Csak Nyugaton van változóban a helyzet?

A Nyugatot a legtágabban értelmeztem, a zsidó-keresztény kultúrkört értettem alatta. Persze nem csak ott van minden mozgásban, de engem most főként ez a téma érdekelt, valamint azok a kihívások, amelyekre nekünk kell megtalálnunk a válaszokat. Annyira összezsugorodott a világ, hogy a különböző folyamatok mindenhol hatással vannak egymásra.

A változás összeomlást jelent? Ezt vizionálja?

Nem. 2008-ban nyilvánvalóvá vált, hogy az 1970-es évek végén, ´80-as évek elején kezdődött szakasz véget ért és egy új kezdődik, ami sok sürgető feladatot ró mindenkire. Érdemes újragondolni bizonyos folyamatokat, hogy a kontinens, benne az Európai Unió és azon belül Magyarország megtalálja a helyét az új világrendben.

Azt sejtjük, milyen lesz ez az új szakasz?

Nem sejtjük, csak annyit tudunk, hogy más lesz, mert így nem mehet tovább. Nem lehet újra hitelből gazdálkodni, mint tettük azt három évtizedig, nem lehet hitelből fenntartani a szociális rendszert és a jelenlegi, a többi kontinenssel összehasonlítva igen magas életszínvonalat.

Hogyan alakul át az állam ebben az új világban: megerősödik a szerepe, vagy épp ellenkezőleg, visszaszorul?

Szerintem első körben megerősödnek a nemzetek, és az erős nemzetek közötti együttműködés határozza majd meg az Unió jövőjét. Ez volt egyébként az alapító atyák szándéka is egykoron. Az állam szerepe a nyolcvanas években kezdett drámaian visszaszorulni, a második világháború utáni világban addig senki sem gondolta, hogy az államnak ne lenne szerepe mondjuk a gazdaságban. Az ötvenes-, hatvanas-, hetvenes években az állami tulajdon mindenhol jelentős volt, sőt, Franciaországban a mai napig az. Más országok viszont fokozatosan leépítették az állam szerepét olyan helyeken is, ahol szerintem nem lett volna szabad. Ez pedig problémák sorát hozta magával: látjuk például, hogy az egészségügy színvonala Nagy-Britanniában milyen katasztrofális. Talán a britek mentek a legmesszebb ebben a folyamatban, privatizálták a vasutat, a közüzemeket, amely drágulást és színvonalcsökkenést eredményezett.

Akkor Magyarország élen jár azzal, hogy éppen most veszi vissza állami tulajdonba a kórházakat, iskolákat, stb. Vezetők lehetünk e téren?

Elindított egyfajta gondolkozást a magyar kormány. Mostanra az angol munkáspárt is kampánykérdéssé tette az energia- és rezsiárak, valamint a lakosságra háruló terhek csökkentést, a privatizáció újragondolása máshol is a közgondolkodás tárgya lett. Ezért mondom, hogy egy szakasz végén vagyunk, és most mindenkinek magának kell megtalálnia az egyensúlyi helyzethez visszavezető utat. Persze az sem jó, ha az állam túlterjeszkedik, de láttuk a veszélyét, milyen, ha teljesen kivonul a gazdaságból. Az inga mindig visszalendül egy ponton. Most elérkeztünk ehhez a ponthoz. Azt gondolom, a magyar politikai vezetés, Orbán Viktor ezt egyértelműen felismerte.

Azt mondta, hitelből nem lehet tovább gazdálkodni. Miből kell helyette? Munkából?

Munkából kellene, és az öngondoskodásnak is sokkal fontosabbá kellene válnia. Hogy lesz-e elegendő munka, és mikor lesz elegendő munka, azt nem tudni, mert ebben is köztes helyzetben vagyunk: részben a kiszervezések, részben a technikai-technológiai fejlődés miatt nagyon sok munkahely szűnt meg. Ennek az árát pedig a politikának is viselnie kell. Az a legnagyobb probléma, hogy az előző szakaszban a gazdaság szereplői sok helyen rátelepedtek a politikára, pedig ennek éppen fordítva kellene lennie. Az is torzulás volt persze, amikor a szovjet modellben a politika teljesen felülírta a gazdasági racionalitást, de az is elfajzáshoz vezet, ha csak a gazdaság szempontjai mozgatják a politikát. Egyensúlyi helyzetre kell törekedni.

A közmunka is munka?

Igen. A munkának nem csak az a szerepe, hogy értéket teremt, hanem öntudatot, tartást, keretet ad az életnek. Aki dolgozik és képes magáról gondoskodni, teljesen más szerepet tölt be egy családon, egy közösségen belül, mint az, aki mások anyagi támogatására szorul. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a társadalomnak ne lenne feladata gondoskodni azokról, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe, de az, hogy életerős embereknek nincs mivel kitölteniük az idejüket, ez szerintem az ő számukra a legrosszabb. 

Ha azt mondja, hogy nem csak Nyugaton van változóban a helyzet, viszont nem tudjuk, hogy milyen irányban változik a világ, akkor Ön szerint helyes a kormánynak a keleti nyitás-politikát forszíroznia?

Nyilvánvalóan. Az USA vagy Németország már rég megtették. Tudomásul kell venni, hogy megszűnt a bipoláris világ, amelyben két nagyhatalom létezett, és megszűnt az Egyesült Államok hegemóniája is, új szereplők jelentek meg a színtéren. Kína, India vagy Brazília például. Ma már ezek az országok is hatással vannak a globális erőviszonyokra. A politikának pedig le kell vonnia ennek a konzekvenciáit is.

Forrás: hetivalasz.hu

A Nyugaton a helyzet változóban című kötet kapható a Terror Háza Múzeum webshopjában: https://webshop.terrorhaza.hu/hu/termek/nyugaton-a-helyzet-valtozoban/