Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Barátaim!

„Aki szabad akar lenni, tiszteli mások szabadságát,” Kazinczy Ferenc szavaival így összegezhetnénk Miroslav Kusy munkásságát, életművét. Kusy egy szabadsághiányos korban a szabadságot választotta, és egyben azt is vállalta, hogy a mások szabadságáért is kiáll. 

A rendszerváltoztatás 20. évfordulóján közalapítványunk a MOL Nyrt vel azért alapította a Petőfi-díjat, hogy újra és újra emlékeztessen, milyen nagy árat fizettünk azért, hogy a 21. századba lépve szabadok lehessünk. És hogy együtt mondjunk köszönetet azoknak, akik erőfeszítései nélkül mi, közép-és kelet-Európa nemzetei nem nyerhettük volna vissza önrendelkezésünket, szabadságunkat. Akik ezt a díjat eddig átvehették, mind a bátrak közül valók voltak, akik kockáztattak és áldozatot hoztak a szabadságunkért. Így van ez ma is, amikor Miroslav Kusy filozófusnak, politológusnak, polgárjogi aktivistának, egyetemi tanárnak mondunk köszönetet. Miroslv Kusy is a bátrak közül való, azok közül való, akit bár állásvesztésre ítéltek és börtönbe zártak, zsarolták és fenyegették, mégsem tudták a szabadság ellenségeinek oldalára állítani.

Tisztelt Barátaim

A nem csekély éllel a „kisebbségi jogok nemzetközi kísérleti laboratóriumának” nevezett Kárpát-medencében mindig voltak olyanok, akik a sokszor kívülről is táplált etnikai feszültségek, villongások közepette képesek voltak elfogulatlanok és igazságosak maradni. Kusy professzor úr közülük való.

A nemzeti kisebbségek kollektív jogainak élharcosaként mindig óvva intette a térség ifjú demokráciáinak esetenként túlzó nemzeti lelkesültséggel eltelt vezetőit – köztük saját szlovák vezetőit is – attól a veszélytől, melyet Tocqueville a „többség zsarnokságának” nevez. Szabad állám ugyanis nem állhat győztesekből és legyőzöttekből.

Kusy szerint tartósan békés együttélés a különböző nemzetek között csak akkor valósulhat meg, ha a kisebbségek is államalkotó erővé válhatnak. Véleménye szerint a plurális demokráciának nincs alternatívája, illetve létezik: úgy hívják totalitárius rendszer. Diktatúrában erőszakkal gyúrják monolitikus tömeggé az embereket.

Mi, magyarok külön is hálával tartozunk Miroslav Kusy Professzor úrnak, aki megszámlálhatatlan alkalommal ragadott tollat és emelte fel a szavát a magyar nemzeti kisebbség érdekeinek védelmében.

Eközben gyakran vált a szlovák sajtó és közélet egyes szereplőinek céltáblájává. Sok publicista egyszerűen csak „Magyarón-nak”-nak gúnyolta, ami szlovákul körülbelül annyit tesz, mint „származását tagadó, magyarokhoz hasonlítani akaró”.

A magyar és a szlovák két évszázadok óta együtt, egymás mellett élő nemzeti közösség. Hasonló, egymás számára érthető kultúrával rendelkező nép, melyeket ezer szállal fűz egybe a közös múlt, a közösen átélt történelmi tapasztalat. Rokonok és szomszédok vagyunk, ezt kellene az országaink és népeink közötti kapcsolatoknak is tükröznie.

A kérdés az: hány Kusy kell még hozzá?

Miroslav Kusyt idézem:
„A nemzet a szlovákoké, magyaroké, romáké stb., az állam pedig mindenkié, aki a területén él. Polgárainak egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel kell rendelkezniük. Ezért szigorú különbséget kell tenni a nemzet és az állam között, s megadva mindenkinek azt, ami az övé. Nem szabad összetéveszteni a nemzetit az államival, az államit a nemzetivel. Ezt tették a német nemzeti szocialisták, akik minden államit nemzeti mértékkel mértek, s az eredmény a fasizmus lett. Ezt tették a kommunisták, akik minden nemzetit államira változtattak, s ennek egy államosított totalitárius társadalom lett a vége”.

Kusy Kelet-Európa egyik problémáját abban látja, hogy a közigazgatás „regionalizációja”, azaz az önkormányzatok közigazgatási szerepvállalásának erősítése terén igencsak le vagyunk maradva Európa nyugati felétől.

A „régiók Európájának” nyugati mintára való meghonosítása biztosíthatná Kusy professzor szerint térségünk kulturális sokszínűségének, helyi hagyományainak, regionális identitásainak a megőrzését, és ezzel a nemzeti kisebbségek helyzetének normalizálását. Van tehát még tennivalónk, amit közösen kell elvégeznünk. 

Miroslav Kusy írásaival, közéleti tevékenységével, és ha úgy tetszik személyes példamutatásával sokat tett a közép-kelet-európai népek és különösen a magyarok és a szlovákok békés egymás mellett élése érdekében.

Kusy úr, fogadja a Petőfi-díjat egy hálás, szabadságszerető nemzet, egy hálás Közép-Kelet-Európa nevében.

Köszönöm.