Leleplezi, miként gyakoroltak rá nyomást külföldi kormányok, és megkérdőjelezi a Mazsihisz kompetenciáját a Sorsok Háza-ügyében, emellett élesen bírálja Lázár Jánost, amiért megtette tanácsadójának Zoltai Gusztávot. Amiről a határon túl is beszélni fognak – Schmidt Mária nagypublicisztikája a Heti Válaszban.
„Az Egyesült Államok ügyvivője, André Goodfriend úr már 2013 karácsonya előtt elkérte tőlem, persze »barátilag« azok nevét, akik a Sorsok Háza-projektben dolgoznak. Majd két héttel később szintén barátilag közölte velem, hogy nem mindenkinek a közreműködésével ért egyet. »Nem tudtam, hogy önnek egyet kell értenie« – válaszoltam, ugyancsak barátilag. Anglia nagykövete arról biztosított, hogy őfelsége kormányát nagyon érdekli a magyar holokauszt. Ami szép tőle, különösen annak fényében, hogy mialatt az európai, illetve a magyar zsidóság elpusztítása folyamatban volt, elődeit különösebben nem foglalkoztatta az ügy” – fogalmaz nagypublicisztikájában Schmidt Mária. Miután a Terror Háza Múzeum főigazgatója júniusban idehaza nagy felhördülést kiváltó írásában számolt le a balliberális véleményformálókkal, mostani, hasonlóan tabudöntögető írása vélhetően immár határainkon kívül is nagy visszhangot fog kelteni.
„Lázár János ígérete szerint a Sorsok Háza kiállítását »csak konszenzusos megoldással« fogják megnyitni, tehát csak akkor, ha a hazai és a nemzetközi zsidó szervezetek és legújabban a magyar holokauszt-túlélők, valamint »a tragédiát elszenvedők« vállalni tudják, illetve egyetértenek a »szakmaiságával«. Mi sem természetesebb, mint Heisler úr [Heisler András, a Mazsihisz elnöke] értelmezése, miszerint vétójogot kaptak a minisztertől a Sorsok Háza-projekt felett. Ezek szerint tehát egy mintegy kétezer embert képviselő vallásos szervezet: a hitközség fogja cenzúrázni a magyar kormány egyik fontos nagyberuházásának tartalmát” – írja Schmidt Mária.
A történész egyúttal bírálja Lázár Jánost, hogy felfogadta tanácsadójának Zoltai Gusztávot. „Lázár nem érti, hogy ezúttal az identitásunkról van szó. Nem a hatalmi praktikák, a háttérben megkötött biztonságos alkuk világáról, hanem elvekről, a hitről, mindarról, amire egész életünket és benne politikai közösségünket építjük. (...) Ha a politika a mindent átható cinizmusra és az elvtelenségre látszik lecsupaszodni, akkor megkezdődik a visszaszámlálás” – fogalmaz.
Az írás teljes egészében a Heti Válasz nyomtatott kiadásában olvasható.