Tisztelt Miniszter Úr, Tisztelt Államtitkár Úr, Tisztelt Elnök-vezérigazgató Úr, Tisztelt Parancsnok Úr!

Pár nap múlva, november 11-én lesz éppen száz éve annak, hogy a nagy háború befejeződött.

Mi, magyarok az I. világháborúban elszenvedett emberi és anyagi veszteségeinken túl, el kellett, hogy viseljük a háborút követő, igazságtalan tárgyalások következményeit, a trianoni országvesztést is.

Számtalan okunk van hát arra, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk arra, hogy nagy- és dédszüleink generációi milyen áldozatokat hoztak a hazájukért.

Az I. világháború emlékeinek felidézése érdekében a Kormány I. világháborús Centenáriumi Emlékbizottságot hozott létre, amely számtalan eseménnyel, programmal, kiadvánnyal járul hozzá ahhoz, hogy közös emlékezetünkből ne hulljon ki az elmúlt évszázad egyik legjelentősebb és legtragikusabb háborúja, annak előzményei, történései és következményei.

A háborús csataterek – különösen az első világháborúban, amikor minden korábbinál gépiesebbé vált a gyilkolás – szinte személytelenné változtatták az öldöklést. Látjuk az archív fotókat, rajtuk a fásult, elgyötört katonák arcát a tankok rombolta, repülőgépek bombái szaggatta fedezékekben, a gáztámadástól rettegve a kezük ügyében tartott gázálarcokkal.

Ám, mint a legtöbb háború legtöbb katonájáról, alig tudunk valamit azokról a férfiakról ott, a fotókon.

A ma bemutatandó bélyegsorozat arra hívja fel a figyelmet, hogy a frontok, az ütközetek, a hadmozdulatok mögött emberek, sorsok voltak.

Az a tíz katona, akiket Hefelle Glória grafikusművész értő és hiteles ábrázolásában a bélyegeken láthatunk, szimbolizálja azt a három és félmillió hadbavonuló magyar férfit, akik közül 660 ezren – sokszor jeltelen – hadisírba temetve végezték.

A tíz férfi között van népfelkelő és árkász, altiszt, század- és ezredparancsnok, hadiesemények krónikása, hadtörténésszé való tábornok, 1848-as hős hadvezér unokája. Hőseink szolgáltak az orosz és az olasz fronton, megsebesültek és kitüntették őket és szolgálták a hazájukat a háború után civilként is.

Amikor a bélyegképeken keresztül a szemükbe nézünk, egy évszázad magyar históriája, szenvedése, tragédiája néz velünk szembe. Hazafiakat látunk, akik védték a hazánkat és a nemzetünket.

Ez a bélyegsorozat is megmutatja, hogy mindig voltak és vannak hőseink, akikből erőt meríthetünk. Erőt, hogy folytassuk. A keserű XX. század után most az a feladatunk, hogy megnyerjük a XXI. századot. Rájuk támaszkodhatunk, a mi hőseinkre, az ő tudásuk, tapasztalatuk és elszánásuk erőt ad nekünk.

Köszönöm mindazoknak, akik megalkották a bélyegsorozatot és lehetővé tették, hogy a magyarok kezébe kerüljenek, hogy emlékeztetnek minket elődeinkre! Köszönöm a mai magyar katonáknak, a Magyar Honvédségnek, hogy büszkén őrzik elődeik, az I. világháborús magyar hősök emlékét!

Köszönöm, hogy meghallgattak, tisztelet a hősöknek!