Schmidt Mária

AZ 1956-OS EMLÉKÉV KORMÁNYBIZTOSÁNAK NYILATKOZATA

A magyar média egy jól körülhatárolható része 2016. október 30. óta foglalkozik az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztető kampány egyik szereplőjével. Azt állítják, hogy az egyik plakáton szereplő tizenéves szabadságharcos fotója nem Dózsa László színész, rendező, érdemes művészt, hanem Pruck Pált ábrázolja. Az összehangolt, ugyanakkor korszakismeretet, történész-szakmai megfontolásokat nélkülöző támadásra az 1956-os Emlékév kormánybiztosaként az alábbi nyilatkozattal kívánok reagálni.

  1. Dózsa László minden kétséget kizáróan ’56-os hős, akinek szabadságharcos múltja és története több évtizede ismert. Az 1956-os emlékérem (2005), a Hűség a Hazához érdemrend nagykeresztje (2005), a Szabadságharc Hőse emlékérem (2006), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2006) és a Nagy Imre-érdemrend (2011) birtokosának hitelességét a rendszerváltoztatás óta sem az 1956-os forradalommal foglalkozó történészek, sem a szabadságharcosok szervezetei soha nem kérdőjelezték meg! Dózsa László díjait odaítélő bírálóbizottságok soraiba – többek között – olyan szervezetek delegáltak tagokat, mint a Politikai Foglyok Országos Szövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia, a Nagy Imre Alapítvány vagy éppen az 1956-os Intézet.
     
  2. Dózsa László saját sorstörténetét 2007-ben megjelent könyvében meséli el (Borbély László–Dózsa László: Bohóc vérben és vasban. Kairosz, Budapest, 2007. 216 p.), amely kötetet soha nem érte kritika.
     
  3. A szóban forgó fotó évtizedek óta jól ismert, a rajta szereplő ifjú szabadságharcost nem csak Michael Rougier, a Life magazin híres ’56-os kiadásának (1956. november 12.) fotósa, de Erich Lessing is lencsevégre kapta, így szerepel róla fotó egy, az 1956-os Intézet gondozásában megjelent kötetben (Budapest 1956, a forradalom. Erich Lessing fotográfiái. Budapest, 2006. 172. pp.) is, mégpedig név nélkül! Nem véletlen az 1956-os Intézet munkatársainak eljárása: 1956-ban a gyakorlott tudósítók – védve a forradalmárokat – eleve nem írtak nevet a fényképekhez vagy gyakran tudatosan hamis névvel látták el a felvételeken szereplőket. Mindez indokolt volt, hiszen többek között a Life magazin említett számának fényképei szolgáltak sok esetben bizonyítékul a megtorlások során és vezettek halálos ítéletekhez!
     
  4. Az ifjú szabadságharcos fényképében egyébként nem először ismertek rá „valakire”, így Nádasdy György „A »pesti srác«, akinek fényképe bejárta a világot” című visszaemlékezésében például hibásan Delkosz Jorgoszként azonosítja a fiút (In: Orbán Éva: Igazságot ’56-nak! II. kötet. Szent László Alapítvány, Budapest, 2011. 145–155. pp.).
     
  5. A fényképen Dózsa László már évekkel ezelőtt egyértelműen beazonosította önmagát, ezt egy, a Terror Háza Múzeumnak adott video-interjúban, majd pedig a fotó felhasználásához szükséges írásos nyilatkozatában is megerősítette. Azt állítani, ahogyan a Dózsa Lászlót támadók teszik, hogy csupán külső szakértő azonosíthatja a fotón szereplőket, nélkülöz minden jogi alapot és nem egyeztethető a történész-szakmai megfontolásokkal sem.
     
  6. Pruck Pál 1956-os szabadságharcos tevékenységéről máig semmilyen dokumentum nem áll rendelkezésre.
     
  7. „Én senkinek be nem mutatkoztam, én nem is álltam senkinek oda, hogy fényképezzen le. Hogy hogy fényképeztek le, vagy ki fényképezett le, honnan tudják a nevem, az ma is titok előttem.” – nyilatkozta a Velünk élő történelem című kádárista propagandaműsorban 1986-ban, melyben kizárólag a „ellenforradalom” megrögzött hívei szerepeltek (főszerkesztők: Berecz János, Radványi Dezső).
     
  8. Tudjuk, hogy Pruck Pál többszörösen büntetett köztörvényes bűnöző volt, akit a Kádár-rendszer legelvetemültebb propagandistái (köztük Szabó László, a Népszabadság újságírója és a Kékfény műsorvezetője) visszatérően szerepeltettek a forradalom lejáratásának igazolására.
     
  9. 1990 óta Pruck Pál családtagjai egyszer sem jelentkeztek, pedig a nevezett felvétel és Erich Lessing fotója széles körben ismertek voltak.
     
  10. Kérdéseket vet fel az is, hogy miképp kerülhette el Pruck Pál az ’56 utáni megtorlást, szemben más tizenéves szabadságharcosokkal, holott a Life magazin rendhagyó módon szerepeltette nevét!

Nem ez az első alkalom – és tartok tőle, hogy nem is az utolsó –, amikor egyes sajtóorgánumok és újságíróik 1956 hőseinek hitelét akarják rombolni. Jómagam, aki az 1956-os Emlékbizottság számos tagjával együtt még emlékszem az 1956-os forradalom „ellenforradalommá” hazudására és bemocskolására szervezett több évtizedes lejárató kampányra, nem csodálkozom, hogy vannak, akik ma is ezt a gyakorlatot folytatják.

Jelen ismereteink szerint a felvételen Dózsa László szerepel, az a Dózsa László, akinek ’56-os hősiességét mindeddig támadás nem érte, a neki adott nagyszámú elismeréssel pedig a szakmai és ’56-os szervezetek egyaránt igazolták őt.

Szégyenteljesnek tartom, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot a közösség egészétől elvenni, azt kisajátítani akaró szűk és jól behatárolható csoport 2016-ban is az MSZMP szellemiségét idéző gátlástalansággal igyekszik megfélemlíteni és hiteltelenné tenni nemzetünk legnagyobbjait! Különösen felháborítónak tartom, hogy a 168 óra című hetilap és annak online kiadása folyamatosan meggyalázza szabadságharcosaink fotóit. Nem elég a kegyeletsértés, amelyet a hetilap október 20-i címlapjával követett el, most egy igazolt szabadságharcost igyekeznek hiteltelenné tenni.

Az 1956-os Emlékbizottság többi tagjával együtt arra biztatjuk Dózsa Lászlót, hogy ne adja fel a küzdelmet, ahogy 1956-ban sem tette, amikor tizenéves kamaszként védte hazánkat!

Az 1956-os Emlékbizottság és a Terror Háza Múzeum ahogy eddig, úgy a jövőben is minden energiáját a forradalom és szabadságharc emlékének ápolására, az egyéni teljesítmények elismerésére, valamint a szabadság és nemzeti függetlenség ügyének képviseletére fordítja.

Van mire büszkének lennünk.

Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

 

Budapest, 2016. november 3.

                                                                                                                         

                 Schmidt Mária

                 kormánybiztos,
az 1956-os Emlékbizottság társelnöke