Mindannyian érezzük a bőrünkön és minden nap megtapasztaljuk azokat a hihetetlen változásokat, amelyek közepében vagyunk. Tulajdonképpen egy nagyon hosszú idő volt a mi életünkben, vagy legalábbis az enyémben egészen a II. világháború végétől a ’90-es évekig, amikor minden olyan mozdíthatatlannak tűnt, és minden olyan előre kiszámítottnak, aztán amikor a szovjet világbirodalom összedőlt, és mi, a mi térségünk kiszabadult a szovjet-kommunista kísérlet alól, amikor Németország egyesült, amikor Európa is az egyesülés útjára lépett, akkor elkezdődött valami, amiről szintén azt gondoltuk, hogy egy hosszú távú stabilitást hoz majd, ez volt az Amerikai Egyesült Államoknak a hegemóniájának az időszaka. De most megéljük azt, hogy ennek a hegemóniának vége, hogy új kihívók jelentek meg a világpolitikában, és elkezdődött egy helyezkedés, ami valószínűleg hosszú időre meghatározza a világnak a sorsát és ezen belül a mi földrészünkét is.

Én úgy gondolom, hogy ennek a mozgásnak, amit a világban tapasztalunk, a nacionalizmus a katalizátora, minden nagyobb és kisebb ország a saját nemzeti érdekét előtérbe helyezve próbálja meg az érdekeit képviselni. Itt kettő kivétel van. Az egyik az Európai Unió, a másik pedig az Európai Unió legerősebb, legmeghatározóbb országa, Németország, ők még mindig kitartanak a globalizáció mellett, és azt a játékot játsszák, hogy csak ki kell ülnünk azokat a dolgokat, amiket most tapasztalunk, és majd visszatér a régi világ, és minden úgy lesz, mint eddig. Ez egyszer már úgy tűnt, hogy sikeres taktika, amikor Trump első elnöksége alatt is ebben a projektben volt az Unió és Németország is, de ez csak egy látszatmegoldás volt, egy rövid távú dolog, a régi világ nem tér vissza a status quo halott, nekünk ebben az új világban kell megtalálnunk a helyünket.

Az Amerikai Egyesült Államok Trump másodszori elnökké választásával bebizonyította, hogy kész a változásra, hogy érzi az idők szavát, forradalmi változások mennek végbe az Amerikai Egyesült Államokban, ez esélyt ad Amerikának arra, hogy talán újra tudja magát fogalmazni és új alapokra tudja helyezni a politikáját. Sajnos az Európai Unió és elitje és Európa meghatározó országainak az elitje nem jutott még el addig a felismerésig, hogy változtatásra van szükség, és miután nem tudnak változtatni, ez alapvetően megkérdőjelezi az alkalmasságukat is.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy most, részben a szomszédos Ausztria részéről, részben Németország részéről, részben az Amerikai Egyesült Államok részéről lesznek a panelnek a beszélői, a vitatkozó felei, vagy talán több lesz az egyetértés, ez majd utólag elválik. Akik el fogják mondani, hogy mit gondolnak arról, azokról a folyamatokról, amikben benne vagyunk, mit gondolnak arról a demokráciahiányos állapotról, amit Nyugat-Európa országainak a zöme a mai napokban vagy a mai időszakban felmutat, amire már az Amerikai Egyesült Államok alelnöke, J. D. Vance is utalt a híressé vált beszédében a Müncheni Biztonsági Konferencián, amelynek az egyik legjellemzőbb pillanata az volt, hogy a német elnök elsírta magát. És hát ez mindent elmond arról, hogy milyen állapotban van Németország, milyen állapotban van Európa, és milyen biztonságot jelent számunkra az a biztonságpolitikai elit, amelynek ő a vezetője és amelynek a biztonságunkról kéne gondoskodnia. Úgyhogy nagyon izgatottan várom a beszélgetést, nagyon izgatottan várom azokat a véleményeket, amelyeket majd most meghallgathatunk, és remélem, hogy közelebb visz minket egymáshoz, és hogy tanulunk belőle. Én biztosan fogok.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Elhangzott 2025. május 29-én, a XXI. Század Intézet és a Mandiner Szuverenitás és politika című kerekasztal-beszélgetésén, a Scruton V.P Bisztróban.