És Bozóki szerint mégsem demokrata. Hanem populista (ez nála nyilvánvalóan szitokszó), aki vissza akarja adni a demokráciát az embereknek. Érzek itt egy definíciós problémát. Ha a hatalom forrása a választó, vagyis a nép, tehát a nép a szuverén, akkor, ha az ő rovásukra terjesztik ki az intézmények a hatalmukat és ezzel felülírják a nép akaratát, akkor nem jogos, sőt szükséges lépés e visszaadni a hatalmat a kezükbe? Miért nincs Bozókiban e helyett az ostoba bullshitelés helyett annyi bátorság, hogy kimondja a nyilvánvalót. Demokrácia ma annyit jelent, hogy az USA-nak tetsző politikát folytat egy ország, ha nem tetszőt, akkor az demokráciadeficit. Ennyit és nem többet. Jogállamiság, fékek és ellensúlyok, demokrácia, liberalizmus, ma ugyanolyan lojalitáspontok, mint amilyenekkel a szocializmusban fárasztottak bennünket, a népi demokráciákról, a szocializmus építéséről, a szocialista törvényességről, az antiimperialista politikáról és a nemzetközi szolidaritásról. Ezek mellett nem azért kellett folytatólagosan hitet tennünk, mintha bárki komolyan gondolta volna őket, hanem azért, hogy lojalitásunkat bizonyítsuk. Ez az amerikai birodalomban sincs másként. Demokráciának lenni tehát annyit tesz, hogy besimulunk a birodalomba. Autokratának lenni pedig azt jelenti, hogy bár még nem váltunk ellenséggé, hiszen akkor diktatúrák lennénk, de túlságosan sokszor önállóskodunk.

2014-ben Bozóki szerint az átírt médiatörvény és választási törvény miatt a választások csak elvileg szabadok, valójában tisztességtelenek. Miért is? Az USA-ban minden választás előtt bevett szokás a gerrymandering, vagyis a választókerületi határok módosítása. Az Orbán-kormányt erre az arányosítási elv és a törvény kötelezte. Ezt hívja Bozóki „széleskörű, rendszerszerű meghekkelésnek”. Médiatörvény? Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy amíg a baloldali média túlsúlya nem megy 80% alá, addig médiaszabadság van, ez alatt oda a sajtószabadság és persze a demokrácia. Külön érdekesség, hogy Bozókit egyáltalán nem zavarja, hogy a fejlett nyugati demokráciákban egyre kevésbé érvényesül a szólásszabadság és egyre jobban teret nyer a cenzúra.

Még szerencse – örvendezik –, hogy „az EU komoly korlátozó szerepet tölt be az Orbán-rezsim életében, ami tetemes pénzmegvonásokhoz és egyéb, finomabb distinkciókhoz vezetett.” Így érvel egy ideiglenesen hazánkban állomásozó, Stockholm-szindrómás világpolgár, egy igazi Soros-csicska, aki mára olyan szinten azonosul kenyéradó gazdáival, hogy a magyar emberek érdekeivel szemben az egyre határozottabb alávetési és kiszipolyozási, mondhatnám gyarmatosító igényeket megfogalmazó unióval és az USA demokrata párti adminisztrációjával azonosul. Nézzük meg a fenti mondatot egyetlen szó kicserélésével. „Szerencse, hogy a Szovjetunió komoly korlátozó szerepet tölt be az Orbán-rezsim életében, ami tetemes pénzmegvonásokhoz és egyéb, finomabb distinkciókhoz vezetett.”

Álljunk is meg egy hangyányit a tetemes pénzmegvonás igenlésénél. Ez az az egy ideig modernnek számított gyermeknevelési elv, ami azért lett népszerű, hogy mégse kelljen a gyermeket megverni, megpofozni, de érezze azért a büntetést. És gondolja meg jól, mielőtt újra szemtelenkedik, visszaszól. Magyarország egy több mint ezeregyszáz éves ország. Az Unió legtöbb alkotóországa hozzánk képest fiatal ország (Németország, Olaszország stb.), némelyik nem is nevezhető országnak (pl. Belgium). Minden okuk megvan arra, hogy a kölcsönös tisztelet alapján bánjanak velünk és egymással. Lehet, hogy Európa nagy része elfogadta a pénzt, mint egyedüli értékmérőt. Mi azonban nem vagyunk megvásárolhatók. Mert nekünk van büszkeségünk, mert nekünk vannak értékeink és pontosan tudjuk, hogy mik az érdekeink. Nem vagyunk eladók. nem lehet minket megvásárolni. Konfuciusszal élve: ennyiért biztos nem. Az a vadnyugaton volt, hogy üveggyöngyökért csalták ki az indiánok földjeit. Mi itt itthon vagyunk. Nem engedtük be az illegális migránsokat 2015-ben. Nem engedtünk a logisztikai kiválóságukat már többször bizonyító németeknek, hogy kvóta alapon áttolják hozzánk azokat az illegális migránsokat, akik integrálhatatlannak és hasznavehetetlennek bizonyulnak. Ezért büntettek meg minket pénzmegvonással, miközben megpróbáltak minket megalázni, mindennek elhordani. Mert nemet mondtunk Soros György tervének, szembeszálltunk intézményeivel, NGO-val. Akkor most nézzük az ellenpróbát, mert ahogy Petőfi mondja: az idő igaz, s eldönti, ami nem az. Németország, Ausztria, Svédország és a többi mintademokrácia fuldoklik a migránsoktól. Egekben a bűnözés, a polgárok félelemben élnek, gyermekeiket molesztálják és zaklatják az iskolákban és a köztereken. Eltartásuk szociális válsághelyzethez vezetett, a középosztály megrendüléséhez. Ezek az országok most érkeztek el a populista fordulathoz, ami azt jelenti, hogy a liberális demokrácia mintaországainak polgárai nem kérnek többet tehetségtelen, komprádor elitjeikből és az ezeket szolgáló intézményekből. Mert kilopták a lábuk alól a hazáikat. Kétségbeesett helyzetbe kerültek. Itt tartanánk mi is, és senki nem emlékezne már arra a pár ezüstre, amit árulásunkért kaptunk volna. Mert a pénz elfogy, és amúgy is mindig kevés, de az ellenőrizhetetlen migráció a mi életünket is felforgatta volna, társadalmunk alapjait megingatta volna. Bozóki azt is mondja: „a hanyatló magyar gazdaság föltámasztásában az Európai Unió ma már kevésbé lelkes partner.” Hogy létezik, hogy ennek a magát az elithez tartozónak gondoló CEU-s professzornak a figyelmét elkerülte, hogy az Európai Unió saját gazdaságának a föltámasztásában sem jeleskedik? Míg 1995-ben az európai gazdaság még egy szinten volt az amerikaival, ma 20%-kal kevesebb teljesítményre képes. Nem figyeltek Zbigniew Brzezinski-re se, aki már az ezredfordulón figyelmeztette őket arra, hogy az Európai Unió „túlságosan öntelt és úgy viselkedik, mintha központi politikai célja az lenne, hogy a világ legkényelmesebb szociális otthonává váljon”. Pontosabban: nyugdíjasotthonává. A német gazdaság eddig stagnált, most recesszióban van. Legfontosabb iparágai beadták a kulcsot. Az USA elszívja az iparát, lenullázta energiaellátását. Németország és Franciaország egyaránt becsődölt úgy gazdaságilag, mint politikailag. Tőlük nincs mit várnunk. Ezért volt Orbán keleti nyitása az egyik legjelentősebb stratégiai döntés. A türkök közel 200 milliós feltörekvő piaccal, kimeríthetetlen nyersanyagkészlettel rendelkeznek. Jönnek fel, mint a talajvíz. Befogadtak minket, szívesen működnek együtt velünk. Küldjek néhány könyvet, cikket, YouTube videót? Csak a tájékoztatás kedvéért arról, mi megy végbe a világban?

A finomabb distinkciók alatt Bozóki a megalázási, kirekesztési kísérleteket érti. Megértettük belőlük, mit is értenek köreikben „a másság tiszteletben tartása és a tolerancia” alatt.

Bozóki együtt indult Orbánnal. Nem tudja megemészteni, hogy Orbán messze túlnőtte. Hogy vele összehasonlítva még jelentéktelenebb, mint egyébként. Orbán kimagasló tehetség, aki nemcsak a hazai, de az európai kortársai közül is kiemelkedik. Aki minden tehetségét, képességét hivatása, vagyis hazája szolgálatába állította. Orbán érzi kora lüktetését, a jövőbe vezető utat járja, míg Bozóki rozoga tornyokra csimpaszkodott, amik sorra semmivé lettek. Orbán tudatában van annak, hogy ha egész nemzedékét egyesíti, hogy közösen és elszántan lásson munkához, akkor vezetésével képesek lesznek megváltoztatni Magyarországot. És ez javára válik majd egész Európának. Feladatának súlyát – amire vállalkozott – a legyőzött nehézségek, a legyűrt akadályok összessége adja meg.

Bozóki szerint most új helyzet van, mert van kihívó. Nyilván Magyar Péterre gondol. Hogy ő lesz az, vagy sem, ezt még korai lenne megmondani. Mindenesetre volt már előtte is, és feltehetően lesz még utána is. Itt volt mindjárt Gyurcsány, akinek Bozóki a kultuszminisztere volt, aztán Mesterházy, aztán Bajnai, aztán Karácsony, aztán Márki-Zay, szóval volt itt már pár új helyzet. Az volt az azonos ebben a különböző karakterű, eltérő képességű kihívóban, hogy azon kívül, hogy menjen Orbán, semmilyen értékelhető jövőképpel nem rendelkeztek. Gyurcsány, Bajnai, Mesterházy a múlttal házaltak, azzal amit lejárattak, amit végképp diszkreditáltak. Karácsony még a verseny előtt megfutamodott, MZP és Magyar azt árulják, hogy ők jobb Orbánok lennének, mint Orbán. De kinek kell egy imitátor? Ki éri be Brad Pitt vagy Angelina Jolie helyett a gumibabájukkal?

Bozóki sajnálkozik, hogy Orbán rendszere beágyazódott, leér a mindennapokba, vagyis társadalmiasodott. Szerinte ez nagy probléma. Szerintem a legnagyobb siker, a lefontosabb legitimáló tényező.

Orbán rendszere nem az elitről, nem az elitnek szól, hanem a többségnek. Az ő érdekeiket, az ő életüket, az ő jelenjüket és jövőjüket szolgálja.

Az a kommunizmus volt, ami az elitekről szólt. Amit ők, a mindenkori fő megmondók igazoltak, fényeztek, magyaráztak és amiben lubickoltak. Ahogy a nyugati demokráciák is egyre inkább a médiaelitek érdekeivel azonosulnak. Ha nem így lenne, nem használnák szitokszónak a populistát. Orbán nacionalista és populista. A nép egyszerű gyermeke, a legkisebb királyfi. Nem dollárban kapja a fizetését, mint Bozóki, nem csomagolta be a bőröndjét, mint ő, hanem egy közülünk. Sorstársunk. Ha mi bajba kerülünk, ott lesz velünk. Nem megy sehová, nem hagy minket magunkra. Értünk dolgozik, értünk küzd, értünk visel el mindent. Egy mindenkiért, mindenki egyért. Büszkék vagyunk rá és értékeljük a teljesítményét. Látjuk, hogy az egész világ figyel rá, Indiától az USA-ig, Kazahsztántól Kínáig.

Azt is mondja ez az észkombájn, hogy „a hatalmon levő csoport lerontotta a közbeszéd minőségét, leginkább a kevésbé iskolázottaknak politizál, nincsenek szofisztikált érvek, nincsenek ágazati politikai viták, amelyek egy normális országban szokásosak.” Oscar Wilde az írózseni nyomán nekem is meg kell állapítanom, hogy ahhoz, hogy valaki ennyire sötét legyen, sok iskolát kellett kijárnia. Lehet, hogy Bozóki nem hallotta még Kamala Harrist? Annalena Baerbockot? Vagy a zseni Habecket? Ursula von der Leyent? Hol él ez az ember? Nem vette észre, hogy az internet és a közösségi média mit tettek a politikai szereplőkkel? Hogy devalválták a tartalmat a formára? Nem nézi MP Facebook-ját, ahol minden nap divatfotók tucatjaival helyettesíti a politikai mondanivalót? Nincs sok olyan politikus, mint Orbán, aki havi rendszerességgel tart olyan világszínvonalú előadásokat a világrendszerváltás jelentőségéről, a gazdaság előtt álló feladatokról, az európai teljesítőképesség növelésének a kilátásairól, mint senki más. Ezeket a megszólalásait az egész világ figyeli, elemzi, használja, kivéve a Bozóki-féle elit tagjait, akik beérik a Soros-hálózat által kiizzadt panelekkel, mert önálló gondolkodásra nem képesek. Valószínű, hogy az ő köreikben az különben is veszélyes lenne.

„A fideszes elit elitellenes nyelven beszél.” Igen. És pont ez adja az erejét és ez egyben a lényege. Hogy nem emeli magát a többiek fölé, hanem közéjük tartozik, és annak is tekinti magát. Bozóki, Fleck és a „független, objektív” megmondók magukat elitnek látják és azt hiszik, hogy más is annak látja őket. Tévednek. Mi nem fel, hanem lenézünk rájuk. Mert üresek, mert gondolattalanok, mert ennyit tudnak, mint az egykori gyurcsányista kultuszminiszter, Soros-csicska egyetemi tanár: Bozóki András.

Ceterum censeo: Hol tűrnék meg Flecket a nyugati világban, az USA-ban vagy Oroszországban, esetleg Ukrajnában, egy állami egyetem alkotmányjogi tanszéken akkor, amikor a diákokat nyíltan a fennálló alkotmány ellen uszítja? Az alkotmány felfüggesztéséről papol és feles törvényekkel akar kétharmadosokat felülírni. Ilyen szabadság, mint nálunk, sehol sincs.