magát. Közös volt a sorsunk az itt élő cigányokkal évszázadok óta. Legtöbbjük magyar anyanyelvén kívül más nyelvet nem beszél. A legtöbb cigány családszerető, gyermekszerető, istenfélő ember. Tanulásra, tanításra, képzésre és munkára van szükségük. Meg kell tanulniuk tanulni, ki kell magukat és gyermekeiket művelniük, mert csak a tudás adhat kitörési esélyt a számukra. A magyar cigányság felemelése az egyik legfontosabb stratégiai célunk. Egymásra vagyunk utalva, az ő partnerré tételük nélkül nekünk sem fog sikerülni megkapaszkodni a 21. században.

A magyar cigányok egy jelentős része nem talál, nem találhat magának munkát. Ennek két oka van. Az egyik a cigány tömegek alulképzettségében, a másik a betanított, illetve segédmunkák iránti általános keresletcsökkenésben keresendő, ami nagyrészt az elmúlt húsz évben végbement technikai, technológiai forradalom következménye. A cigányság egy jelentős része tehát vagy kiszorult a munkaerőpiacról, vagy be sem kerülhetett. Ez utóbbi csoportoknál sok esetben a társadalmi normák sikeres elsajátítása sem történt meg. (eltörölték a kötelező sorkatonai szolgálatot, drasztikusan csökkent az óvodai férőhelyek száma, a szakmunkásképzés visszaesett, az iskolák, a nevelők tekintélye megszűnő félben van, a kistelepüléseken nincs karhatalom, a közrend fenntartását, illetve a magántulajdon védelmét az állam nem, vagy alig biztosítja.) Mindez a társadalmi elkülönülést erősíti.

Jelentős cigány tömegek marginalizálódnak, kerülnek kilátástalan élethelyzetbe. A peremre szorítottság, a perspektívahiány erősítik a cigány közösségek magárahagyatottságának érzetét, melynek következtében felerősödhetnek azok a hangok, amelyek a többséggel szembeni bizalmatlanság irányába hatnak. Kerülnek olyan hangadók is, akik a cigányság sorsát a többségi társadalomtól elkülönítve, tőlük függetlenül, illetve velük szemben is megvalósíthatónak gondolják.

Az utóbbi időben, a tétlenségre kényszerült, létminimum alatt élő cigányság körében gyengül tolerancia a többségi társadalommal szemben, ami a többségi társadalom tűrőképességét is erősen próbára teszi. Mindez veszélyezteti a békés és biztonságos társadalmi együttélést. Megengedhető-nek illetve kezelhetetlennek tűnik a megélhetési bűnözés, ami mára társadalmi problémává vált.

Miközben néhány gazdaságilag pangó térségben a születő gyermekek nagy többsége cigány, miközben falvak és községek százaiban élnek reménytelenül leszakadva a jelentős többséget alkotó cigányok, napról napra egyre elszigeteltebbek, egyre szegregáltabbak lesznek, és egyre nehezebb feladat elé állítja őket létfenntartásuk biztosítása, amit szinte kizárólag segélyekből képesek biztosítani.

Olyan sok modellt vettünk már át Nyugatról. Ideje, hogy tanuljunk az amerikai feketék beillesztését és egyenjogúsítását eredményező tapasztalatokból. A többségi társadalom teendőinek számbavételénél érdemes építenünk a cigány közösségek erényeire. A közösségi szolidaritásra, hiszen cigány hajléktalant alig látunk, gyermekeiket ha csak lehet, nem adják állami gondozásba, a rokoni kapcsolatok megtartó erejére, a cigány közösségek önszervező képességére, a vajdák, választott vezetők tekintélyére. Vegyük figyelembe, hogy milyen erőteljesen támaszkodnak a nők szerepvállalására. Ne dőljünk be az „egyenlő bánásmódot” hirdető liberális jelszónak, hiszen amire szükség lenne, az pont ennek ellenkezője. Bárki beláthatja, hogy a rossz, hátrányos szociális helyzetű gyermekeknek, legyen az cigány, vagy nem-cigány, az esetek döntő részében éppen hogy több figyelemre, gondoskodásra van szükségük, mint a jólétben felcseperedőknek.

Korrupt vezetők

Szükség van felzárkóztató programokra, pszichológusok, pedagógusok, szociális munkások stb. összehangolt erőfeszítéseire ahhoz, hogy indulási hátrányaikat kiegyenlíthessük. Merjük őket szegregáltan óvodába, iskolába küldeni, kiscsoportokban, vagy egyedileg foglalkozni velük mindaddig, amíg szükséges, és csak akkor adjuk őket integrált közösségekbe, amikor jó eséllyel, sikeresen vehetik az akadályokat. Adjunk nekik az iskolában enni, inni, adjunk nekik könyvet és ruhát, szüleiknek pedig lehetőség szerint munkát, tevékenységet. Legyenek ők is azok között, akik ezekben az intézményekben dolgoznak. Kérjük és igényeljük az egyházak segítségét és támogatását is.

Követeljük meg a magyar cigányságtól, hogy integrálódjanak, és tartsák tiszteletben a többségi társadalom normáit, ugyanakkor hívjuk fel a többségi társadalom figyelmét arra, hogy a magyar cigányság mindig is a magyar társadalom integráns részének tekintette magát, és ezt értékelnünk kell. A magyar cigányság a magyar társadalom értékes része, fontos tehát, hogy kultúrájuk és szokásaik megismerését tegyük az általánosan kötelező tananyag részévé. Életüket és gondjaikat mutassa be szappanopera és művészeti alkotás is. Értelmiségijeik közül válasszunk riportereket és szakértőket a tv-k, rádiók számára is. A cigány többségű településeken legyenek ők a közigazgatás képviselői, a rendőrök, bírók, ügyészek stb. Biztosítsuk számukra, hogy tehetségeik ne kallódhassanak el.

Tűrhetetlen, hogy az utóbbi években sem a zene, sem a sport területén nem emelkedtek ki soraikból jelentős számban kiválóságok. Fontos és szükséges, hogy sikerpályákon is befussanak a társadalom elismerését kiváltó karriereket. A cigány rádión kívül legyen cigány tv csatorna is. Fontos, hogy cigánytársaik felemelésében a cigány közösség már kiemelkedett, tekintélyes, vagyonos, elismert személyiségei is közreműködjenek. Az ő személyes szerep és áldozatvállalásuk nemcsak a cigány közösség számára mutatna példát, de jelezné a nem-cigány többségnek is, hogy ők megteszik, amit tehetnek, most már rajtuk, a többségen a sor.

Ne engedjük, hogy a cigány közösség sorsát korrupt és alkalmatlan vezetőik továbbra is politikai aduként használhassák. Tárjuk fel, kik és hogyan gazdagodtak meg a cigányprogramokra kifizetett milliárdokból, amelyekből fillérek, ha célba értek. Ne engedjük meg, hogy azok a fékezhetetlenül agresszív cigány csoportok, amelyek súlyosan ártanak a cigány-magyar békés együttélésnek, továbbra is büntetlenül garázdálkodhassanak, terrorizálhassák szomszédjaikat, iskola, illetve lakótársaikat. De a velük szembeni agresszív cselekedeteket is példásan toroljuk meg. Magyarország minden polgárának joga van a biztonságos és békés élethez, de ehhez szükség van arra, hogy a mindenkori kormányzat képes legyen a közrend szavatolására.

Mindenkinek van felelőssége abban, ahova jutottunk. Mindenki tehet valamit a maga területén, a maga eszközeivel, hogy ezen a lehetetlen helyzeten változtassunk. Mert a célok közösek. És mert csak együtt sikerülhet.

Schmidt Mária