Tisztelt Államtitkár úr, Kedves Barátaim!

Eddig 27 helyszínen mutattuk be az Együtt, Szabadon – Magyar Cigány Hősök című kiállításunkat, szerte Magyarországon - falvakban, kisvárosokban, megyeszékhelyeken.

A cigány hősöket bemutató tárlatot sok-sok tízezer magyar ember látta. Büszkén mutattuk be vele azokat a cigány embereket, akikre az egész nemzet felnéz.

A kiállítással azt céloztuk meg, hogy példaképeket mutassunk fel cigányoknak és nemcigányoknak egyaránt. Hogy mindannyian büszkék legyünk rájuk. Arra a teljesítményre, amivel kiemelkedtek, amivel maradandót teremtettek, alkottak. Közösségünk legjobbjaiból gyűjtöttünk össze egy csokorra valót, hogy segítsen bennünket az eligazodásban.

Ezek a példák kapaszkodók. Mindegyik egy-egy olyan fonál, amibe belekapaszkodhatunk, ami mentén jobban eligazodunk. Mindegyik egy-egy jelzőfény, ami utunkat szegélyezve erőt,  ihletet, inspirációt ad nekünk.

Kedves Barátaim!

Álljunk meg mindegyik tabló előtt. Nézzük meg őket alaposan. Lássuk meg bennünk az egyszerit, a megismételhetetlent, de azt is, ami közös bennük. Azt a küzdő embert, aki szívvel-lélekkel tette a dolgát.

A szív és lélek. Csak ezek számítanak. Olyan erejük van, amik képesek fényt vinni a világba. Az itt látható cigány hősök a mi világunkat fényesítették be.

Köszönjük meg nekik!

Ezzel a tárlattal arra tettünk kísérletet, hogy újrakezdjük a párbeszédet a magyar cigányság szerepéről és helyéről.

Barátaim!

A második világháború utáni években a hatalom környékére kerülő, majd a hatalmat – meglehetősen alantas eszközökkel – megragadó diktatúra emberéletek ezreit oltotta ki és nyomorította meg. Társadalmi-politikai rendszerét a hazugságra és az emberek egymás elleni uszítására alapozta.

Minderre azért volt szüksége, hogy uralkodhasson rajtunk. Annak a rendszernek a hazudozása nemcsak azért volt pusztító, mert a szabad, demokratikus, önrendelkező magyar nemzetet gyilkolta meg, hanem azért is, mert nemzedékek nőttek fel úgy, hogy hazugság vette őket körül. A hatalom ugyanis a hazugságot elfogadható, sőt, követendő mintaként állította elénk. Azt akarta, hogy úgy merüljünk el a hazugságban, hogy az ráragadjon a bőrükre, befonja a létünket.

Magyarország levegőjét hosszú időn keresztül megmérgezte a hazugság. A hazugság molekulái mindenre rátapadtak. Nem csak a politikára, a világlátásunkra, az iskoláinkra, a munkahelyeinkre, a kultúrára, és a sportra, valamint a gazdaságra, de behatoltak a magánéletünkbe, a családi életünkbe is.

A magyar cigányság életét, sajátos kultúráját, életvezetési szokásait, nyelvét – és a többségi társadalom velük kapcsolatos – majdnem azt mondtam, velük szembeni – magatartását is megmérgezte a hazugság.

Egy hazugság által szétmart, korrodálódott nemzettel érkeztünk meg a rendszerváltoztatáshoz.

Először tehát a hazugság mocskos, vörös rozsdáját kellett eltávolítanunk, lesikálnunk magunkról. A közel félszáz év alatt ugyanis többujjnyi vastagon rakódott ránk a hazugság rozsdája. Amitől csak mostanában kezdünk megszabadulni.

Kedves Barátaim!

Ezelőtt 33 évvel a hazugság megszüntetésére szövetkeztünk. Ebben a cigányságnak is fontos szerepe volt és van. A hazugságokból emelt falat ugyanis két oldalról építették, mindkét oldalról előítéletekkel, rosszindulattal, és tévképzetekkel cementezték össze.

Ennek a falnak el kell tűnnie!

Barátaim!

Történész vagyok, a múltat elemezve keresem a választ a jelen kérdéseire – a jövő érdekében.

Történész vagyok, ezért nagyon hiszek a hősökben.

Csodálom őket. Hiszem, hogy a hősök példája magasra emeli a kisebb-nagyobb közösségeinket, nemzetünket.

Mindig a hősökről beszélek – akkor is, amikor nem.

Néhány éve a Terror Háza Múzeum kezdeményezte, hogy állami kitüntetést kapjon és közteret nevezzenek el Puczi Béláról, az 1990-es marosvásárhelyi vérengzés során a magyarok mellé álló cigányok egyik vezetőjéről és társairól.

Bélyegsorozatot adtunk ki a Magyar Postával közösen, 1956 cigány hőseiről. A világon először szerepeltek cigány hősök bélyegeken.

Évről évre plakátokon mutattuk be cigány hőseinket a budapesti köztereken, és a róluk készített kisfilmeket a közösségi médiában. Így készült el a Szakcsi Lakatos Bélát bemutató filmünk is, amit a művész minapi halála fájdalmasan hiánypótlóvá tett. Szakcsi Lakatos Béla a magyar nyelv csodálatos kifejező erejére hivatkozott akkor, amikor a cigány- magyar testvériségről beszélt. Test-vér, mondta, vagyis test a testből, vér a vérből. Összetartozunk.

Ezt a kiállítást a cigány hősökről azért állítottuk össze és vittük körbe az országban, és végül helyeztük el, itt a város legszebb sugárútján, hogy mindenki lássa, kik a mi hőseink, kikre vagyunk büszkék. Mi mindannyian. Magyarok.

Cigány művészek, gondolkodók, alkotók, közösségépítők, nevelők láthatóak a tablókon.

Tetteikkel bizonyították, hogy ők mindannyian büszke cigányok és büszke magyarok.

Hálás vagyok mindazoknak, akik létrehozták ezt a kiállítást, támogatták azt, részt vettek a kiállítást kísérő rendezvényeken, eseményeken, beszélgetéséken.

Hálás vagyok mindenkinek, aki már megnézte vagy meg fogja nézni a kiállítást.

Hiszen tudják: Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak.

Ez tehát kötelességet ró ránk, de ígéret is egyben.

Dicsőség a cigány hősöknek!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Elhangzott 2022. október 4-én, kedden, az Együtt, szabadon – Magyar Cigány Hősök című kültéri tablókiállítás megnyitóján, a Terror Háza Múzeum előtt.