Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Vendégeink! Hölgyeim és Uraim!

Csaknem 180 évvel ezelőtt, Szolnokon egy fiatal újságíró megcsodált egy gépezetet, és tudósított is róla.  Az első magyar gőzmozdonyról, ami ugyan csak egy makett volt még akkor, de működött, és tanúbizonysága volt a magyar leleményességnek. Két fiatalember – Nagy Lajos és Nagy Gergely autodidakta gépészmesterek – készítették el a Derű névre keresztelt mozdonyt, hogy bizonyítsák tehetségüket, és összegyűjtsék műegyetemi tanulmányaik költségeit.

A huszonkét éves fiatal újságírót, Jókai Mórt lenyűgözte a gépezet és a Nagy fivérek története is. Tudósításában követelte, hogy a kor technológiai forradalmában az angol és osztrák mérnökök mellett helyet és feladatot kaphasson a magyar műszaki értelmiség is.

Jókai, ahogy korának nagy gondolkodói, hitt abban, hogy a világ megismerhető, és a tudás, a tudomány, a technológiai fejlődés jobbá teszi a világot. Jókai ugyanakkor hazafi is, aki követeli saját nemzedékének  is a fejlődés lehetőségét.

Jókai hőssé emelte a műszaki értelmiséget. Regényeiben – az Egy magyar nábobban csakúgy, mint a Kárpáthy Zoltánban – a vasútépítők, a gépészmérnökök, vagyis a technikai haladás embereit tette meg igazi hőseivé. Írásaiban a gőzvonat maga a fejlődés, amely leküzdi a távolságokat, összeköti az embereket, és új jövőt ígér.

Jókai jól értette nemcsak a múlt jelentőségét és saját kora igazságait, hanem a jövőt is. Az Életet írta meg. Szerette az életet, és szerette a hazáját. Talán ezért is tudta megírni nekünk, mindannyiunknak a legszerethetőbb Magyarországot.

Örülök, hogy a mai napon ezt a szép mozdonyt útjára bocsájthatjuk, és vele Jókai Mór emlékezetét is, és ezzel bejárjuk mindazokat a tájakat, amelyeket ő is beutazott, mint a legmagyarabb író, aki mindig olyan sokat és olyan szívesen utazott és egész Magyarországot feltérképezte a számunkra.

Köszönöm, hogy meghallgattak!
 

Elhangzott 2025. november 20-án, a Gödöllői Királyi Váróterem előtt, a Jókai 200 mozdony átadó ünnepségén.