Schmidt Mária

Bocsánatos és halálos bűnök

Az SZDSZ parlamenti képviselője. Pető Iván a minap Alapfokú tanfolyam címmel eligazítási tartott a Magyar Hírlap hasábjain (1999. június 21-i szám) az általa tudatlan bértollnoknak˝ titulált „névtelen senkinek˝. Tette mindezt Vásárhelyi Miklós, egykori szabad demokrata képviselő védelmében. Napi Magyarország˝ ugyanis közölte Vásárhelyi Miklós utolsó szó jogán elmondott szavai melyeket eddig még sehol nem publikáltak, és amely miatt Vásárhelyi mindezidáig megakadályozta, hogy a Nagy Imre-perről a korabeli belügyi szervek átall forgatott és természetesen tendenciózusan összevágott - filméi levetítsék.

Mindez nem igazán érdekes. Vásárhelyi beszéde, melyet a szörnyű per végén életéér harcolva mondott el. Nem eshet kifogás alá. Ez ma már történelem és nem lenne szerencsés, ha azok, akik remélhetőleg soha nem kerülnek hasonló helyzetbe, hősiességet vagy önfeláldozást kérnének számon apáik vagy nagyapáik generációján. Vásárhelyi pályája jól ismert. Fasisztaként kezdte, majd a rokon hit, a kommunizmus elkötelezettje lett. Később pártutasításra volt. Szocdem, azután a kommunista, majd reform kommunista, az utóbbi években pedig liberális demokrata. Azóta Soros György magyarországi pénzosztójaként harcol a demokratikus szocializmusért. Ez utóbbi funkciójának köszönhető, hogy az ´56-os forradalomban betöltött tevékenysége főszereppé értékelődött át. Vásárhelyiről a fentieknél bővebbet és pontosabbat majd a zárolt iratokba betekintést nyerő generációk kapnak.

Párttársa és védelmezője. Pető Iván történelemszemléletéről, világnézetéről, értékrendjéről azonban sokat elárul az írás. Vásárhelyinek a koholt vádak alapján letartóztatott és agyonkínzott, majd koncepciós perben meghurcolt, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Mindszenty hercegprímás ellen uszító és halálát követelő Szabad Nép-es cikkeit Pető azzal mentegeti, hogy Vásárhelyi azokat „az akkori hatalom szellemiségében˝ írta. Csak emlékeztetem az olvasót, hogy a fiatal újságírót, aki Vásárhelyi fenti cikkéből idézett, Pető lesenkizte és lebértollnokozta. (Képzeljük el. ha valaki a Harc című lap vagy a Der Stürmer ócska uszító irományaival kapcsolatban hivatkozna .a „hatalom szellemiségére”.)

Nem tévedés, Pető értékrendjében a kommunista eszmerendszerhez kapcsolódó vétkek bocsánatosak, sőt tiszteletreméltóak. „Megvallom, többre tartom azokat, akik hittek is a kommunista eszmében, mint azokat, akik nem, de minden; végigcsináltak,.amit a rendszer elvárt tőlük.˝

Döbbenetes mondat. (És még voltak, akik csodálkoztak azon, hogy a Pető vezette SZDSZ frigyre lépeti az MSZP-vel). Ezek szerint tehát azokat a magyar állampolgárokat, akik nem hittek a kommunista eszmében, Pető nem tartja valami sokra. Jóllehet ők alkották az ország lakosságának nagy többségét - mintegy nyolcvan százalékát -, és ők voltak azok, akik, amíg tudtak, ellenálltak az idegen megszállók által rájuk kényszerített kommunista terrornak. Sokan aktívan, a fegyveres szervezkedést, röpiratkészítést és terjesztést vállalva, illetve ezer más módon. Többségük pedig passzívan, a túlélést választva. Igen, a terrornak engedelmeskedve Szabad Nép-félórára járva, ütemes tapsolásra kényszerítve. Az ellenállás méreteire jellemző, hogy 1945 és 1956 között; politikai okokból mintegy 400 ellenállót végeztek ki – nevüket a napokban vésték fel a Petőfi híd budai hídfőjénél elhelyezett Mementó emlékműre, amely rendezvényen - ahogy a tavalyi avatásán - nem jelent meg a jelenlegi ellenzék egyetlen képviselője sem. Sem Göncz Árpád, sem Demszky Gábor, sem Pető Iván. Ez utóbbi esetében érthető, hiszen ő, most már tudjuk, többre tartja azokat, akik hittek is a kommunista rendszerben, mint azokat, akik nem.

A Rákosi-féle terrorkorszak, - amikor Vásárhelyi és eszme-társai még hittek -, a modernkori magyar történelemben csak 1944 vészterhes hónapjaival rokonítható. Ez az évtized a deportálások, kitelepítések, internálások, munkaszolgálat, kuláküldözés, a megfélemlítés, az állandó ávós terror időszaka volt. Még a suttogáshoz is bátorság kellett. Nem nagyon volt olyan család az országban, melynek, valamelyik tagját ne üldözték volna. Félreértés ne essék az üldözők voltak azok, akik hittek a kommunista eszmében és a nem hívők, akiket üldöztek. Ők voltak az áldozatok. Vásárhelyi és az ávósok az egyik oldalon Mindszenty, a kivégzettek és a Szabad Népolvasók a másikon. És az ávósok között volt azokban az éveken a fenti állítási magának megengedő Pető Iván apja is, az a Pető László, akiről a Magyar Köztársaság Bírósága megállapította, hogy 1945-től a politikai rendőrség, majd Államvédelmi Osztály, később Államvédelmi Hatóság főtisztje volt. Az ítélet arról nem szól, hogy hitt-e. De tételezzük fel, hogy igen.

Mindezeket összevetve tíz évvel a rendszerváltozás után elmondhatjuk, hogy az egykor rendszerváltó erőként fellépő SZDSZ a kommunista rendszer összeomlása óla elsősorban volt ávósok szalonképessé tételén munkálkodik. Eörsi Mátyás képviselő az. ÁVH vizsgalap osztályának volt vezető ávósával tart fenn közös ügyvédi irodát, és nem érti, ebben mi a kifogásolni való, amikor az illetőt olyan jó szakemberek. Kuncze belügyminisztériuma hivatalos okmányban fejtette ki, hogy ávón soha nem történtek atrocitások, Pető pedig hitet tesz az egykori hívő kommunisták mellett. Szép kis társaság.

Schmidt Mária