Országszerte jelentős meghökkenést váltott ki egy sok helyen látható fotó, melyen a népszerű műsorvezető, Till Attila pompázik anyaszült meztelenül. Férfiasságát szerencsére egy Heller Ágnes filozófus által diszkréten a fügefalevél helyére illesztett könyv takarja. Ő csak az első fecske (nélküli) meztelen plakátfiú. Idén csupaszon láthatjuk többek között Bakács Tibor Settenkedőt, Mucsi Zoltánt, Szabó Győzőt és Fliegauf Benedeket is.

A frivol sorozat ezzel még távolról sem ért véget, a szervezők további meglepetéseket ígérnek. Az akciót a Nők a pályán mozgalom szervezi, hogy felhívják a figyelmet aláírásgyűjtő akciójukra: több nőt a magyar politikába!

A mozgalom támogatói szerint a nemek szerinti esélyegyenlőtlenség alapvető oka, hogy a nők nem szólhatnak bele érdemben a róluk szóló döntésekbe. A helyzet javításáért huszonhét, a magyar közéletből jól ismert nő népszavazási aláírásgyűjtésbe kezdett. A kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a nők méltó közéleti szerepvállalásának elérése érdekében az európai parlamenti, az országgyűlési és a helyi önkormányzati választásokról szóló törvények egészüljenek ki olyan rendelkezésekkel, amelyek előírják, hogy csak olyan listát lehessen bejelenteni, amelyen egymás után váltakozva hol az egyik, hol a másik nem képviselői szerepelnek?”

Hogy a kérdésből ténylegesen népszavazás legyen, 2011. január 25-ig 200 000 hiteles aláírásnak kell összegyűlnie. Aki egyetért a kezdeményezéssel, letöltheti az aláíróívet, illetve bővebb információt szerezhet a www.nokapalyan.hu weboldalon.

Két véleményformáló asszony, valamint ugyanennyi, mezítelen testével kampányoló férfit kérdeztük az akcióról, illetve arról, kell-e több nő a politikába?

Hernádi Judit színész:„Jobb lenne a világ, ha nagyobb helyet kapna az életünkben a női empátia, gondolkodásmód, egy másfajta racionalitás.”

Nem kérdés, hogy a nőknek helyük van az irodalomban, filmművészetben, festészetben, az élet számos területén. A világ felét nők teszik ki, ezért a döntéshelyzetekben is ott kéne lenniük. Nem gondolom, hogy a női kvóta a legnagyobb probléma az életben, de hiszem, hogy jobb lenne a világ, ha nagyobb helyet kapna az életünkben a női empátia, gondolkodásmód, egy másfajta racionalitás. A kvótával – a nagy számok törvénye alapján – van esély arra, hogy végre a nőiség is érvényesüljön a politikában, és ne csak hasonuljon a kevés számú női politikus a férfiak gondolkodásmódjához.

Nem feminista vagyok, szerintem az embert az emberi mivoltáért kell tisztelni. Mindenkinek a legjobb oldalát kéne használni, és semmilyen téren nem lenne szabad egyképűre formálni az életünket. Nem lenne baj, ha kicsit „nőibb arcú” lenne a világ: kedvesebb, mosolygósabb, racionálisabb és a jövő felé orientáltabb. Egy nőnek mindig ott van a fejében, hogy egyszer gyereke lesz, ezért óriási az elkötelezettsége a jövő felé.

Schmidt Mária, történész:„Ez egy macsó társadalom, és úgy érzem, visszafelé haladunk.”

Én alapvetően kvótaellenes vagyok. A pozitív diszkriminációt sem szeretem. Az egyetlen ok, amiért örülök, hogy felmerült a női kvóta kérdése, hogy végre, húsz évvel a rendszerváltoztatás után beszélünk erről. Nem gondoltam volna, hogy a kommunista rendszer bukása után eltűnnek a nők a politikából. Egyszerű válasz lenne, ha azt mondanám, ez egy macsó társadalom, és úgy érzem, visszafelé haladunk.

Korszerűtlennek tartom a hagyományos szerepfelosztást. Tény, hogy egy nőnek nagyon fontos az anyaság, a család összetartása, de azt is gondolom, hogy a férfiaknak jobban ki kell venniük a részüket ebből is. Az is igaz, hogy a nőknek nagyobb a teherbíró képességük. Nem gondolom, hogy a kvóta miatt kell fontos pozíciókat betölteniük, hanem azért, mert tehetségesek, jó képességekkel rendelkeznek, és intézményvezetőként is elmondhatom, jó munkaerők. Sok esetben jobban dolgoznak, mint a férfiak.

Tény, hogy a plakát figyelemfelkeltő, de egy kampány akkor tudja elérni a célját, ha vitákat, beszélgetéseket generál, és egyre több ember érzi a kérdést a magáénak.

Till Attila:„Izgalmas lenne, ha mondjuk négy évig férfi, aztán négy évig nő lenne Magyarország miniszterelnöke.”

Nem lenne rossz, ha a politikai élet felelősségteljesebb és az épp aktuális pártpolitikától függetlenebb lenne. Egy párt akkor tud erőt képviselni, ha egységet képez, de nem szerencsés, hogy a nők sokszor egyértelműen pártjuk meggyőződése szerint és nem a saját véleményük alapján szavaznak. Azt gondolom, hogy a nőknek több helye lenne a döntéshozatalban. Bár szabad a pálya, hisz nincs meghatározva, hány nő lehet a parlamentben, a tradíció a férfiakat részesíti előnyben. De egy olyan modern korban élünk, ahol a tradíciót sok esetben felülírják mesterséges, megegyezésen alapuló szabályok.
 
Szerintem izgalmas lenne, ha mondjuk négy évig férfi, aztán négy évig nő lenne Magyarország miniszterelnöke. Elvileg ez is normális volna. Biztos nem lenne teljesen zökkenőmentes, de előkerülnének olyan fontos témák, mint például az abortusz.

Talán lesz népszavazás a női kvótáról. Már az is jó, hogy szóba hoztuk a témát, újságcikkek jelennek meg róla, érdekes a kampány. A férfiak persze foggal-körömmel védik jól fizető állásaikat, ezért a nőknek nagyon kitartóan kell harcolniuk, hogy elérjék céljukat. Biztos vagyok benne, hogy a női kvóta előbb-utóbb megvalósul. Aki ez ellen tiltakozik, az valami ódivatú dolgot képvisel. Az egyenjogúság – a nehézségektől függetlenül – minden normális embernek normális, ahogy az emberben a konzervativizmus és a liberalizmus is természetesen keveredik.

Bakács Tibor, médiamunkás: „Minden reménytelen ügyet szeretek – hátha sikerül.”

Nyilvánvaló, hogy a nők képességei – például a kompromisszumkészség – nagyon hasznosak a politikában. Nem véletlen, hogy felelős demokráciákban női külügyminiszterek vannak. De emellett van egy harcos énjük is, mint mondjuk Margaret Thatchernek, akit Vasladyként emlegetnek. Amikor meg akarják okolni a férfiak és nők közötti különbséget, mindig eszembe jut Polgár Judit, aki Mexikóban szénné alázta Topalovot, a világ egyik legjobb (férfi) sakkozóját. Egyszer egy politikai pártnak javasoltam egy szlogent: mi kizsákmányoljuk a nők agyát. Jellemző, hogy nem fogadták el, pedig először szólították volna meg a nőket az agyukon keresztül.

Nálunk valami rossz beidegződés van, nem tudok rájönni az okára, valószínűleg a macsóizmussal függhet össze, de annak is a bunkó változatával.

A kampány azért jó, mert a férfiakat célozza meg, nem a nőket, és ez nagyon lényeges. A nők röhögnek rajta, de a pasiknak elgondolkodtató. A nőmozgalmaknak viszont még keményebben össze kellene szedni magukat. Rá kell szorítani a férfiakat a kvótára, mert különben nem fognak engedni. Dömpingszerűen kéne kampányolni, és felsorolni mindenkit, aki ezzel egyetért.

Tények és adatok

Magyarországon a nők politikai döntéshozatalban való részesedése messze elmarad az európai uniós tagállamok túlnyomó többségétől, részvételi arányuk húsz éve átlagosan tíz százalék körül mozog. Az Európai Bizottság kiemelten foglalkozik az egyenjogúság kérdésével, ezért politikai nyilatkozatban vállalt kötelezettséget arra, hogy megvalósítja a nemek közötti egyenlőséget az unióban.

Svédországban a parlament tagjainak 45 százaléka nő, de a dán minta is figyelemre méltó: a hetvenes években Dániában a legtöbb párt kvótát vezetett be, majd az arányok helyrebillenése után a legutolsót is eltörölték 1994-ben, de a nők parlamenti képviseleti aránya másfél évtizeddel később is 38 százalék.

Magyarországon:
- A fővárosi közgyűlésben a főpolgármesterrel együtt 34 tagból mindössze 5 nő van.
- 9 olyan megyei közgyűlés működik, ahol egy nő sincs, vagy csak egy van.
- A fővárosi 24 megválasztott polgármester közül mindössze egy nő. A képviselők esetében valamivel jobb a helyzet, hiszen a megyei tíz százalékhoz képest Budapesten 20 százalék a nő.
- 23 megyei jogú városunk közül mindössze egyet, Salgótarjánt vezet nő. Nagyvárosi képviselőnő a 448 lehetségesből 67, ami mindössze 14 százalékos részvételt mutat.


Vig György és Kapin Viktória