˝Ami a felvételen hallatszott, botrány. Remélem, ez a képviselő nem sokáig oszthat pénzeket.˝

A politikának saját érdekeit szem előtt tartva kell korlátoznia magát. Ha ugyanis nem teszi, az visszaüt: a választók megbüntetik - mondja Schmidt Mária. A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint ugyanakkor a kormányzás iránya jó és támogatható.

- Hogy tetszett a tusnádfürdői Orbánbeszéd?

- Fontos politikai beszédnek tartom.

- A nyugati fogyasztói világ börtön, de legalábbis kényszerlakhely volt Magyarország számára... Ehhez mit szól?

- A beszéd arról szólt, hogy bár a XX. század második felében meg voltunk győződve arról, hogy a Nyugat működőképes modellt kínál, mára ez illúziónak bizonyult. Mivel a kommunisták a ˝hanyatló Nyugatról˝ beszéltek, s mivel tudtuk, hogy hazudnak, azt képzeltük, hogy az a Kánaán, és mi is hipp-hopp Mercedesbe ülünk majd. Csakhogy mire az EU-csatlakozás időpontja számunkra elkövetkezett 2004-ben, a nyugat-európai szociális piacgazdaság már válságban volt. Ma már mindenki láthatja, hogy a XX. század dogmatikus toposzaival megoldhatatlanok a gazdasági és társadalmi kihívások. Nyugat-Európa elkényelmesedett az elmúlt harminc-negyven évben. Az a zömmel 68-asokból álló nemzedék, mely a tuti helyeken ül, nem tanult meg harcolni semmiért, sem nélkülözni, lemondani bármiről. Csak követelőzni tud, s kizárólag a politikailag korrekt világban igazodik el. A miniszterelnök beszéde ezt tudatosította, s kimondta: meg kell találnunk a saját utunkat.

- Nehéz ott eligazodni, ahol a keleti típusú elnyomó rendszer elleni fellépés ugyanazokhoz az arcokhoz kötődik, akik most a Keletet dicsőítik, de közben azért Reagan-szobrot is avatnak.

- A Nyugat sem egységes. A munkakultúra például ugyanúgy rendben van az Egyesült Államokban, ahogy Keleten. Nyugat-Európában már nem ez a helyzet. A múlt héten a német fővárosban jártam, mert felkértek a 7. Berlin Biennále magyar művészeti és történészi koncepciójának kidolgozására: a szolgáltató szektorban szinte csak bevándorlókat, külföldieket láttam dolgozni.

- Tehát Keletről vándorolnak Nyugatra. Talán nem véletlenül.

- A Kelet-Nyugat ellentétpár a jelképes nyelv része, arra szolgál, hogy tágítsa a horizontunkat. Mindig is Kelet és Nyugat határán feküdtünk. Ellentétes a magyar történelmi tapasztalatokkal, ha ˝vigyázó szemeinket˝ kizárólag Nyugatra vetjük. Egy miniszterelnök szükségképpen politikai beszédet mond, így azt nem tudományos vagy kultúrtörténeti értekezésként kell felfogni. Kijelöli a horizontot, hogy a legkisebb áldozatokkal tudjunk kimászni a kátyúból. Erre ma akkor van esély, ha megtanuljuk azt is, amit a Kelet még tud.

- Röviden: dolgozzunk többet kevesebbért, adjunk le az igényeinkből?

- Azt, hogy kevesebbért-e, nem tudom, azt viszont igen, hogy többet és főleg többeknek kell dolgozniuk. Az első világháború óta szinte mindig külföldi hitelekből fedeztük az életünket. Ez nem folytatható. A demográfiai helyzetből következik, hogy a nyugdíjkorhatárt meg kell emelni, a segélyeket csökkenteni kell, muszáj visszavezetni a munka világába azokat, akiket eddig távol tartottak vagy távol maradtak tőle.

- Dolgozzunk többet. De mit?

- Pontosan erről kell elkezdeni beszélni. Az látszik, hogy fordulóponton vagyunk.
Még nem látszik, mi lesz az a technológiai újítás, amely képes lesz munkát adni, fejlődést produkálni - az utolsó ilyen az informatikai boom volt. Hogy ebben a köztes időben hogyan lehet munkahelyeket létrehozni, nagy kérdés. Súlyos gond, hogy Nyugat-Európa különösképpen idiótán viselkedett, rengeteg munkahelyet számoltak fel például a környezetvédelemre hivatkozva.

- Ami ön szerint úri huncutság?

- Háromszor annyi kárt okozunk így. Annyi előírást kell teljesítenie egy gyárnak Európában, hogy inkább bezárják, és a termelést átviszik Kínába. Az eredmény: kifizetjük az átszállítást, a termék visszaszállítását, a környezetet pedig még jobban szennyezzük - Kínában ugyanis nem tartanak be semmilyen EUelőírást. Azaz elveszítettünk egy rakás munkahelyet, miközben a környezetet sem védtük. Köszönjük meg a liberálisbaloldali értelmiségnek, amely elővesz divatos témákat, amelyekben hinni illik, mit sem törődve azzal, hogy a nap végén ott állunk: megháromszoroztuk a káros hatásokat. Ugyanez a helyzet az atomerőművekkel. A németek megszüntetik azokat. Ettől majd drágább lesz az áram, még több európai szegényedik el, néhány nyugat-berlini értelmiségi viszont remekül fogja érezni magát, mert még több pénzt kap majd azért, hogy alátámassza remek elméleteit az atomerőművekről.

- Nálunk is van ilyen téma: a GMO.A kormány mindent elkövet ellene, holott káros hatása nem bizonyított, nagyobb termést hoz permet nélkül. Liberális toposzok foglya a Fidesz is?

- Más a helyzet. A magyar mezőgazdaság jövője akkor biztosított, ha valamivel ki tudunk tűnni. Azokkal az országokkal nem tudjuk felvenni a versenyt, ahol hatalmas mennyiségben termesztik a génmódosított növényeket. Az anti-GMO tehát szükséges országimázselem.

- Az országimázson a médiatörvény és az új alkotmány elfogadása után is van mit javítani. Még olyanok is támadták, mint Anne Applebaum, akit épp ön jutalmazott Petőfi-díjjal.

- Anne Applebaum sokszorosan kiérdemelte az elismerést. Azon kevesek egyike ő, akik a megértés szándékával fordulnak térségünk múltja és jelene felé. Idén is meghívjuk, s megkérdezzük, beigazolódtak-e a félelmei. Biztos vagyok benne, hogy elismeri majd: nem. Tény ugyanakkor, hogy mind a médiatörvénnyel, mind az alkotmánnyal kapcsolatban kommunikációs hibák sorát követte el a kormány.
Ám az is, hogy a Nyugat, különösen a német külügy, indokolhatatlanul arrogáns hangnemet engedett meg magának velünk szemben. Talán az EU-nak sem azzal kellene foglalkoznia, hogy beírhatjuk-e a Himnusz első sorát az alkotmányunkba, hanem mondjuk azzal, hogy legyen közös külpolitika, ami nincs, közös biztonságpolitika, ami szintén nincs, és mindenki fizesse ezek fenntartását. Ezzel szemben van hatalmas EU-bürokráciánk gigászi fizetésekért. Arra, hogy mit is csinálnak, még nem tudtam rájönni.

- Nem volt kötelező belépnünk, így viszont a közösség része vagyunk. Nem természetes, hogy kritizálnak?

- Ha valami az uniós szabályokkal ellentétes, azt nem kell eltűrniük. Ami viszont megfelel azoknak, az a mi belügyünk. Mi kifogásoljuk, hogy Németország nem tartott népszavazást, amikor a Grundgesetzet módosította az egyesüléskor? Fel nem foghatom, hogy ha az alkotmányunk elején ott van a Himnusz első sora, milyen alapon veszi a bátorságot bármely más ország politikusa, hogy erről véleményt mondjon.

- Azt mi sem. Ön viszont magyar, tehát joga van véleményt mondani a médiatörvényről és az alkotmányról. Örült, amikor elolvasta ezeket?

- Van egy kormányunk, amely tavaly tavasszal kétharmados bizalmat kapott, ősszel pedig kilencven százalékos támogatottságot mutatott fel az önkormányzati választásokon. Az ország őket bízta meg. Én pedig demokrata vagyok, és a demokrácia a többség uralma. Ha a többség által megválasztott hatalom ezt a szöveget fogadta el, tudomásul veszem. Biztos, hogy én nem ilyet írtam volna, de olyat sem, amilyen az előző volt.

- A demokrácia azért nemcsak a többség uralma, hanem hatalommegosztás is, a végrehajtó hatalom korlátozása.

- Nem csak az intézmények garantálják a fékeket és ellensúlyokat: a politikának a saját érdekeit szem előtt tartva kell korlátoznia magát. Ha ugyanis nem teszi, az visszaüt: a választók megbüntetik.

- Ha a közmédia a kétharmad befolyása alatt működik, ha a magánmédia Fidesz-közeli vállalkozásokhoz kerül, elvileg megoldható, hogy a választók ne is tudják, miért kellene büntetniük.

- 1990-ig a média az állampárt befolyása alatt működött, mégis: az első demokratikus választások pillanatában összeomlott a támogatottságuk. Én tehát nem bíznék a fentiekben. Az állampolgárok, amikor bemennek a fülkébe, mindenért megfizettetnek.

- Volt, hogy a nép a szocialistáknak szavazott bizalmat. Ön akkor kritizálta a hatalom döntéseit. Változott a demokráciafelfogása?

- A szocialisták ekkora felhatalmazással sosem bírtak; arra, hogy megváltoztassák az ország berendezkedését és új alkotmányt adjanak, egyszer sem kaptak mandátumot. Másrészt most sem vagyok kritikátlan: vannak döntések, amelyekkel nem értek egyet.

- Például?

- Például a visszamenőleges hatályú törvényalkotással, a végkielégítések kétmillió forint fölötti részének ily módon való visszaszerzésével. Nem tetszettek a személyekre szabott törvények sem. Sok az arrogancia. Ám nyakunkon a gazdasági válság, melynek megoldása a kormány feladata, miközben van egy politikai felelősséggel nem bíró testület, az Alkotmánybíróság, amely beleszólhat költségvetési kérdésekbe. Az nem ördögtől való, hogy változtattak ezen a helyzeten, s visszanyirbálták egyes hatásköreit, amelyek zömmel egyfajta ˝láthatatlan alkotmányon˝ nyugodtak. Akkor már jobb egy olyan alkotmány, amely látszik. Egyes ˝szerzett jogok˝ megszüntetése sem botrány. Az, hogy a rendőrök húsz év szolgálati idő után elmehettek nyugdíjba, majd harminc évig fizettük számukra a juttatást, mellette pedig dolgoztak, sokkal inkább az volt. Pénz sincs rá.

- Fizetni akkor is kell a rendőröknek, ha újra munkába állítjuk őket, tehát megtakarítani ezzel nem lehet.

- De. Ha dolgoznak, és emiatt kevesebb a bűncselekmény, azzal rengeteg pénzt lehet megtakarítani - kevesebb bírósági ügy, kevesebb kár. Tehát ha rend van az országban, az visszahozza a dolgozó rendőrökre fordított kiadást.

- Meg aztán politikailag is megéri lépni, különben győz a Jobbik, mint Gyöngyöspatán.

- Nem dráma, hogy győzött a jobbikos jelölt. Minden jót kívánok neki, remélem, sikeres lesz. Mindnyájunk érdeke, hogy rendeződjenek ott a dolgok. Most lesz alkalma megmutatni, mire képes, ha döntési helyzetben van.

- Már ha lesz, s a fideszes helyi képviselő el nem vágja a falut az állami pénzektől - ahogy nemrég belengette.

- Állami pénzekre éppen annak a térségnek van nagy szüksége, úgyhogy ez nem történhet meg.

- Az megtörténhet, hogy egy ilyen telefonbeszélgetés nyilvánosságra kerülése után a fideszes a helyén marad?

- Ami a felvételen hallatszott, botrány. Remélem, ez a képviselő nem sokáig oszthat pénzeket. Ha mégis, valószínűleg mindent meg fog szavazni Gyöngyöspatának, hiszen az ő érdeke is ez lesz. A mienk is. Nem jó, ha a falu kapcsán a fél világ rajtunk köszörüli a nyelvét.

- Ha Nyugaton nem jó is a hírünk, a szerb nagykövet éppen a Terror Házában kért bocsánatot azért, amit 1944ben a délvidéki magyarsággal tettek.

- Szép lassan egyre több környező országban belátják, hogy az első világháború utáni időszakban a nyugatiak az Oszd meg és uralkodj! elvét alkalmazták velünk kapcsolatban. Az volt az érdekük, hogy egymással legyünk elfoglalva, ne lépjünk fel térségként, közös érdekeink védelmében. Az is kezd tisztulni, hogy ennek az időszaknak véget kell vetni. A bocsánatkérések tehát nem csupán felemelő gesztusok - azt is mutatják, hogy ez a régió végre talán közösen lép majd fel az EU-n belül, s nem hagyja, hogy másodrendűként kezeljék. Mindenesetre örülök, hogy nálunk hangzottak el a mondatok, amelyek elégtételt adnak az ottani magyaroknak, s így mindnyájunknak.

Szerző: STUMPF ANDRÁS