„odaadás, szeretet és alázat.”

Slachta Margit

Tisztelt államtitkár úr, rendfőnök asszony, rendtestvérek, hölgyeim és uraim!

Különleges, üzenetértékű jelentősége van annak, hogy hazánk első női parlamenti képviselője, a keresztény tanításokat követő, a Tízparancsolatot iránytűjének tekintő, a felebaráti szeretetet hirdető Slachta Margit volt. Az a Slachta Margit, aki a politika csatamezőjére lépve is az elesettek, a megszomorítottak, a védelemre és gondozásra szorulók gyámolítását tekintette fő feladatának. Az emberi méltóságra figyelt, tiszteletet követelt a megalázottaknak, segítséget a rászorultaknak. Aki ízig-vérig nő volt, nőiségét, anyai ösztöneit nem hogy soha nem tagadta meg, de többletként, különleges ajándékként élt velük.

Életteljesítménye egyedülállóan időtálló. Időtálló, vagyis korszerű, korszerű, tehát maradandó.

Margit testvér nem törődött a gyorsan tovatűnő szellemi áramlatokkal, a múló divatokkal. Mindig a lényegről beszélt, a lényegre tapintott rá. Arra, hogy a szociális bajok oka a szeretet hiánya, vagyis a léleknélküliség.

Margit nővér szerette embertársait. Mindegyiket, válogatás nélkül. Az ő Istene a szeretet Istene volt. Vallotta, hogy az igazság és a jóság is a szeretetből fakad. Tudta, hogy a kis dolgokhoz sokszor nagyobb szeretet és több jóság kell, mint a nagyokhoz.

Szeressünk, ne féljünk! Ne féljünk szeretni! – tanította. Azt tanította, hogy a szeretethez bátorság kell, pontosabban: a szeretethez kell csak igazán bátorság. Legyünk tehát bátrak, és merjünk szeretni! Szeressünk! – biztatott.

Ha valaki, akkor ő nagyon bátor volt. És nagyon tudott szeretni.

Cioran a nagy román, vagy ahogy ő vallotta magáról: osztrák-magyar író megállapítása szerint, az Istenhit felment az alól, hogy másban higgyünk, és ez végül is felbecsülhetetlen előnyünkre válik.

Slachta is Istenhite miatt volt olyan tántoríthatatlanul magabiztos. Bárkik támadták, bármivel rágalmazták, nem bizonytalanították el, mert legbelül tudta, meg volt győződve róla, hogy ő Isten ügyét szolgálja.

Kedves barátaim!

Slachta Margit modern, huszadik századi nő volt, tudta, mit akar kezdeni az életével, milyen pályát kíván bejárni. Életét egyaránt szentelte Isten és hazája szolgálatának. Apáca lett és politikus, politikus és apáca. Kétszer szerzett választott képviselői mandátumot. A világháborúk utáni mindent felforgató, szenvedésekkel teli időszakokban vállalt parlamenti politikusi szerepet. De akkor is politizált, amikor nem az országgyűlés falai között állt ki az elveiért. Politizált közéleti emberként, lapkiadóként és szerkesztőként. Cikkeivel és imáival. És persze a Szociális Testvérek Társaságának alapítójaként és vezetőjeként.

Milyen szép szó is az, hogy testvér. Azt fejezi ki, hogy test és vér egybeforr, eggyé válik. Test a testemből, vér a véremből. A testvérek összetartoznak, közös sorsban osztoznak. Margit testvér nem csak szerzetestársaira, de felebarátaira is testvérként tekintett. Értük lobbizott, értük kért. Vallotta, hogy a kérésben is, mint minden másban, bátornak kell lenni! Aki keveset kér, az keveset kap. Aki sokat kér, az sokat kap; aki mindent kér, az mindent kap, aki semmit sem kér, az semmit sem kap. – figyelmeztetett. Ezért, ha kellett a kormányzóhoz, a kormányzó feleségéhez, a belügyminiszterhez, a püspökökhöz, vagy a bíboroshoz fordult segítségért és támogatásért. A szlovák zsidók életéért a Szentatyánál járt közbe. Egyike volt a védlevelek és a semleges országok által kiadott védútlevelek kitalálóinak, elfogadtatóinak. Ezek tíz- és tízezrek életét mentették meg. Testvéreivel együtt 1944 legsötétebb hónapjaiban is a szeretet hordozója maradt.

Barátiam!

Mindaz, amit Slachta Margit képviselt, amit megtestesített, annyira időszerű ma, a 21. században is, hogy eszünkbe sem jut, mennyivel előzte meg a saját korát. Mindannyian tudjuk, megtapasztaltuk nem is egyszer, hogy milyen fontos az időzítés: a timing. Hogy akkor álljunk ki valami mellett, akkor képviseljük, amikor az idő megérett rá. Aki túl korán, vagy túl későn cselekszik, az ütemet téveszt. A Slachta által képviselt keresztény értékeken azonban nem fog az idő. Nem avulnak el és nem mennek ki a divatból. A szeretet parancsa, a lelkiség, az elesettek és rászorulók gyámolítása ma ugyanolyan érvényes, mint száz éve, és biztosak lehetünk benne, hogy még sokáig az is marad.

Az a természetesség, amivel Slachta Margit több mint száz évvel ezelőtt nőként belépett a magyar és európai politikai közéletbe, ma, a 21. század első harmadában nélkülözi az újdonság varázsát. Pedig akkor, amikor első nőként országgyűlési képviselő lett, még hatalmas bátorságra és elhivatottságra volt szüksége. Mindazok az ügyek, amelyeket felkarolt, amelyekért küzdött, amelyekre feltette az életét, a keresztény lelkiségből, a krisztusi szeretet parancsából fakadtak. A szeretet parancsa pedig nem egyszerűen ősibb a világmegjobbító utópiák közhelyeinél, de azokkal ellentétben nem vezetett globális katasztrófákhoz, mert az emberi méltóság, az önrendelkezés szabadsága, vagyis a szabad akarat tiszteletén alapul.

Margit testvér azt is tudta, hogy bátorság nélkül meddő a jóakarat, a jószándék. Ő egész életében bátor volt. Tudta, és számtalanszor megtapasztalta, mit jelent nyílt összeütközést vállalni kora hatalmasaival, az általuk befolyásolt korszellemmel, megállni és hangosan kimondani: Nem! De megtette, újra és újra megtette.  Szembeszállt a nácikkal, az állig felfegyverzett nyilasokkal, a minden hatalmat magukhoz ragadó kommunistákkal, az ávós pribékekkel.  Bátor volt, mert volt hite. Hite volt, tehát szabad volt. Bátor volt és szabad.

Margit testvér nagy súlyt helyezett a lelki függetlenségére, arra hogy ne legyen lekötelezve senkinek.  Hitte, hogy amire nincs magyarázat, ahova az ember nem ér el, ott van Isten.

Slachta Margit, az elesettek gyámolítója, a nők és férfiak (!) családban való boldog kiteljesedésének hirdetője, a gyermek, nő- és családvédelemre szakosodott Szociális Testvérek Társaságának alapítója, a náci és kommunista rezsimek kérlelhetetlen ellenfele, az életmentő, a magyar törvényhozás első női képviselője, életpéldájával ma is megelőzi korunkat. Keresztény hívőként, nőként, politikusként a boldogság „kis köreire” koncentrált, sosem a világot akarta megváltani, hanem mindig az embert. Mert hitte és vallotta, hogy az emberiséget Krisztus már megváltotta, ezért az ő feladata az, hogy közösségi szervezőmunkával és személyes példaadással segítsen a tőle karnyújtásnyira lévő nehéz sorsúakon. Utolsó mentsvára mindig az ima, a fohász maradt.

Slachta Margitnak igaza volt. Igaza van és igaza lesz a jövőben is.