Egykor Józsefvárosban harcoló forradalmároknak és a szabadságharc emlékét őrző intézményeknek adtak át kitüntetéseket a VIII. kerületben, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának alkalmából.

Kocsis Máté, a kerület polgármestere ünnepi köszöntőjében arról beszélt, az 1956-os forradalom napjaiban a szabadság iránti vágy hevítette a hősöket, amelyért sokuk kockára tette, sokuk pedig oda is adta életét. Hangsúlyozta, a könyörtelen megtorlás sem tehette meg nem történtté a szabadságharcosok tetteit, nem írhatta ki a történelemből áldozatvállalásukat.

A polgármester úgy folytatta, 1956-ban nemcsak a szovjetek, hanem Európa és az egész világ számára nyilvánvalóvá vált: a magyarok nem tűrik az elnyomást, nem mérlegelik az erőfölényt és nem félnek a haláltól, ha nemzeti szuverenitásukról és szabadságukról van szó. A magyar nemzet mindig a bátorság, a hazaszeretet és az összefogás szimbóluma lesz – jelentette ki Kocsis Máté.

Józsefvárosban különös jelentősége van a forradalomra emlékezésnek, hiszen az akkori események meghatározó helyszínei – a Corvin köz, a Magyar Rádió épülete, az egykori Köztársaság tér, a Blaha Lujza tér - mind-mind őrzik '56 szellemét. „Lelkünkben mi is tudunk és akarunk '56-osok lenni, így mi is tudunk és akarunk őrzői maradni az ő hazaszerető cselekedeteiknek” – fogalmazott a polgármester, hozzátéve: sohasem merülhetnek feledésbe azok, akik bátorságukkal letették az ország nemzeti szuverenitásának alapjait.

„Köszönjük 1956 hőseinek, hogy az utcákon épített bazaltkockák kupacai nem pusztán barikádok voltak, hanem a szabadságunkhoz vezető út első kövei” – mondta Kocsis Máté.

Schmidt Mária – utalva a kitüntetésekre – beszédében azt emelte ki, hogy a 60 évvel ezelőtti hősök a becsületet és a polgárságot tartották a legfontosabbnak. Hangsúlyozta: 1956 hősei a magyar polgárokért, a polgárságért is harcoltak, „mert aki polgár, az szereti igazán azt a közösséget, amelynek a tagja”.

A kormánybiztos felhívta a figyelmet, mindkét érték „fényévnyi távolságra állt az ötvenes évek kommunistáitól és semmirekellő vezetőitől”. Kitért rá, az ’56-os forradalmárok a hazugság helyett igazságot, szabadságot és nemzetünk függetlenségét követelték, ami nem volt veszélytelen, hiszen akik hatvan évvel ezelőtt szabadságot követeltek, azokat terror, börtön és kínzás várta. „De az igazság utat tör magának, mert az igazságot követelő emberek mindig erősebbek, mint a hazugságot védelmezők.” – szögezte le Schmidt Mária.

Beszélt arról is, bár a forradalom 1956-ban elbukott, emlékét címlapok, emlékművek, filmek, versek, regények, színdarabok őrzik, „a kommunizmus pedig a szemétdombon rohad, ahogy az rendjén is van. Nevét is már csak azért tudjuk, hogy soha ne felejtsük, mi az, ami nem történhet meg velünk újra.”

A most kitüntetettek őszinte, tiszta cselekedetei példát mutatnak jelennek és jövőnek, díjukat tekintsük intő jelnek, hogy őriznünk és tisztelnünk kell hőseinket, hogy mindig szülessenek újak – zárta szavait Schmidt Mária.

Az eseményen Kocsis Máté átadta a Józsefvárosi Becsületkeresztet a szocializmus alatt politikai üldöztetést, sérelmet szenvedetteket támogató Szabadságharcosokért Közalapítvány, az 1956-os Intézetet 2012 óta magában foglaló Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum vezetőjének.

Boross Péter, a közalapítvány elnöke, egykori miniszterelnök a kitüntetés átvételekor hangsúlyozta: negyed százada azok érdekében dolgoznak, akiknek 1945 után az akkori hatalom miatt szenvedniük kellett.

Díszpolgári címet kapott három egykori forradalmár, akik 1956-ban a VIII. kerületben harcoltak: Wittner Mária volt fideszes országgyűlési képviselő és posztumusz Máté Ferenc, akiket a forradalom leverése után bebörtönöztek, valamint az 1957-ben kivégzett Iván Kovács László.

Az eseményen emellett lelepleztek egy díszharangot, amelyet szimbolikusan, „az élő és elhunyt bajtársak nevében”, a szintén egykor Józsefvárosban, a Vajdahunyad utcai csoportban harcoló és később elítélt Varga János és Weinhardt Vilmos vett át. A díszharangot a Magyar Nemzeti Múzeumban fogják őrizni.