Úgy ítéltük meg, hogy ez a nemrég megújult, gyönyörű helyszín megfelelő kulisszát ad ennek a három részesre tervezett, központi kiállításnak. A Várkert Bazárt, Ybl Miklós egyedülálló alkotását, nyugodtan tekinthetjük a 19. század szimbolikus építményének, a kiállítás pedig ennek az idillinek és stabilnak tartott boldog világnak a sorsát mutatja be. Nehéz lenne jelképekben gazdagabb helyet találni.

 

 

Úgy gondoltuk, hogy az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság kiállításának egy általánosabb történetet kell elmesélnie. Bár az első világháború sok nemzet részvételével folyt, minket elsősorban az érdekel, ami velünk történt. Nem véletlenül kapta a kiállítás az Új világ született címet. Az első, idén nyáron megnyílt rész a háborúról szól: arról, hogy békéhez szokott kontinensünket a rázúduló, évekig elhúzódó, totálissá váló háború tönkretette, megváltoztatta, és megszülte azt az új világot, ami egészen 1990-ig életben maradt. Az első világháborúnak ugyanis arra a kérdésre kellett volna válaszolnia, hogy ki lesz Európa új ura. A világháború előtt a Brit Birodalom volt a világot vezető egyetlen szuperhatalom és egyben Európa ura, ám kihívójaként megjelent a Német Császárság és az Egyesült Államok. A döntést azonban elodázták, két évtizedes fegyverszünet következett, és jött a második világháború, ami szintén nem hirdetett egyértelmű győztest. A megszülető bipoláris világ a Szovjetunió és az Egyesült Államok között osztotta fel Európát, míg végül az előbbi megszűnésével az USA került ki győztesen a hidegháborúból. A világháború tehát egy majdnem száz évig tartó háborút eredményezett. A kiállítás első része tehát a háborúra, mindenekelőtt annak borzalmaira fókuszál, a második része azokra a személyiségekre helyezi majd a hangsúlyt, akik a háborúzó birodalmakat vezették, a harmadik pedig az új világot fogja bemutatni, ami utána létrejött.

 

Jövőre lesz százéves centenáriuma Ferenc József halálának, ekkor szeretnénk megnyitni a második részt. Terveink szerint Ferenc Ferdinándról, Ferenc Józsefről, IV. Károlyról, a német császárról, a török szultánról, az orosz cárról, a brit uralkodóról, tehát a nagyhatalmak vezetőiről adunk részletesebb képet. Kicsit visszanyúlunk a békeidőbe is, de a hangsúly a háborús szerepükön marad, illetve azt járjuk körül, hogy miért szüntette meg a háború ezeknek a dinasztiáknak a legtöbbjét, miért szorult ki a királyság intézménye az európai kontinens nagy részéről.

 

F. Kovács Attila látványtervező állt elő az ötlettel, hogy olyan figyelemfelkeltő gesztus kerüljön az épületen kívülre, amit talán még a Duna másik oldaláról is látnak. Úgy gondolom, a szobrokkal ez sikerült, és remélem, hogy mindaddig maradnak is a helyükön, amíg tart a kiállítás.

 

Örülök, hogy látványával és mondanivalójával elértünk a kül- és belföldi látogatókhoz. Remélem, hogy azok, akik végigmennek a kiállításon, megtalálják benne mindazt, amit keresnek. Sok rétege van: részben vizuális, részben más érzékszervekre ható elemek, illetve olyan filmanyagok, amiket nem nagyon lehetett korábban látni. Interaktív felületeket is találhatnak az érdeklődők. Készítettünk egy 27 perces dokumentumfilmet is, amit érdemes megnézni, mert összefoglalja mindazt, amit az első világháborúról tudni érdemes. Készítettünk katalógust is, ami az új évszázadból visszatekintve értelmezi az első világháborút, de csináltunk okostelefonos applikációt is, szóval minden szinten közelebb lehet jutni, és még több információt szerezni. Azt szeretnénk, ha a látogatók elkezdenének mélyebben is érdeklődni az iránt, amit bemutatunk, a honlapunkon is (ujvilagszuletett.hu) találhatnak bővebb információkat. Vannak, akik a nők szerepének megváltozásáról szeretnének többet tudni, vannak, akik a haditechnikai fejlesztésekről, és vannak olyanok is, akik a kommunikáció és a propaganda szerepéről szeretnének többet tudni. Remélem, sikerül megmozgatni az embereket, hogy utánanézzenek a látottaknak, akár az okostelefonjukon, akár könyvekben.

 

Talán a nagyhatalmi mozgások szemmel követése, de a propaganda is borzasztóan érdekes. Rengeteg tanulsággal szolgál, és tulajdonképpen nem is értjük meg, hogyan gondolkodunk ma a világról, ha nem nézzük meg, mit sugalltak azok a háborús propagandakampányok, amiket az USA vagy Nagy-Britannia indított. Egészen döbbenetes, hogy mennyire átalakították az emberek világképét az elmúlt száz évben.

 

Elsősorban az iskolásoknak akartunk mesélni az első világháborúról. Tanítani is nehéz ezt a témát, hiszen nincs igazán kézzelfogható oka, hogy egy olyan háború, aminek a kitörését az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse elleni merénylet okozta, miért nem maradt egy a Szerbia és a Monarchia között folyó regionális háború, aminek esetleg egy hónapon belül vége lett volna. Mi volt az oka, hogy minden európai nagyhatalom úgy gondolta, ez jó ürügy az öldöklésre? Nem könnyű megmagyarázni.

 

Szerintem a 8-10 éves gyerekek már megtalálják, mi az, ami tetszik nekik, amit meg tudnak belőle érteni.

 

 

A Nemzeti Múzeumban van egy nagyon érdekes plakátkiállítás, a Petőfi Irodalmi Múzeumban szintén igazán színvonalas kiállítást rendeztek. Az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, aminek magam is tagja vagyok, országos pályázatot írt ki emlékművek felújítására, számítógépes játékok készítésére, konferenciákra, forgatókönyvek írására. Azt hiszem, az egész ország megmozdult, mindenhol megpróbálták a saját anyagaikból, tapasztalataikból feldolgozni a történteket. Fontos, hogy néha azzal is foglalkozzunk, mi történt a dédapáink és ükapáink idejében, mert minél mélyebbre ásunk, annál több hasonlóságot fedezünk fel a saját korunkkal.

 

 

Júniusban nyitottuk meg Először szabadon című, az első szabad választásoknak emléket állító kiállításunkat, hiszen 25 évvel ezelőtt dönthettük el először, kire bízzuk az ország vezetését, és ezzel a sorsunkat is. Ez óriási dolog volt azoknak, akik megélték, és remélem, hogy azok is el tudják képzelni, mennyire boldog időszak volt, akiknek már természetessé vált, hogy szabadon választhatunk. A kiállításon mesélnek a rendszerváltoztatás meghatározó szereplői, de láthatunk választási plakátokat, és egy szavazófülkében leadhatjuk a voksunkat a ’90-ben indult pártokra. A látogatók körében nagy sikert aratott a korszak slágereit játszó zenegép is.

 

Ezen kívül a Gulág-emlékév kapcsán az elsők között nyitottunk egy kétnyelvű, szabadtéri tablókiállítást a Terror Háza Múzeum előtt. Nagy sikere van, sokan eljönnek, hogy megnézzék, az Andrássy úti járókelők is megállnak egy pillanatra, hogy megismerjék ezt a sokáig tabuként kezelt történetet. Amíg az idő engedi, látható marad.

 

Jelenleg egy Békéssámsonban nyíló kiállításon dolgozunk. Ebben a békés megyei kistelepülésen volt az ötvenes években az egyik legnagyobb magyar ellenállási mozgalom, egészen fantasztikus a története: összesen 186 év börtönbüntetést osztottak ki annak a húsz fiatalnak, aki részt vett benne. Remélem, hogy minden iskolából elviszik majd ide a gyerekeket, hogy lássák, ezek a magyar fiatalok micsoda hősies, önfeláldozó, nemzetféltő magatartást tanúsítottak, kockára téve az életüket. Szeretnénk, hogy amikor hőseinket számba vesszük, rájuk is gondoljunk. Ötven éven keresztül annyi hőspótlékot erőltettek ránk, hogy végre itt az ideje a saját hőseinket megtisztelni. Nagyon lelkesít ez a feladat, bízom benne, hogy méltó módon idézzük fel ennek a hős településnek az emlékét, és hogy minél többen elmennek majd Békéssámsonba, fejet hajtani előttük. Természetesen készülünk az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója is, amiről szintén szeretnénk méltóképpen megemlékezni.

 

Rengeteg a külföldi vendég, de hála istennek a magyar látogatók sem lettek hűtlenek hozzánk, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Tizennégy év munkája van abban, hogy ez az intézmény ilyen nagy megbecsülést szerzett, és a Magyarországra látogató turisták kötelező programjai között szerepel. Olyan vizuális nyelven, olyan befogadható üzenetekkel próbáljuk meg elmesélni az 1944 októberétől a hatvanas évek közepéig tartó magyar történelmet, ami az ő szívüket is megérinti, és így eljut az értelmükig is. A nyugat-európaiak és az amerikaiak többsége soha nem értette meg igazán, milyen volt a diktatúrák alatt élni. Ha valaki nyitott szívvel látogat el hozzánk, megértheti, min ment keresztül ez a nemzet, és akkor talán már másképp áll hozzánk. Akik megnézik a múzeumot, már tettek egy lépést, de a nyugat-európai és amerikai politikai-, illetve médiaelit tagjai közül sokan még erre sem szánták el magukat. Talán azért, mert közülük sokan súlyos szemrehányásokat tehetnének maguknak azért a közönyért, sőt felelőtlenségért, ahogy a diktátorokat ajnározták.

Fotó: Terror Háza Múzeum