Kedves Államtitkár Asszony! Tisztelt Vendégeink!

„Övé volt két-három emberöltőn át egész Magyarország, és gazdagsága olyan kifogyhatatlan volt, hogy egész életében, öregségéig mindig csak ajándékozott… Ajándékozott meleget, amikor Magyarországon nagyon hideg volt, és adott mosolyt az arcokra, amikor Magyarországon temettek” — írta Krúdy Gyula Jókairól.

Azt hiszem, ezeket a mondatokat nyugodtan átírhatjuk jelen időbe is, most a Jókaira emlékező év végén, hiszen Jókai máig ajándékoz, mindannyiunknak.

Jókaira emlékeztünk és emlékeztettünk hónapokon keresztül. A legmagyarabb íróra.

„A legmagyarabb író” – ezzel a mottóval indultunk egy évvel ezelőtt, és ebben az üzenetnek az igazságtartalmában megbizonyosodva érkeztünk ma is ide. Minden programunk, pályázatunk, eseményünk azt bizonyítja, hogy Magyarország, igaz– kicsit másként – de ma is Jókaié. Jókai velünk él. Nem csak a róla elnevezett utcák neveiben, az iskolák, intézmények neveiben, köztéri szobrokban vagy kiállításokban de Jókai velünk él. Újra és újra rácsodálkozunk, újra divatba jön időről időre. Mert Jókaitól két évszázada tanultunk valami olyat magunkról amit mástól nem.

Ez nem csak egy rendkívüli ember tehetségéről és tartásáról, páratlan életművéről szól, hanem arról is szól, mire képes egyetlen ember, milyen nyomot hagy egy emberi élet, ha közösségét, hazáját, népét szolgálja. Jókaira és mindazokra, akik nemzeti identitásunkat építik emlékeznünk kell. Ők az iránytűink, tőlük tudjuk honnan jövünk és merre érdemes haladnunk.

Jókai Mór megmutatta nekünk a legjobb Magyarországot. Azt a hazát, amelyben az emberség erő, amelyben a hűség méltóság, és a szabadság nem alku tárgya.

Az elmúlt egy évben arra vállalkoztunk, hogy erre a Jókaira emlékeztessük az országot. Nemcsak az irodalomtörténet Jókaijára, hanem az élő, ma is releváns mondanivalójú íróra. Arra az emberre, aki a csillagászattól a kertészkedésig, a politikától a humorig mindent magába szívott, mindenen elgondolkodott, és mindent visszaadott nekünk, írásaiban.

Diákok, járókelők, színészek, filmesek, drámaírók és képzőművészek alkották újra Jókai világát — kortárs nyelven, kortárs érzékenységgel.

Kisfilmekben mutattuk meg az embert, a művek mögött. Cikksorozatban bontottuk ki egy rendkívüli élet rendkívüli gazdagságát. Szerte az országban falfestésekről és plakátokról néz ránk, és üzeni, a legjobb Magyarország, amit ő álmodott, bennünk él tovább.

Kedves Vendégeink!

Jókai Mór azt mutatta meg, hogy Magyarország szép, nemes és nagylelkű. Hogy a magyar szó képes arra, amire a világ bármely nyelve képes.

Köszönöm mindenkinek, aki ebben az évben velünk és Jókaival tartott.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Elhangzott 2026. február 16-án, a Jókai 200 programsorozat záróeseményén, a Kertész Imre Intézetben.