„Merkel a lehető legerkölcsösebben vezeti az országát a görög válság, a menekültkrízis és a terrorizmus kihívásainak közepette.”
Time magazin, 2015 [1]
John Stockwell, a CIA egykori ügynöke szerint az USA legkevesebb húsz ország működő demokráciáját döntötte meg. [2] Ennek a demokráciaexport fedőnevű száz éves múlttal rendelkező rendszerváltó politikának az egyik mai kivitelezője Victoria Nuland. Nuland Dick Cheney, George W. Bush alelnökének tanácsadója volt, innen került az ENSZ-be nagykövet-helyettesnek. Obama elnök alatt, 2013-tól, ő volt a külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkára, jelenleg ugyanott a politika ügyekért felelős államtitkár. [3]
„A nagy sakktábla”, a lengyel származású Zbigniew Brzezinski, Carter elnök egykori nemzetbiztonsági főtanácsadójának könyve [4] máig meghatározza az amerikai politikacsinálók Oroszországgal kapcsolatos gondolkodását. [5] Ide kell visszanyúlnunk ahhoz, hogy megértsük az USA külpolitikai elitjének Ukrajnával kapcsolatos stratégiáját. Brzezinski ebben a művében amellett érvel, hogy Ukrajna nélkül Oroszország nem tud európai szerepre törni. Részben ez az ígéret magyarázza az amerikaiak Ukrajnával kapcsolatos megszállottságát. A változást ígérő Obama nagyon gyorsan befeküdt az amerikai külpolitikát formáló politikai és a vele összefonódott hadiipari-, gazdasági élcsapatnak és kezdeti békeszólamai ellenére – amiért teljesen érdemtelenül, megelőlegezetten Nobel-békedíjat kapott – az összes külpolitikai kérdésben, így Ukrajnával kapcsolatban is igazi héjaként viselkedett. Alelnökét, Joe Bident nevezte ki ukrajnai főmegbízottjának, aki – mint köztudott – aktív szerepet játszott abban, hogy az orosz-ukrán viszony háborús konfliktushoz vezetett. Biden családilag is üzletelt Kijevvel, zsarolt, követelt és sűrű ukrajnai látogatásai során személyesen ellenőrizte az egyre kiterjedtebb amerikai érdekeltségek működését. Egy idő után nehezére esett a saját és az USA gyarapodását szolgáló vagyonelemek megkülönböztetése.
Obama alatt az oroszellenesség újra az USA külpolitikájának meghatározó elemévé vált.
Emberei 2013 végén rendszerváltást szerveztek Ukrajnában, amit cinikus módon a „méltóság forradalmának” kereszteltek el. Az illetékes amerikai köztisztviselő, a fent említett Victoria Nuland személyesen, a helyszínről irányította a folyamatokat. 2013 decemberében háromszor is Kijevbe ment, hogy Geoffrey Pyatt amerikai nagykövetet és az ott tevékenykedő amerikai NGO-k vezetőit eligazítsa. Egy alkalommal, az USA szenátusának hadügyi bizottságát vezető főhéja: John McCain is vele tartott. [6]
Így lett a 2013 novemberétől 2014 februárjáig amerikai pénzből, amerikai szervezéssel és irányítással végrehajtott puccsból a „méltóság forradalma.” Tény, hogy az ukránok fele-fele arányban megosztottak voltak abban a kérdésben, hogy országuk Nyugatra, vagyis az Európai Unió és a NATO felé orientálódjon, vagy inkább Oroszországgal fűzze még szorosabbra a kapcsolatait. Janukovics elnök márciusi eltávolítása a nyugatosok győzelmét hozta. Ukrajna az új amerikabarát elnök, Porosenko és kormánya alatt amerikanizálódott, vagyis az USA szövetségesévé vált. Az oroszok 2014. március 16-án a Krím elfoglalásával válaszoltak arra, hogy az USA benyomult az „előkertjükbe”, ami után Szevasztopol és a Fekete tenger elfoglalása következett volna.
Putyin sorsdöntő stratégiai hibát követett el avval, hogy a nyugat-európai szírénhangoknak engedve, a Krím visszafoglalásával egyidejűleg nem foglalta el és teremtett fait accomplit a Donbasz esetében is.
Ehelyett 2014-ben és 2015-ben is tárgyalásos rendezésében egyezett meg a németekkel, a franciákkal és az ukránokkal. Ezek voltak a minszki megállapodások. Putyin megbízott Angela Merkel német kancellárban és hagyta magát megtéveszteni. Pedig, ez mára egyértelműen kiderült, a Nyugat soha nem akart megegyezést! A megállapodások célja ugyanis, mint azt Merkeltől 2022. december 17-i interjújából megtudtuk, az volt, hogy időt nyerjenek Ukrajnának az oroszok elleni háborúra való felkészüléshez. Mert Ukrajna 2014-ben még teljesen kiszolgáltatott volt. Ez tehát azt jelenti, hogy az európaiak és a mögöttük álló USA már akkor készült a háborúra Oroszországgal. Miután sem a németeknek, sem Európának nincs hadserege, az ukránok felfegyverzéséről és kiképzéséről az USA gondoskodott. A rendelkezésükre álló nyolc év alatt az angolszászok állig felfegyverezték és alaposan kiképezték az ukrán hadsereget, amit teljesen NATO kompatibilissé tettek. Már csak a formális beléptetés volt hátra. Az ukránok tehát német és francia segítséggel átverték az oroszokat és értékes időt nyertek az ukránoknak. Ettől pánikolt be Putyin annyira, hogy 2022. február 24-én minden egyéb megfontolást félretéve támadó háborút indított Ukrajna ellen, ami már tíz hónapja tart.
Mi volt Merkel szerepe és célja akkor, és mi ezzel a mostani ki nem kényszerített beismeréssel? Merkel az amerikaiak embere volt? Szimplán alkalmatlan? Ez utóbbit nem hiszem. 16 évig volt német kancellár. Pozíciójának elnyerése érdekében hátba szúrta és elárulta elődjét, Helmut Kohlt. Gerhard Schrödert egy minősített hazaárulásnak beillő lépéssel támadta be, akkor még ellenzékből, amikor az iraki háborúra nemet mondó kancellár ellenében cikket írt a Washington Postban, kifejtve, hogy a háborús részvételt ellenző Schröder nem az összes német nevében beszél. Vagyis, szolgálatra jelentkezett az amerikai megszállóknál. Merkel minden pártbéli riválisát kinyírta, ellehetetlenítette. Németországból egy nagy NDK-t csinált, ami szemmel láthatóan fekszik a németeknek, mert nemhogy nem tiltakoztak ellene, de mára lubickolnak is abban, hogy újra nincs arrafelé szólásszabadság, hogy újra van Kontaktschuld, ami annyit tesz, hogy ha ismernek olyat, vagy találkoznak olyannal, aki ismer, vagy beszél olyannal, akivel nem kéne, vagy nem illik, akkor ő is büntethetővé válik. Elbocsátás, kiközösítés, ellehetetlenítés vár rá. Újabban a visinszkiji hagyományoknak megfelelő törvényen dolgoznak, ami a vádlottra ruházná át ártatlanságának bizonyítási kényszerét az államellenes szervezkedések esetében (Várom a jogállamisági eljárást Németország ellen!). Érdekes módon, a kommunista diktatúrát megtapasztalt volt NDK áll ellen az újabb szabadságmegvonásoknak, míg az amerikanizált, neobolsevik zöldek által irányított nyugatiak, a múltból már jól ismert konformizmusukkal alkalmazkodnak.
Merkel nemrég arról is nyilatkozott, hogy hibát követett el azzal, hogy szisztematikusan leépítette a német hadsereget. Két éve vonult vissza és darabonként bontja le a saját emlékművét! Mégis, milyen nyomot hagy majd maga után, akkor, amikor ő maga ássa alá szavahihetőségét, a béke melletti elkötelezettségét, és józan ítélőképességét egy olyan súlyú, horderejű és következményekkel járó döntésével kapcsolatban, mint a német hadsereg lenullázása? 2021 nyarán a német hadsereg megfelelő logisztikai képesség híján képtelen volt kimenteni a sajátjait Afganisztánból! 2022 decemberében a német hadsereg 18 szuperpáncélosa, a teljes készlet (!) egy hadgyakorlaton lerobbant, és mozgásképtelenné vált. A német hadsereget egykor a fél világ rettegte. Most közröhej tárgya. Pár hónap múlva talán azt is kikotyogja Merkel, hogy az atomerőművek bezárását és a mára hírhedtté vált zöld fordulatot sem gondolta komolyan. Ezek is csak amolyan kósza ötletek voltak, amiket mára megbánt. A helyzet azonban az, hogy (haza)árulás számba megy, hogy miközben bezáratta az atomerőműveket és irdatlan összegeket fordított a szél- és napenergia telepítésére, kiszolgáltatta országát, sőt Európát is az olcsó és biztonságos orosz energiának. Mindezzel látszólag szembement amerikai gazdáival, akikről tudnivaló, hogy csak az erőből értenek. Vagy ez sem szólt másról, mint az oroszok altatásáról? Mert különben némileg érthetetlen, hogy miért szegült szembe egyszerre az amerikai akarattal az Északi Áramlat 2 ügyében, úgy hogy közben elárulta az oroszokat Minszkben és mindezzel párhuzamosan leépítette a német hadsereget. Számomra ez elég kockázatosnak, sokkal inkább hazárdjátéknak, mint politikai éleslátásnak tűnik. Ehhez jön Merkel 2015-ös, az illegális bevándorlást lehetővé tevő, sőt ösztönző politikája, ami az amúgy is gyenge kohéziójú német társadalom immunrendszerét teljesen legyengítette és szakítási próbának vetette alá az Európai Uniót. Hab a tortán, hogy a német infrastruktúra már csak nyomokban emlékeztet arra, ami egykor volt. Hogy egyedül Európában, és talán az egész világon, még mindig faxszal kommunikálnak, hogy az internet- és wifi-hozzáférés a magyarhoz képest fényévekkel van lemaradva, az innováció megszűnőfélben van arrafelé, és szabadalmakat is alig jegyeznek már be. A németeknek eddig sem volt erőssége a sorból való kilépés és az együtt menetelés felfüggesztése, de legalább szorgalmasak voltak. Már nem azok. Merkel rosszul kalkulált akkor is, amikor saját pártja ellenében a zöldeket futtatta fel. Netán ez volt a feladata?
Merkel katasztrofális politikája lenullázta Németországot, és ezzel újra veszélyforrássá tette.
A Nyugat szavahihetetlen! – vonták le a tanulságot Merkel coming outjából Indiában, Kínában, az arab világban, Dél-Amerikában, Afrikában és persze Oroszországban is.
Hogy fognak tudni így leülni és kiegyezni egymással?
Jegyzetek:
[1] Angela Merkelt 2015-ben a Time magazin az év emberének választotta. A címlapon „a szabad világ kancellárjának” nevezték. Az idézet szerkesztőségi indoklás.
[2] 1964-1976-ig a CIA kitüntetett tisztje, aki több könyvében számol be a CIA titkos műveleteiről.
[3] Egy külpolitikai elit van, nem számít, hogy ki demokrata és ki republikánus. A nem működő demokráciák demokráciává kényszerítését nehéz lenne számba venni.
[4] Zbigniew Brzezinski: A nagy sakktábla, Európa, Budapest, 1999. ford. Hruby József
[5] Fia, Mark Brzezinski, 2021 decembere óta varsói amerikai nagykövetként szolgál.
[6] John McCain Bulgáriába is ellátogatott, hogy megzsarolja és megfenyegesse a bolgárokat, akik az oroszokkal tárgyaltak egy gázvezetékről, ami Bulgárián ment volna keresztül, tranzitdíjhoz és olcsó gázhoz juttatva az amúgy elég rossz állapotban lévő országot. McCain eltántorította őket az üzlettől, cserébe nem kaptak semmit, de a gázt a nem túl barátságos törököktől kell beszerezniük sokkal drágábban.