1963-ban a leköszönő Harald Macmillan brit miniszterelnök azzal a figyelmeztetéssel adta át fiatal utódjának a stafétabotot, hogy: „mindaddig, amíg nem akarod elfoglalni Afganisztánt, minden rendben lesz.”

Az új amerikai alelnök, Kamala Harris 2021. március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmával kijelentette, hogy „a világ a nők számára még mindig nem úgy működik, ahogy kellene!” Miért, a férfiak számára úgy működik? Miért az idősek, a gyermekek, stb. számára úgy működik? Miért pont úgy kéne a világnak működnie, hogy a nőknek legyen jó? Ki bízta meg, ki hatalmazta fel Kamala Harrist arra, hogy a világ női nevében beszéljen? Miért nem éri be az amerikai nők érdekképviseletével? Már az is szép lenne, ha el tudná érni, hogy ők is rendelkezzenek azokkal a kedvezményekkel, támogatásokkal, amikkel a magyar nők.

Az is magyarázatot követel, hogy miért összpontosítanak a nyugati haladók kizárólag a kisebbségek felszabadítására, érdekvédelmére? Szerintük a többség már fel van szabadítva? Az ő érdekeik már érvényesülnek?

„Emelnünk kell a normát. Addig, amig a Kongresszus fele nem lesz nő, akiknek a fele színes bőrű, addig minden valószínűség szerint nincs demokráciánk.” – folytatta. Érdekes kifejezés lett ebből a demokráciából. Egyrészt folyamatosan változtatja a jelentését, ami érthető, hisz az idők és a normák is állandóan módosulnak, változnak, másrészt mára olyan verőszóvá vált, aminek a hiánya delegitimál, ellehetetlenít, azonnal a sarokba szorít és ellenségnek bélyegez. Tehát az USA – mely ezidáig magát a demokrácia letéteményesének tartotta és mások demokrácia-teljesítményét osztályozta – saját, második számú vezetője szerint maga sem minősül demokráciának. Ez annál is inkább sajnálatos, mert ha nem is pont a fentiek miatt, de egyre többen, egyre többször, egyre több ok miatt, ugyanígy látjuk.

Ami a női kongresszusi képviselők számát, illetve a többi kvótát illeti, az USA új woke-ká vált elitje nem viccel. 2004-ben, amikor új alkotmányt fogadtattak el a megszállt afgánokkal, 27%-ban szabták meg számukra a női képviselők kötelező arányát, ami akkor magasabb volt, mint az USA-ban! Mára ugyanis Amerika régi biznisz alapú célfüggvényét és keresztény vallását egyaránt lecserélte. Ma a női- és gendervallás neofita terjesztőivé képezték át magukat. A gendervallásról és a kisebbségek priorizált helyzetének mindenek felé helyezéséről beszélek.

Nézzük mindezt Afganisztánban. Arról értelmes vitát lehet folytatni, hogy Afganisztán a törzsi társadalmak fejlődésének melyik szakaszában van éppen, de ahhoz elvetemültség és gyengeelméjűség szükséges, ha bárki azt képzeli, hogy egy ugrással a térség Hollandiáját lehet belőle faragani (És minek is?). Az Ivy-gLeaue megfizethetetlenül drága egyetemein végzett diplomaták és egyéb szakértők mégis úgy vélték, hogy Afganisztánból tűzzel-vassal, hipp-hopp a harvardi kampusz pandantját csinálhatják. Ezért költöttek el az USA kormányszerveivel 787 millió dollárt az ottani genderprogramokra! A tényleges összeg persze ennél sokkal magasabb, mert minden amerikai ötlet, kezdeményezés tartalmazott kötelezően megvalósítandó gender célokat is. Néhány száz afgán harcost arra képeztek ki, hogy beszéljen arról a „gender szerepről”, amit elfoglal, és arról, hogy „mik azok a férfi magatartásformák, amiket a nők sérelmeznek.” A felállítandó afgán hadseregben a nők számát 10%-ban szabták meg. [1] Hogy-hogy nem volt senki sem Washingtonban, sem a helyszínen, aki szólt volna nekik, hogy vallásos, esetenként fanatikus muszlimokkal van dolguk?

Ahhoz, hogy az afgánok mindezt megszavazzák, és látszólag eltűrjék, folyamatosan meg kellett őket zsarolni. Az amerikaiak enélkül is idegen megszállók, imperialista hódítók voltak, de ennek a gender-valláspótléknak az afgánokra oktrojálása mindezt még azzal is tetézte, hogy nyilvánvalóvá vált, milyen erkölcstelen, romlott világot képviselnek. Csoda, hogy nem maradt mellettük támogató?

________________________________________

[1] https://spectatorworld.com/topic/did-gender-studies-lose-afghanistan/ Cockburn, a szerző a cikkhez egy videót is mellékelt, ahol szakállas fiúk és burkás lányok hallgatnak egy nyugati szőke nőt, aki arról beszél, hogy Marcel Duschamp 100 évvel ezelőtt egy WC-kagylót állított ki egy múzeumban.