Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója azzal a kérdéssel fordult a Közép-európai Egyetem rektorhelyetteseihez, miért van az, hogy a CEU nem akar ahhoz alkalmazkodni, hogy egy legitim magyar kormány a törvényhozáson keresztül hogyan kívánja szabályozni a felsőoktatást, „hanem a privilégiumai megtartásáért egy nemzetközi hazugságkampányba kezd, amely nem arra vonatkozik, hogy ennek a szabályozásnak hogy lehet megfelelni, hanem kitalálja azt, hogy itt egy szólásszabadságot és a tanszabadságot sértő szabályozásról van szó.”

A történész felidézte, hogy Michael Ignatieff, a CEU rektora az ügy kapcsán többször tett olyan kijelentést a hazai és a nemzetközi sajtóban, miszerint 1945 óta a világon még nem érte ekkora támadás a szólásszabadságot. Schmidt Mária szerint mindez „enyhén szólva sérelmes”, egy olyan állampolgár számára, aki pontosan tudja, hogy „1945 vagy 1948 óta mit műveltek a kommunisták a magyar tanszabadsággal, az egyetemi szabadsággal és az egyetemi autonómiával.” A főigazgató úgy látja, elvárható volna, „már csak az udvariasság kedvéért is”, hogy a rektor „egy picit több érzékenységet mutasson a magyar történelem iránt, egy picit jobban tájékozódjon, mielőtt ilyeneket nyilatkozik.”

Schmidt Mária „közös érdeknek” nevezte, hogy a CEU körüli vita mindenki számára hasznosan rendeződjön. Úgy vélte, ha az egyetem a politikai támadássorozatot egy picit szüneteltetné, és megpróbálna konstruktív tárgyalásokat folytatni, akkor lehetne olyan feltéteket teremteni, amikkel megfelelhetnének az új követelményeknek. Így sokkal jobban fel lehetne készülni a következő tanévre és a rektornak sem kellene arról beszélnie „itt hogyan nyomják el a gondolati- és véleményszabadságot.”

Schmidt Mária megköszönte az egyetem rektorhelyetteseinek, hogy eljöttek és részt vettek a kerekasztal-beszélgetésen. Elmondta, azért kezdeményezte ezt a vitát, mert nehezményezte, hogyMagyarországról az a hír terjedt el, mintha „itt beleszólnának abba, hogy az egyetemek mit tanítsanak.” Hangsúlyozta, mindezt személyes sérelemként élte meg, mert büszke arra, hogy „egy szabad és demokratikus ország polgára” és azt gondolja, hogy nem helyes magatartás az, „ha egy itt működő intézmény felelős vezetője egy ilyen hamis szöveggel járja be Nyugat-Európát, Észak-Amerikát és Kanadát.”

Enyedi Zsolt bevezetőjében megköszönte a meghívást a Terror Házának és Schmidt Máriának, egyúttal ezt egy nagyon fontos gesztusnak nevezte. Hozzátette: különösen nagy öröm a CEU képviselői számára, hogy itt végre szemközt találhatják magukat a kormány képviselőivel, hiszen az elmúlt hetekben az egyik nagy problémát számukra éppen az okozta, hogy nem volt mód közvetlen dialógusra.

Az egyetem rektorhelyettese leszögezte: ez a törvénymódosítás közvetve sújtja a magyarországi szólás- és tanszabadságot, ugyanis „politikai okokból” ellehetetlenít egy intézményt.

Enyedi Zsolt arról is beszélt: azzal, hogy létező intézmények bezárásához vezető törvényeket hoz egy ország, befolyásolhatja azt is, hogy mi zajlik egy intézményen belül. Hozzátette: nem tudnak megfelelni a törvény adta feltételeknek, mert azok számukra teljesíthetetlenek.

A CEU és a Közép-Európai Egyetem körüli elnevezési zavarokkal kapcsolatban Enyedi elmondta: a bonyolult jogi helyzet nem az ő hibájuk, ezt korábban a magyar állam alakította így ki, azonban nem igaz, hogy ez egy virtuális „offshore egyetem” lenne – szögezte le.

Enyedi Zsolt összegzésében elmondta: nem szeretnék az intézmény ügyét egy dichotóm politikai mezőbe helyezni. Meglátása szerint „az a tény, hogy sok konzervatív állt ki” az egyetem mellett, sokat segít ebben.

Fodor Éva, az egyetem rektorhelyettese úgy látja: a 30 Nobel-díjas, a közel 700 egyetem és a Budapest utcáin tüntető 70 ezer ember a tanszabadság, az „academic freedom” mellett emelte fel a szavát. Kiemelte: a CEU mindig is jogszerűen és a magyar törvények betartásával működött Magyarországon, amit az Oktatási Hivatal is többször megerősített. Mint mondta: időnként előkerülnek apróbb problémák, de ez a törvényjavaslat nem ezekről az apróbb problémákról szól. „Azt, hogy nem megfelelően jelentjük le a magyar nyilvántartási rendszerbe a diákjainkat, ezt ez a törvény semmilyen szinten nem oldja meg.”

Fodor Éva szerint a megegyezéshez a magyar államnak kéne megállapodnia New York állammal, ez pedig az egyetem feje fölött zajlik, így ez ügyben tehetetlenek.

A rektorhelyettes kijelentette: „nagyon sokszor próbáltuk tisztázni a feltételeket” a kormány képviselőivel, ám ez eddig nem sikerült. Úgy látja: a törvényben leírt feltételek értelmezés nélkül – különösen a megadott rövid határidővel – nem teljesíthetőek.

Fodor Éva zárszavában hangsúlyozta: a CEU Magyarország és a régió egyik legjobb egyeteme, amit az érte kiállók tömegei is bizonyítanak.

Kovács Zoltán kormányszóvivő, a Nemzetközi Kommunikációs Iroda vezetője úgy fogalmazott: az elmúlt 6-7 évben valójában egyetlen szereplőnek csorbult a szabad véleménynyilvánításhoz, illetve meghallgattatáshoz való joga, főleg Nyugat-Európában és külföldön, mégpedig a magyar kormánynak.

A kormányszóvivő kitért rá, hogy a múlt héten Amerikában járt, ahol személyesen is megtapasztalhatta, milyen hatással bírt „az a hangulatkelő kampány”, amit a CEU rektora és az egyetem indított a magyar kormány ellen, miközben „gyakorlatilag a tényekről semmilyen szó nem esett.” Hozzátette, azok, akik tiltakozó levelet írtak, „nincsenek tisztában azokkal a jogi kertetekkel és tényekkel, amelyek ennek a vitának vagy az intézkedés következményeinek a lényegét jelentik.”

Kovács Zoltán ismertette, hogy Magyarországon több mint 70 felsőoktatási intézmény létezik, ezek közül 28 külföldi. Kifejtette: egy felülvizsgálat kapcsán kiderült: a 28-ból 27 egyetem szabálytalanul, fél tucat intézmény pedig törvénytelenül működik, ilyenkor pedig „a törvényességet helyre kell állítani.” A kormányszóvivő leszögezte: a kormánynak egyetlen célja van, hogy „minden Magyarországon működő egyetem azonos feltételek között működjön.”

Kovács Zoltán megjegyezte, az, hogy itt most az elmúlt hetekben egyetlen intézmény hangját halljuk nagyon hangosan, azt is jelentős politikai motiváltsággal, „már önmagában mindent elmond arról a vitáról, amiben éppen benne vagyunk.”

Maruzsa Zoltán, az EMMI köznevelésért felelős helyettes államtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy egy egyetem alapításának mindenhol megvannak az adminisztratív feltételei és ez „nem a tanszabadság kérdése”. A politikus egyúttal „ügyes húzásnak” nevezte, hogy a Közép-európai Egyetem a törvénymódosításból fakadó hátrányai, problémái, konkrét ügyei helyett ezt a kérdést „spirituális szintre” emelte, hiszen „ez alkalmas volt arra, hogy mobilizálja a szabadságszerető magyarok tízezreit és a nemzetközi közvéleményt is, miszerint itt a tanszabadság elleni támadásról van szó.”

„Ha az derül ki, hogy a tanszabadság kérdésében a törvénymódosítás nem hozott változást a korábbi helyzethez képest, akkor a vita vissza tud jutni a spirituális szintről arra a technikai szintre, ahova egyébként való lenne” – mondta Maruzsa Zoltán, aki szerint, ha mindez megvalósul, meg lehet vizsgálni, „tényleg külföldi egyetemként kell-e tekinteni egy olyan intézményre, amelyik csak Budapesten működik.”