Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
„Egymásnak ítélve. Egymásra utalva.” Balog Zoltán miniszter úr négy évvel ez-előtt az Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottság elnökeként e sza-vakkal adott bibliai súlyt a magyar-cigány sorsközösségnek. Akkor, 2010-ben egy húsz évvel korábbi tragikus esemény, a marosvásárhelyi pogrom hőseit méltattuk közösen Budapesten. 1990. március 19-én a Securitate aktív közre-működésével magyarokat támadtak meg Romániában. A Fekete Március né-ven elhíresült esemény névtelen hősei között ott voltak a marosszentgyörgyi cigányok is, akik „ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok” felkiáltással si-ettek a magyarok segítségére. Testvéri kiállásuk elismerésére húsz évet kellett várniuk! Egyikük, Puczi Béla naplójának elolvasása után döbbenettel és szé-gyenérzettel szembesültem azzal, hogy hősies helytállásukért nemhogy köszö-netet nem kaptak, de kőkemény börtönbüntetésekkel sújtották őket – volt, aki belehalt a bántalmazásokba–, szabadulásuk után pedig még évekig el kellett viselniük a romániai rendőrség folyamatos zaklatását. Emiatt éreztem döbbene-tet. Szégyenérzetet más okozott. Néhányan ugyanis az immáron szabad és de-mokratikus Magyarországra menekültek, ahol az illetékes magyar hivatalok szenvtelen és lelketlen módon fogadták őket.
Sok szempontból megkésett, de fontos gesztus volt, hogy 2010-ben a még életben levők vagy a már elhunytak leszármazottai a Terror Háza Múzeumtól és a Polgári Kultúráért Alapítványtól Petőfi Emléklapot kaptak helytállásukért. Bajnai Gordon akkori miniszterelnök pedig a Magyar Köztársaság Kisebbsége-kért kitüntetését adományozta a hősöknek. Puczi Béla mindezt már nem érhet-te meg. Nyomorban és betegen, munka és hajlék nélkül hunyt el 2009-ben, Bu-dapesten.
Végtelenül szomorú történet ez, miközben történeti hagyományaink nem erre mutatnak. A magyar cigányság évszázadok óta a magyarság része. Így tehát közös volt velük a sorsunk, ahogy mai is az. Legtöbbjük magyar anyanyelvén kívül más nyelvet nem beszél. Tanulásra, tanításra, képzésre és munkára vágy-nak, hiszen pontosan tudják, hogy csak akkor fognak tudni megkapaszkodni a 21. században, ha megtalálják a helyüket az új évszázad feltételei között. Közös érdek ez. Mert a magyar nemzet is csak akkor válhat sikeressé, ha partnerré teszi cigány testvéreit. Mert egymásra vagyunk utalva, mert egymásnak ítéltet-tünk.
Tudom, hogy a magyar cigányok jelentős része ma sem talál, nem találhat ma-gának munkát. Ennek két oka van. Az egyik a cigány tömegek alulképzettségé-ben, a másik a betanított, illetve segédmunkák iránti általános keresletcsökke-nésben keresendő, ami nagyrészt az elmúlt húszöt évben végbement technikai, technológiai forradalom következménye. A cigányság egy jelentős része tehát vagy kiszorult a munkaerőpiacról, vagy be sem kerülhetett oda.
Konferenciánk sikerét gátolná, ha nem mondanánk ki: mára jelentős cigány tö-megek marginalizálódtak, kerültek kilátástalan élethelyzetbe. A peremre szorí-tottság, a perspektívahiány pedig erősíti a cigány közösségek magárahagyatott-ságának érzetét, melynek következtében felerősödhetnek azok a hangok, ame-lyek a többséggel szembeni bizalmatlanság irányába hatnak.
A többségi társadalom teendőinek számbavételénél érdemes építenünk a ci-gány közösségek erényeire. A közösségi szolidaritásra, a cigány közösségek ön-szervező képességére, választott vezetőik tekintélyére. Vegyük figyelembe, hogy milyen erőteljesen támaszkodnak a nők szerepvállalására. Ne dőljünk be az „egyenlő bánásmódot” hirdető liberális jelszónak, hiszen amire szükség len-ne, az pont ennek ellenkezője. Bárki beláthatja, hogy a rossz, hátrányos szociá-lis helyzetű gyermekeknek, legyen az cigány, vagy nem-cigány, az esetek döntő részében éppen hogy több figyelemre, gondoskodásra van szükségük, mint a jólétben felcseperedőknek.
De nem csupán a magyar cigányság felzárkózására kell több energiát, figyelmet és forrást biztosítanunk, ránk is ráfér némi tanulás. A magyar cigányság a ma-gyar társadalom értékes része, fontos tehát, hogy kultúrájuk és szokásaik meg-ismerése az általánosan kötelező tananyag részévé vált. Ma este a cigány kultú-ra egy szeletéből válogattunk. Azért, mert tisztában vagyunk azzal, hogy cigány honfitársaink egyedülálló kulturális értékekkel rendelkeznek, amiket fel kell mutatniuk a maguk és a mi számunkra is. Elismertséget és ezáltal büszkeséget, illetve tiszteletet csak kulturális teljesítményeik révén szerezhetnek a közössé-gek.
Tisztelt Hölgyeim és uraim
Mindenki tehet valamit a maga területén, a maga eszközeivel. Mert a célok kö-zösek. Mert csak együtt sikerülhet. Tudjuk: Egymásnak vagyunk ítélve. Egymás ra vagyunk utalva.