A márciusban újrakezdjük mozgalom részben a hatalom provokációján, részben pedig az ellenállók téves helyzetfelismerésén alapult – mondta Kahler Frigyes jogtörténész a XX. Század Intézetben, az 1956-os forradalmat követõ megtorlásokról kedden Budapesten rendezett tudományos konferencián. A nagybudapesti munkástanács 1956 decemberében még eredményesen mozgósított sztrájkra, 1957 márciusában ez már eredménytelenül volt – tette hozzá a kutató.

M. Kiss Sándor történész a december-januári sortüzek okairól szólva kifejtette: az új hatalom december elején jutott arra a felismerésre, hogy az országot nem lehet békésen pacifikálni, ezért döntöttek úgy, hogy lövetni fognak. A sortüzek közös jellemzõje volt, hogy a tömeget egy szûk területre terelték és beléjük lõttek szóbeli figyelmeztetés, illetve figyelmeztetõ lövés nélkül. A sortüzek egyik célja a munkástanácsok megtörése volt, az áldozatok között pedig sok volt a munkás. Márciusra már nem maradt szabadon olyan ember, aki az ellenállás vezetõje lehetett volna – mondta a történész.

Markó György hadtörténész arról beszélt, hogy Kádár János egy ideig mintha vonakodott volna újjászervezni a Rákosi-rendszerben gyûlöltté vált Államvédelmi Hatóságot (ÁVH), emiatt a KGB magyarországi vezetõje, Szerov tábornok, ˝feljelentette˝ Kádárt Hruscsovnál, aki akkor a Szovjetunió elsõ számú vezetõje volt.

Kádárt a tömegek ÁVH-val szembeni ellenséges hangulatánál is jobban izgatta, hogy a titkosrendõrség újraszervezése egy rákosista hatalomátvétel veszélyét is jelentette volna, ugyanakkor viszont szüksége volt egy feltûnés nélkül, de hatékonyan mûködõ államvédelemre. Ezért döntött az ÁVH ˝megszüntetve megõrzése˝ mellett. Kádár János úgy fogalmazott: ˝a hatóság ne mûködjön, de a volt beosztott dolgozzék valahol˝.

Borhi László történész elõadásában azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok az ENSZ-ben éveken át napirenden tartotta a ˝magyar kérdést˝ és ettõl csak azzal a feltétellel volt hajlandó eltekinteni, ha Magyarországon 1956 miatt már senki nem ül börtönben. Ahhoz azonban, hogy Kádár 1963-ban deklarálja az általános amnesztiát, nem volt elég az egyik nagyhatalom erõteljes nyomása, szükség volt Hruscsov beleegyezésére is. Az már egy másik kérdés, hogy a bejelentett általános amnesztia ténylegesen mennyire volt teljes – tette hozzá a kutató.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum fõigazgatója a konferencia bevezetõjében arról beszélt, hogy az 1956-os szabadságharc és forradalom megrengette a világot. A XX. századi történelem egyik mérföldköve volt, amire méltán lehet büszke a magyarság. Olyan sebet ejtett a szovjet birodalmon, ami soha nem gyógyult be és végül az összeomlásához vezetett. (MTI)