A Magyar Szocialista Párt utódpárt. Megalakulásukkor errõl saját maguk döntöttek. Mert lehetett volna úgy is, hogy az egyesült párt felbomlásáról határoznak, a szociáldemokrata párt hagyományára támaszkodva megalakítják az MSZP-t és a kommunista párt örökségét átengedik a mai Munkáspártnak, illetve Kommunista Pártnak.
Vagyoni és ki tudja még milyen okokból másképp történt. Így tehát az MSZP utódpártja lett a KMP-nek, az MKP-nak, az MDP-nek és az MSZMP-nek is. Történelmi örökségét Kun Bélától, Rákosin, Gerõn, Révain, Farkason keresztül, Biszkuig, Marosánig, Mün-nichig, a kádári megtorlásig töretlenül vállalja. Nehéz egy ilyen utódpárttal együttmûködni, hiszen még a vitatkozáshoz is szükséges egy közös alap, egy politikai és etikai minimum, például az, hogy a párt vezetõi megtorló erõkkel nem vállalnak közösséget, quislingeket nem mentegetnek. Ha az MSZP mai vezetése még erre a minimumra sem képes, lehetetlen igazi párbeszédet folytatni.
De nézzük az állandóan támadott és becsmérelt másik oldalt! Magyarországon nincs olyan mérsékelt jobboldali párt, amely Héjjas Ivántól Szálasiig bármelyik tömeggyilkost mentegetve ilyesfajta ˝jobboldali tradíciók˝ védelméért emelne szót. Az MSZP vezetése ugyanakkor Kun Bélát és Rákosit, valamint az ´56-os forradalom vérbefojtóit védve újra indíttatást érez arra, hogy az õket ért jogos kritikák kapcsán, az egész magyar baloldal védelmében indítson összehangolt verbális offenzívát. Újra, hiszen megtették már ezt 2002-2003 folyamán is, amikor a Terror Háza Múzeumot vették össztûz alá. Az MSZP akkori vezetése, ahelyett hogy elhatárolódott volna az 1944 októberétõl az 1960-as évek közepéig tartó terrorista diktatúrák vállalhatatlan szörnyûségei-tõl, az emlékhelyet a ˝Megbékélés Házává˝ kívánta átnevezni. Ahelyett, hogy megrendülten fejet hajtottak volna az áldozatok emléke elõtt és kinyilvánították volna, hogy õk is büszkék azokra az ellenállókra, akik a kommunista diktatúra elleni küzdelmekben vesztették életüket.
Közleményében az MSZP Kun, Rákosi és az 1956-os forradalom vérbetipróit védve ˝a fél országot ért támadásról˝ beszél (Lendvai Ildikó), Gyurcsány pedig azt állítja, hogy a Rákosit, Kun Bélát elítélõ beszéd ˝nemcsak a magyar baloldalt, hanem valamennyi magyar demokratát˝ sértette.
Hogy is van ez? Ha valaki Kun Béláról, Rákosi Mátyásról és az 1956-os forradalom vérbe tiprói-ról azt mondja, hogy rárontottak az országra, hogy nem képviselték a magyar nemzet érdekeit, az megsérti a magyar demokratákat? Milyen demokrata az, aki ezekkel az idegen, pontosabban szovjet érdekeket képviselõ és szolgáló quislingekkel vállal közösséget? Vagy az 1956-os forradalom vérbe tipróival?
Végre észre kellene venni, hogy nem annak a szavai sértik a baloldali embereket, aki Kun Béláról, Rákosiról és az 1956-os forradalom eltipróiról azt állítja, hogy rárontottak a nemzetre és ártottak neki, hanem az a szocialista vezetés, amelyik dühödt és arrogáns szózuhatagával nem engedi, hogy a baloldali elkötele-zettségû emberek Orbán Viktor üzenetét meghallják. A Fidesz-MPSZ elnöke ugyanis arról beszélt Bálványoson, hogy nem a baloldali emberek, hanem a Gyurcsány-Kuncze-kormány volt az, amely a 2004. december 5-i népszavazás kapcsán megtagadta a nemzeti szolidaritást határon túl élõ testvéreinktõl. Miközben a Gyurcsány vezetése alatt álló kormány képtelen a nemzeti érdekek képviseletére, addig a demagógiával fûszerezett nemzeti pántlikás beszédek tartásában vitézkedik. Ez ténykérdés. Oldalakon keresztül lehet idézni Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó, Hiller István és társaik szégyenteljes kijelentéseit arról, hogy a kettõs állampolgárság kiterjesztésének ˝milyen nagyon súlyos kihatásai lesznek a magyar gazdaságra, a nyugdíjakra, az egészségügyi ellátásra˝; hogy ˝etnikai hovatartozás alapján magyar és magyar között jönnek majd létre konfliktusok˝; hogy ˝ki fog derülni, hogy egy munkahelyre hárman jelentkeznek majd˝; hogy ˝a magyar adófizetõkkel fizettetik majd meg az új állampolgárok nyugdíját.˝. Vagy, ahogy szórólapjaikon hirdették: ˝Becsületes. Magyar. Ember.˝ Kétszer nemmel szavazva hoz felelõs döntést. S aki nem ezt teszi? Az becstelen? Nem magyar? Sõt, nem is ember? Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azt is állította, hogy ˝a ket-tõs állampolgárság kiterjesztése Jugoszlávia sorsára juttatja az országot˝, meg hogy ˝növelheti a nacionalizmus kockázatát˝.El tudnak képzelni hasonló mondatokat a lengyel, román, szerb, horvát, olasz - és a sor tetszés szerint folytatható - miniszterelnöktõl? Amikor saját honfitársainak jogos igényét bélyegzi nacionalistának, országrontó-nak? Mindez hajazott persze arra a szégyenteljes xenofób hadjáratra, amellyel a státustörvényre rontott rá az akkor még ellenzéki MSZP vezetése, értésére adva az országnak, hogy a hatalom megszerzése érdekében minden eszköz bevetését legitimnek tartja.Sajnos az MSZP mai vezetõi nem képesek bemérni a nemzeti érdek képviseletének európai koordinátáit. Nem értik, hogy vannak ügyek, amelyek nem si-lányíthatóak kampánytémává, hanem közös gondolkodást, közös cselekvést igényelnek - Orbán Viktor bálványosi beszédének egyik fõ mondandója éppen ez volt.
Vajon miért veszi sértésnek Gyurcsány azt, hogy Magyarországnak szüksége van egy nem-zetileg elkötelezett baloldalra? Talán nincs rá szüksége? Miért szenved attól az MSZP, hogy a polgári erõk eljutottak a fölismerésig: nem mondhatunk le arról a reményrõl, hogy a magyar baloldal nemzeti fordulatot hajt végre? Baj talán, hogy a magyar jobboldal pozitívan értékelte az MSZP megosztottságát a kettõs állampolgárság ügyében?
Hát nem furcsa, hogy egyedül a magyar posztkommunisták ragaszkodnak a végtelenségig ahhoz, hogy számukra minden, ami nemzeti, az valami gyanúsat, valami megbélyegzendõt, valami taszítót jelent? Egyedül õk ragaszkodnak körömszakadtig a lenini ideológiához, miszerint az állam elhal, a nemzet pedig túlhaladott történelmi képzõdmény? Mikor veszik végre tudomásul, hogy a XXI. század egészen új kihívások elé állít minden országot, hogy a lenini jövendölések nem váltak be, hogy a nemzet igenis jelentéseket hordozó megtartó erõ? Ez a kor nem a ´60-as évek kapitalista változata. Ez a XXI. század, egy új kor, amely új kérdéseket vet fel, és ezekre új válaszokat kell találni. Ha a magyar baloldal Kun és Rákosi örökségét a fél ország kötelezõ tehertételévé teszi, az egész magyar demokráciát vesztésre ítéli.
Magyarországnak tanulnia kell az elmúlt évszázad kudarcaiból, tragédiáiból. Vereségeinket, veszteségeinket csak akkor tudjuk elõnyünkre fordítani, ha képesek vagyunk elemezni kudarcainkat, szakítani azzal, ami vállalhatatlan és ezért folytathatatlan, feltárni és értékelni azt, ami érték és megõrzendõ, sõt továbbfejlesztendõ hagyomány. Orbán Viktor arról beszélt, hogy ebben is együtt kell mûködnie a baloldali és jobboldali elkötele-zettségû embereknek. A hisztérikus támadássorozat, ami ezért érte õt, leleplezi a mai, megújulásra képtelen pártvezetést Orbán kinyitotta a kapukat. Országban gondolkodik, nem fél országban. Minden magyar fontos a polgári oldalnak. A jobboldali, a baloldali, a határon belüli és túli. Mindenkire szükség van. Ez felel meg a magyar nemzeti érdekeknek. Mert Magyarország csak akkor lehet a XXI. század nyertese, ha felismeri és következetesen képviseli nemzeti érdekeit.
Magyarországnak ma olyan miniszterelnöke van, aki a Be-nes-dekrétumokkal kapcsolatban azt mondta: ˝Magyar kormányfõként nem lenne szabad állást foglalnom ebben a vitában... Hát miért kellene és hogyan szabadna? A magyar kormány, azt gondolom, hogy nem teszi jól, ha más országok vitáiban állást foglal. Mi sem nagyon szeretnénk, azt gyanítom, hogy ha ilyen vitákban mások is állást foglalnának. Általában a második világháborút követõ helyzet sokak által megkérdõjelezett, vitatott különbözõ intézkedéseivel szemben azt javaslom, hogy nagyfokú érzékenységet kell tanúsítani, mert úgy tûnik, hogy sokfajta nemzeti igazság létezik.˝ (2004. december 3. Inforádió) Vagyis Gyurcsány miniszterelnökként nem tartja feladatának, hogy állást foglaljon abban a kérdésben, ami arról szól, hogy magyar állampolgárokat származásuk miatt megbélyegeztek, mar-ginalizáltak, egyes településeken a megkülönböztetõ ˝M˝ betû viselésére köteleztek, majd mindenüktõl megfosztva tízezerszámra kiûzték õket szülõföldjükrõl. Ez azért példátlan. Hogy is mondta? ˝Sokfajta nemzeti igazság létezik.˝ Ez a kijelentés ebben az ügyben egy magyar miniszterelnök szájából több mint kínos. Ha a magyar miniszterelnök nem érzi feladatának a magyar nemzet igazságának a képviseletét, akkor mégis, kinek kellene a magyarok érdekeit képviselnie a mások érdekeivel szemben? A Pentagonnak? Putyinnak? Netán Brüsszelnek?
Milyen különös: a cseh és a szlovák politikusok rendre kiállnak azért, amit nemzeti érdeküknek gondolnak. Lehet, hogy Gyurcsány az õ nemzeti érdekeikkel azonosul? De miért? És mi az, hogy ˝nem tesz jót más országok vitájában állást foglalnunk˝? Mondja ezt az a Gyurcsány, aki még a más földrészek közötti háborús konfliktusokban is állást foglalt. Például az iraki háborúban. Ahhoz talán több köze volt, mint uniós tagállamaink egymás közötti vitás kérdéseinek rendezéséhez? Magyar és uniós polgárként állítom, hogy ez a fajta régrõl ismert, gerinctelen, gyáva és nemzetietlen magatartás az, amely a legsötétebb idegen megszállás alatt eltöltött pártállami idõket idézi.
Magyarország ma olyan ország, ahol a nagy baloldali párt élén egy olyan lízingelt nagytõkés áll, aki tõrõlmetszett liberális. Nem tekinti feladatának a magyar nemzeti érdekek képviseletét, a gazdaságpolitikában a lais-sez-faire rég elavult elvét hirdeti, a kommunista hagyományok mellett azonban szilárdan kitart. Ezért szállt síkra a vörös csillagért. Ezért köszönte meg a Vörös Hadseregnek, hogy megszállta az országot. Ezért nincs szerinte az országnak szüksége ellenzékre. Ezért mondja azt, hogy az ellenzéki párt elnöke pedig ˝fogja be a száját˝, vagy azt, hogy ˝az õ (mármint Orbán szavára) egy jobb kocsmában még egy fröccsöt sem adnak˝, különben sem demokrata és nem is hazafi.
Még szerencse, hogy Kun meg Rákosi azok voltak. Na meg az MSZP mai vezetõi.
Vagyoni és ki tudja még milyen okokból másképp történt. Így tehát az MSZP utódpártja lett a KMP-nek, az MKP-nak, az MDP-nek és az MSZMP-nek is. Történelmi örökségét Kun Bélától, Rákosin, Gerõn, Révain, Farkason keresztül, Biszkuig, Marosánig, Mün-nichig, a kádári megtorlásig töretlenül vállalja. Nehéz egy ilyen utódpárttal együttmûködni, hiszen még a vitatkozáshoz is szükséges egy közös alap, egy politikai és etikai minimum, például az, hogy a párt vezetõi megtorló erõkkel nem vállalnak közösséget, quislingeket nem mentegetnek. Ha az MSZP mai vezetése még erre a minimumra sem képes, lehetetlen igazi párbeszédet folytatni.
De nézzük az állandóan támadott és becsmérelt másik oldalt! Magyarországon nincs olyan mérsékelt jobboldali párt, amely Héjjas Ivántól Szálasiig bármelyik tömeggyilkost mentegetve ilyesfajta ˝jobboldali tradíciók˝ védelméért emelne szót. Az MSZP vezetése ugyanakkor Kun Bélát és Rákosit, valamint az ´56-os forradalom vérbefojtóit védve újra indíttatást érez arra, hogy az õket ért jogos kritikák kapcsán, az egész magyar baloldal védelmében indítson összehangolt verbális offenzívát. Újra, hiszen megtették már ezt 2002-2003 folyamán is, amikor a Terror Háza Múzeumot vették össztûz alá. Az MSZP akkori vezetése, ahelyett hogy elhatárolódott volna az 1944 októberétõl az 1960-as évek közepéig tartó terrorista diktatúrák vállalhatatlan szörnyûségei-tõl, az emlékhelyet a ˝Megbékélés Házává˝ kívánta átnevezni. Ahelyett, hogy megrendülten fejet hajtottak volna az áldozatok emléke elõtt és kinyilvánították volna, hogy õk is büszkék azokra az ellenállókra, akik a kommunista diktatúra elleni küzdelmekben vesztették életüket.
Közleményében az MSZP Kun, Rákosi és az 1956-os forradalom vérbetipróit védve ˝a fél országot ért támadásról˝ beszél (Lendvai Ildikó), Gyurcsány pedig azt állítja, hogy a Rákosit, Kun Bélát elítélõ beszéd ˝nemcsak a magyar baloldalt, hanem valamennyi magyar demokratát˝ sértette.
Hogy is van ez? Ha valaki Kun Béláról, Rákosi Mátyásról és az 1956-os forradalom vérbe tiprói-ról azt mondja, hogy rárontottak az országra, hogy nem képviselték a magyar nemzet érdekeit, az megsérti a magyar demokratákat? Milyen demokrata az, aki ezekkel az idegen, pontosabban szovjet érdekeket képviselõ és szolgáló quislingekkel vállal közösséget? Vagy az 1956-os forradalom vérbe tipróival?
Végre észre kellene venni, hogy nem annak a szavai sértik a baloldali embereket, aki Kun Béláról, Rákosiról és az 1956-os forradalom eltipróiról azt állítja, hogy rárontottak a nemzetre és ártottak neki, hanem az a szocialista vezetés, amelyik dühödt és arrogáns szózuhatagával nem engedi, hogy a baloldali elkötele-zettségû emberek Orbán Viktor üzenetét meghallják. A Fidesz-MPSZ elnöke ugyanis arról beszélt Bálványoson, hogy nem a baloldali emberek, hanem a Gyurcsány-Kuncze-kormány volt az, amely a 2004. december 5-i népszavazás kapcsán megtagadta a nemzeti szolidaritást határon túl élõ testvéreinktõl. Miközben a Gyurcsány vezetése alatt álló kormány képtelen a nemzeti érdekek képviseletére, addig a demagógiával fûszerezett nemzeti pántlikás beszédek tartásában vitézkedik. Ez ténykérdés. Oldalakon keresztül lehet idézni Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó, Hiller István és társaik szégyenteljes kijelentéseit arról, hogy a kettõs állampolgárság kiterjesztésének ˝milyen nagyon súlyos kihatásai lesznek a magyar gazdaságra, a nyugdíjakra, az egészségügyi ellátásra˝; hogy ˝etnikai hovatartozás alapján magyar és magyar között jönnek majd létre konfliktusok˝; hogy ˝ki fog derülni, hogy egy munkahelyre hárman jelentkeznek majd˝; hogy ˝a magyar adófizetõkkel fizettetik majd meg az új állampolgárok nyugdíját.˝. Vagy, ahogy szórólapjaikon hirdették: ˝Becsületes. Magyar. Ember.˝ Kétszer nemmel szavazva hoz felelõs döntést. S aki nem ezt teszi? Az becstelen? Nem magyar? Sõt, nem is ember? Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azt is állította, hogy ˝a ket-tõs állampolgárság kiterjesztése Jugoszlávia sorsára juttatja az országot˝, meg hogy ˝növelheti a nacionalizmus kockázatát˝.El tudnak képzelni hasonló mondatokat a lengyel, román, szerb, horvát, olasz - és a sor tetszés szerint folytatható - miniszterelnöktõl? Amikor saját honfitársainak jogos igényét bélyegzi nacionalistának, országrontó-nak? Mindez hajazott persze arra a szégyenteljes xenofób hadjáratra, amellyel a státustörvényre rontott rá az akkor még ellenzéki MSZP vezetése, értésére adva az országnak, hogy a hatalom megszerzése érdekében minden eszköz bevetését legitimnek tartja.Sajnos az MSZP mai vezetõi nem képesek bemérni a nemzeti érdek képviseletének európai koordinátáit. Nem értik, hogy vannak ügyek, amelyek nem si-lányíthatóak kampánytémává, hanem közös gondolkodást, közös cselekvést igényelnek - Orbán Viktor bálványosi beszédének egyik fõ mondandója éppen ez volt.
Vajon miért veszi sértésnek Gyurcsány azt, hogy Magyarországnak szüksége van egy nem-zetileg elkötelezett baloldalra? Talán nincs rá szüksége? Miért szenved attól az MSZP, hogy a polgári erõk eljutottak a fölismerésig: nem mondhatunk le arról a reményrõl, hogy a magyar baloldal nemzeti fordulatot hajt végre? Baj talán, hogy a magyar jobboldal pozitívan értékelte az MSZP megosztottságát a kettõs állampolgárság ügyében?
Hát nem furcsa, hogy egyedül a magyar posztkommunisták ragaszkodnak a végtelenségig ahhoz, hogy számukra minden, ami nemzeti, az valami gyanúsat, valami megbélyegzendõt, valami taszítót jelent? Egyedül õk ragaszkodnak körömszakadtig a lenini ideológiához, miszerint az állam elhal, a nemzet pedig túlhaladott történelmi képzõdmény? Mikor veszik végre tudomásul, hogy a XXI. század egészen új kihívások elé állít minden országot, hogy a lenini jövendölések nem váltak be, hogy a nemzet igenis jelentéseket hordozó megtartó erõ? Ez a kor nem a ´60-as évek kapitalista változata. Ez a XXI. század, egy új kor, amely új kérdéseket vet fel, és ezekre új válaszokat kell találni. Ha a magyar baloldal Kun és Rákosi örökségét a fél ország kötelezõ tehertételévé teszi, az egész magyar demokráciát vesztésre ítéli.
Magyarországnak tanulnia kell az elmúlt évszázad kudarcaiból, tragédiáiból. Vereségeinket, veszteségeinket csak akkor tudjuk elõnyünkre fordítani, ha képesek vagyunk elemezni kudarcainkat, szakítani azzal, ami vállalhatatlan és ezért folytathatatlan, feltárni és értékelni azt, ami érték és megõrzendõ, sõt továbbfejlesztendõ hagyomány. Orbán Viktor arról beszélt, hogy ebben is együtt kell mûködnie a baloldali és jobboldali elkötele-zettségû embereknek. A hisztérikus támadássorozat, ami ezért érte õt, leleplezi a mai, megújulásra képtelen pártvezetést Orbán kinyitotta a kapukat. Országban gondolkodik, nem fél országban. Minden magyar fontos a polgári oldalnak. A jobboldali, a baloldali, a határon belüli és túli. Mindenkire szükség van. Ez felel meg a magyar nemzeti érdekeknek. Mert Magyarország csak akkor lehet a XXI. század nyertese, ha felismeri és következetesen képviseli nemzeti érdekeit.
Magyarországnak ma olyan miniszterelnöke van, aki a Be-nes-dekrétumokkal kapcsolatban azt mondta: ˝Magyar kormányfõként nem lenne szabad állást foglalnom ebben a vitában... Hát miért kellene és hogyan szabadna? A magyar kormány, azt gondolom, hogy nem teszi jól, ha más országok vitáiban állást foglal. Mi sem nagyon szeretnénk, azt gyanítom, hogy ha ilyen vitákban mások is állást foglalnának. Általában a második világháborút követõ helyzet sokak által megkérdõjelezett, vitatott különbözõ intézkedéseivel szemben azt javaslom, hogy nagyfokú érzékenységet kell tanúsítani, mert úgy tûnik, hogy sokfajta nemzeti igazság létezik.˝ (2004. december 3. Inforádió) Vagyis Gyurcsány miniszterelnökként nem tartja feladatának, hogy állást foglaljon abban a kérdésben, ami arról szól, hogy magyar állampolgárokat származásuk miatt megbélyegeztek, mar-ginalizáltak, egyes településeken a megkülönböztetõ ˝M˝ betû viselésére köteleztek, majd mindenüktõl megfosztva tízezerszámra kiûzték õket szülõföldjükrõl. Ez azért példátlan. Hogy is mondta? ˝Sokfajta nemzeti igazság létezik.˝ Ez a kijelentés ebben az ügyben egy magyar miniszterelnök szájából több mint kínos. Ha a magyar miniszterelnök nem érzi feladatának a magyar nemzet igazságának a képviseletét, akkor mégis, kinek kellene a magyarok érdekeit képviselnie a mások érdekeivel szemben? A Pentagonnak? Putyinnak? Netán Brüsszelnek?
Milyen különös: a cseh és a szlovák politikusok rendre kiállnak azért, amit nemzeti érdeküknek gondolnak. Lehet, hogy Gyurcsány az õ nemzeti érdekeikkel azonosul? De miért? És mi az, hogy ˝nem tesz jót más országok vitájában állást foglalnunk˝? Mondja ezt az a Gyurcsány, aki még a más földrészek közötti háborús konfliktusokban is állást foglalt. Például az iraki háborúban. Ahhoz talán több köze volt, mint uniós tagállamaink egymás közötti vitás kérdéseinek rendezéséhez? Magyar és uniós polgárként állítom, hogy ez a fajta régrõl ismert, gerinctelen, gyáva és nemzetietlen magatartás az, amely a legsötétebb idegen megszállás alatt eltöltött pártállami idõket idézi.
Magyarország ma olyan ország, ahol a nagy baloldali párt élén egy olyan lízingelt nagytõkés áll, aki tõrõlmetszett liberális. Nem tekinti feladatának a magyar nemzeti érdekek képviseletét, a gazdaságpolitikában a lais-sez-faire rég elavult elvét hirdeti, a kommunista hagyományok mellett azonban szilárdan kitart. Ezért szállt síkra a vörös csillagért. Ezért köszönte meg a Vörös Hadseregnek, hogy megszállta az országot. Ezért nincs szerinte az országnak szüksége ellenzékre. Ezért mondja azt, hogy az ellenzéki párt elnöke pedig ˝fogja be a száját˝, vagy azt, hogy ˝az õ (mármint Orbán szavára) egy jobb kocsmában még egy fröccsöt sem adnak˝, különben sem demokrata és nem is hazafi.
Még szerencse, hogy Kun meg Rákosi azok voltak. Na meg az MSZP mai vezetõi.