Év elején Skót szoknya versus bocskai címmel a huszonegyedik századi magyar identitásról rendeztünk konferenciát. Azt kérdeztük egymástól, miért nem tűzzük ki házainkra a nemzeti lobogót? Miért nem hordjuk büszkén a bocskait? Miért engedjük, hogy elvegyék tőlünk ősi totemállatunkat, a turult, kisajátsák árpádházi királyaink sávos zászlaját? Különböző nézőpontokat ismerhettünk meg, de abban egyetértettünk, hogy mindannyiunk felelősége, hogy megőrizzük a közösségi összetartozásunkat megjeleníteni képes szimbolúmokat, amelyek magyar identitásunk szerves részét képezik.

A konferencia legemlékezetesebb pillanatai közé tartozott, amikor Náray Tamás bemutatta fekete-fehér „Bocskai kollekcióját“. Arra gondoltam, miért nem az a természetes, hogy büszkén hordjuk hagyományos öltözeteinket, mint a skótok szoknyáikat, vagy az osztrákok a dirndlit. Náray Bocskai-ruhái nagyon modernek, korszerűek, vagyis trendik voltak, mint ahogy Varga Erika és a Romani Design gyönyörű ruhái, kiegészítői is azok. A minőség ugyanis, mint ahogy azt Bari Károly mondta - nem fűgg a származástól.

Az Egymásnak ítélve, cigány identitás a 21. században címet adtuk a Romani Design munkáit bemutató kiállításunknak, mert mi büszkék vagyunk arra, hogy a magyarországi cigányság őrzi identitását. Meg vagyunk győződve arról, hogy a cigányság évszázados tudása, kultúrális öröksége közös kincsünk, hiszen arra a történelmi tapasztalatra épül, amit az elmúlt évszázadokban együtt halmoztunk fel. Talán Önök is hallottak arról, hogy a Bakony keleti részén lévő Irgalmasság Anyjáról elnevezett csatkai búcsújáróhelyen, mely a hazai cigányság országos jelentőségű kegyhelye, a Szent Szűznek óriási ruhakollekciója van autentikus roma öltözetekből és újraértelmezett darabokból. A kápolnát látogató romák időről-időre, vidáman ünnepelve át-meg átöltöztetik a Szűzanyát.

Tisztelt hölgyeim és uraim,

A roma kultúra egyenrangú szereplője kíván lenni nem csak a nemzeti, európai, de a globalizálódó kultúrának is. „A divattal az elfogadásért” program üzenete az, hogy a cigány művész nem egzotikus vendég, és nem skanzenbe zárt látványosság, hanem az egyetemes európai kultúra része. Nem áll szándékában föladni identitását, hanem elfogadásra kínálja fel belőle mindazt, ami a többség számára is értéket képvisel. A hazai cigányság nincs híján sem a képességnek, sem a tehetségnek, csak több lehetőségre, több esélyre van szüksége. A cigány kultúra akkor lesz a helyén, akkor válik európaivá, ha képes lesz bekapcsolódni a kontinens kulturális piacába, ha egyetemes mércével mérik. De erre csak akkor lesz képes, ha a megmérettetésre egyenlő esélyt kap. Európa és benne Magyarország a roma kulturális értékek integrálásával nem konkurenciát teremt önmaga számára, hanem új erőt és impulzust, hozzáadott értéket kap. A roma művészek helyzetbe hozása, piacra segítése nem jótétemény, nem művészetpártoló gesztus, hanem a sikeres gazdaságpolitika része lehet. A kultúra ugyanis nem csak identitásképző tényező, hanem jövedelemtermelő tevékenység is, gondoljunk a kulturális iparra, amely a legjövedelmezőbb szektorok egyike. A roma kultúra akkor válik egyenértékű részévé a magyarnak és az európainak, ha megmutathatja magát, értékeit elfogadásra kínálhatja.  Ezt a célt csak tudatos együttműködéssel érhetjük el. Közös feladatunk tehát, hogy a roma kultúrát helyzetbe hozzuk!