Köszöntőbeszéd a kommunizmus áldozatai emlékére épülő kanadai emlékmű támogatásáról tartott sajtótájékoztatón

A Terror Háza Múzeum a kezdetektől fogva arra vállalkozott, hogy a nácik kegyetlensége mellett rávilágítson a kommunizmus igazi természetére. És arra is vállalkozott, hogy megszűnjön az a kettős mérce, amely a totalitárius rendszerek között bizonyos helyeken mind a mai napig fennáll.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy Faludy Györgytől idézzek, akit itt, az Andrássy út 60-ban tartott fogva az ÁVO, és aki Kanadába emigrált, hogy életének jelentős részét ott élje le. Faludy egyik rémálmát idézi fel „Jegyzetek az esőerdőből” című munkájában: „Utána folytatólagos álmaim egyike támadt rám. A halál jelképei tömegesen szerepelnek benne: magyar nyilasok, német nácik, a Gestapo tisztjei Casablanca egyik sörözőjében, Spanyol-Marokkó arab csendőrei, francia fasiszta milícia-tagok, az ÁVH tisztjei és fogdmegjei. Mint álmaimban annyi sokszor, véget nem érő folyosókon kergettek, százemeletes felhőkarcolókról ugrottam a mélybe előlük, amíg megbénult a lábam, nem tudtam futni, elfogtak és villamosszékbe ültettek. A negyvenezer voltos villanyáram helyett lábizom görcsöt kaptam és attól ébredtem fel. Nem tanulom meg soha a leckét, melyet Máraitól kellett volna megtanulnom! Elalvás előtt az emigráns mondja el hússzor, harmincszor: ha álmomban az ávós elfog, mert marha módon hazamentem, vagy asztala elé ültet és ki akar hallgatni, jusson eszembe, hogy ez álom, álom, álom! És hogy az ávós itt előttem íróasztalához megy be reggel és ott rohad meg, míg én a szabad Kanadában, a szabad Kanadában, a szabad Kanadában ébredek fel!”

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Terror Háza Múzeumban kerül sor erre az ünnepélyes átadóra, hiszen a kommunizmus áldozatainak szentelt ottawai emlékmű reményeink szerint fontos mérföldkő lesz Kanada és a szabad világ, illetve az egykori kommunista országok, így hazánk számára is. A Terror Háza Múzeum, mint önök is tudják, a kezdetektől fogva arra vállalkozott, hogy a nácik kegyetlensége mellett rávilágítson a kommunizmus igazi természetére. És arra is vállalkozott, hogy megszűnjön az a kettős mérce, amely a totalitárius rendszerek között bizonyos helyeken mind a mai napig fennáll. Nem csupán állandó tárlatunk, de időszaki kiállításaink, konferenciáink, tudományos kiadványaink is mind-mind ezt a célt szolgálják. Azt a célt, hogy a magyar fiatalokkal, a magyar társadalommal, és a külföldi látogatókkal – rajtuk keresztül pedig a külföldi társadalmakkal is – megismertessük mindazt a szenvedést, ami a XX. században a magyar nemzetnek osztályrészül jutott. A Múzeum előtt a gulágra hurcoltakról tekinthetik meg időszaki kiállításunkat, de ott látható a Vasfüggöny-szobor, vagy a berlini fal egy darabja is. Az épületen pedig az ´56-ban kivégzett mártírok emlékfalát, a Hősök Falát látják.

Remélem, hogy a készülő emlékmű a Terror Háza Múzeumhoz hasonló jelképpé fog válni, és ugyanolyan fontos lesz a következő generációk számára, mint amilyen fontos a Terror Háza Múzeum is. Hiszen nekünk is emlékeznünk kell, de ami még fontosabb: emlékeztetnünk is kell, nevelnünk is kell, hogy azok a generációk, akik voltak olyan szerencsések, hogy nem kellett megélniük ezeket a terrorrendszereket, pontosan tudják, milyen nagy dolog szabad és demokratikus országban élni.