Az OIKOSZ Alapítvány és a PestiSrácok.hu közreműködésével megvalósuló rendezvényt Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének és újratemetésének évfordulóján rendezték, az újratemetés történelmi helyszínének közvetlen közelében, a Városligetben

Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke beszédében elmondta, „1956. október 23-án mindent elsöprő erővel, egyszerre szakadt fel és sűrűsödött tettvággyá a magyar nemzet szabadság iránti elementáris igénye.” Olyan erővel, hogy az még a szovjet csapatok kikergetéséhez, a szabadság átmeneti kivívásához is elegendő volt.

A kormánypárti politikus arról beszélt, a forradalom melletti kiállás és kitartás az, ami miatt 59 év után is évről évre ismételten fejet hajtunk Nagy Imre egykori miniszterelnök előtt, mert „példája igazolja, hogy a Saulusból Paulussá válás lehet maradandóan hiteles, ha a bűnt nem csupán bűnbocsánat követi, hanem megigazulás is.” Hozzátette, Nagy Imre példája azt üzeni mindannyiunk számára, hogy a hosszú időn át megélt és a mindennapok részévé váló hazugság sem feltétlenül oltja ki az ember szomját az igazság iránt.

Gulyás Gergely az előző gondolat kapacsán megjegyezte, a kommunizmus megdöntésére kitört 1956-os forradalom előéletét tekintve kommunista miniszterelnöke a saját életére mondott nemet, hogy igent mondhasson a forradalomra, és ezáltal a magyar nemzetre. Mártíriumával olyan erőt adott a diktatúrával szembeni ellenállásnak, olyan bizonyítékát adta az önfeláldozásnak, amely az évtizedeken át tartó diktatúra félelmetes bizonytalanságában is bizonyította, hogy a kommunista rendszer, és a szovjet megszállás bármennyire állandónak tűnjön is, mégsem fog örökké tartani.

Az Országgyűlés alelnökének elmondása szerint az ’56-os forradalom, valamint Nagy Imre és mártírtársainak kivégzése „soha be nem hegedő sebet ejtett a szabadságharcot a szovjetek brutális segítségével leverő, forradalmárok százait kivégeztető Magyar Szocialista Munkáspárt diktatúráján, örök mementóként igazolva, hogy a kommunista hatalomgyakorlás alapja nem a szabadon kinyilvánított népakarat, hanem a gyilkosság és a hazaárulás.”

Gulyás Gergely szólt arról is, hogy 1989-ben a forradalom mártírjaival együtt a nekik megigazulást adó újratemetésen az őket kivégeztető rendszer is sírba szállt, örök mementóként, bizonyítékként arra, hogy a szabadságért folytatott harc sohasem hiábavaló, mert a hatalom, sőt még a birodalom is múlandó, hogyha az nem a nép akaratán nyugszik.

Az Országgyűlés alelnöke az ’56-os Emlékév kapcsán köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik itthon és külföldön hozzájárultak a megemlékezések sikeréhez. A politikus hangsúlyozta, az elmúlt évben minden ’56-os megemlékezésen büszkeség volt részt venni, és emlékeztetni az utókort hőseink történetére, akik 1956-ban a szabadság egyetemes szószólóivá váltak.  

„1956 október 23-a és a rákövetkező pár nap azért volt azért volt világtörténelmi jelentőségű és azért volt megemészthetetlen a kommunista hatalomgyakorlók számára, mert megcáfolta mindazt, amit ők a világról mondtak. Azok a magyar emberek, akik szembeszegültek velük, nem azért mentek ki az utcára, hogy jobb fizetést, jobb kenyérellátást, hogy valamiféle, az életminőséggel kapcsolatos követelést fogalmazzanak meg, hanem szabadságot és függetlenséget akartak. Ilyen sehol máshol nem történt.” – jelentette ki Schmidt Mária, az 1956-os Emlékév kormánybiztosa.

Hangsúlyozta, 1956-ban a nemzethez való tartozás érzése, a nemzeti szolidaritás volt az, ami az utcára vitte az embereket. A kormánybiztos azt mondta, 1956-ban bebizonyosodott, hogy a magyarok nem tűrik tovább az idegen megszállást, hanem szabadon, a saját értékrendjüknek, hagyományaiknak megfelelően akarnak élni és ezért hajlandóak az utcára menni és felvenni a harcot a világ akkori leghatalmasabb szárazföldi hadseregével, a szovjet vörös hadsereggel.

Schmidt Mária kitért rá, miután leverték a forradalmat, és a kíméletlen megtorlás után újra berendezkedtek, a kommunisták „kénytelenek voltak egy más világot létrehozni, mint ami azelőtt volt”, mert „innentől kezdve mindig féltek a magyar emberektől, és mindig ott volt a fejükben hogy a húrt nem lehet tovább feszíteni egy pontnál.” Hozzátette, a magyar emberek pedig azt tapasztalták meg, hogy a kommunisták „olyan nagy túlerőben vannak és olyan kegyetlenek, jobb ha eltűrjük őket.”

Az ’56-os Emlékév kormánybiztosa kitért rá, a külföldi propaganda azt sugallta, hogy ők a szabadság oldalán állnak és amelyik ország maga is harcol a szabadságért, azt az amerikai Egyesült Államok és a nyugati hatalmak meg fogják védeni. „Ez természetesen nem történt meg, annak ellenére, hogy a nyugati országok polgárai igenis a magyar ügy mellett álltak, szinte mindenhol voltak tüntetések és egy csomó szolidaritási akcióra is sor került.” – húzta alá.

Schmidt Mária reményét fejezte ki, hogy valamennyien megtanultuk ’56 példájából, hogy „csak magunkra számíthatunk és nekünk kell mindent magunknak kiharcolni; az a legbiztosabb, ha mi magunk vesszük a kezünkbe sorsunk irányítását.”

A kormánybiztos úgy fogalmazott, 1989-ben Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén elföldeltük a Kádár-rendszert, kinyilvánítottuk országnak-világnak, hogy nem akarunk tovább a szovjet megszállás alatt élni és hogy szabadságot, függetlenséget és demokráciát akarunk.

Schmidt Mária köszönetét fejezte ki a magyar állampolgároknak, hogy az ’56-os Emlékév ideje alatt „olyan sok lelkesedést, tiszteletet mutattak ’56 hősei iránt.” Az 1956-os Emlékbizottság társelnöke hangsúlyozta, az volt a céljuk, hogy visszaadják ’56-ot azoknak, akiké: a magyar embereknek.

A kormánybiztos rámutatott, 1956 igazi hősei azok az egyszerű emberek voltak, „akik ugyan nem készültek hősnek, de amikor elérkezett a pillanat, hogy már nem lehetett tovább kibírni a kommunista rendszert, a féktelen terrort, a megaláztatást, az idegen uralmat, akkor fegyverrel a kézben hajlandóak voltak érte harcolni.” Sokuk az életüket adták érte, sokukat börtönbe zártak, 200 ezren menekülni kényszerültek, és a Kádár-rendszerben végig megbélyegzett emberekként kellett élniük, de most, a forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján meglátták mindannyiunk szemében a szeretetet, a megbecsülést és a tiszteletet – mondta Schmidt Mária.

A kormánybiztos külön köszönetét fejezte ki ’56 hőseinek, hogy soha nem adták fel azt a reményt, hogy mi magyarok, amikor igazán nagy a baj, és igazán kell, akkor össze tudunk fogni, akkor összekapaszkodunk, akkor mindenkinek egyszerre ver a szíve, és kivívjuk magunknak azt a szabadságot, ami nélkül nem tudunk élni. „Azt remélem, hogy a mai helyzetben is mindenki ugyanúgy össze fog kapaszkodni és amikor kell, akkor ki fog állni amellett, hogy igenis mi vagyunk a remény, mert mi vagyunk a szabadság és a függetlenség népe.”

A beszédeket követően családi és gyerekprogramok, koncertek és utcabál várta az ünneplőket.