˝A MODERN EMBERT a múlthoz való viszonya nélkül nem is lehet meghatározni˝ - írta Hamvas Béla.
A múlt, mi is az? Elsősorban egy más világ. Gyakran úgy tekintünk vissza rá, mint a vándor, aki a hegyre felfelé menet meg-megáll, összehúzza a szemét, és visszanéz a völgybe. Mindent lát még, de az egész mégis már valószerűtlen. Minden ott van még, ahol lennie kell, ott és úgy, ahogy hagyta, de valahogy mégis egészen másképp. Aki eltávolodott, az már más perspektívából látja, amit maga mögött hagyott. Más világba lépett.
Milyen volt az a más világ? Milyen volt a múlt? Nagy a kísértés, hogy elfeledjük: a múlt valamikor jelen volt, vagyis törékeny, véletlenszerű, lehetőségekben gazdag, bizonytalan kimenetelű. Milyen volt Magyarország múltja, közelmúltja? Milyen volt a század, amit épp most hagytunk magunk mögött? Vajon olyan könnyű magunk mögött hagyni?
Szakály Sándor a Katonákról, történelemről, önmagunkról alcímet adta könyvének, amely első kötetéhez hasonlóan - melyet szintén az Ister Kiadó gondozott - a hadtörténelem, a két világháború alatti és közötti történelem kérdéseivel foglalkozó kisebb-nagyobb írásait foglalja magában. Kiemelten tárgyalja Trianon hatását, 1941-es hadba lépésünket, a zsidó munkaszolgálatosok és a II. magyar hadsereg szörnyű sorsát. Elemzi Jány Gusztáv és Bárdossy László tragikus alakját. ˝Elődeink ők, ha nem is jelképeink˝- írja, hisz tragikus tévedéseik, sorsuk múltunk részévé vált. Szakály azt vallja, ˝az igazság nem függhet attól, ki győz˝. Ezért indulatoktól mentesen, az igazság felderítésének szándékával közelíti meg az általa vizsgálandó eseményeket.
Közhelyekkel, rosszindulatból vagy tudatlanságból terjesztett tévedésekkel, rágalmakkal száll szembe. Tényeket, adatokat sorol, vitatkozik és érvel. Mindig higgadtan, mindig határozottan. És méltányosan.
Szakály jó történész és jól is ír. És ami a legfontosabb, tud kérdezni. Mert csak aki kérdezni tud és mer, az találhat válaszokat. És ő talál. Ezek a válaszok sok esetben nem esnek egybe az évtizedek óta terjesztett sztereotípiákkal, és sokszor nem is olyan egyszerűek. Hiszen a történelmi helyzetek sem egyszerűek, és a lehető legritkább esetben fekete-fehérek. Még akkor sem, ha nálunk évtizedeken keresztül ilyen történelmet írtak és tanítottak.
Hadat üzenni, kiugrani a háborúból, ilyen horderejű döntéseket mérlegelni és meghozni sokunknak sokáig hipotetikus, a múlthoz köthető dilemmáknak tűntek. Évtizedeken keresztül békében éltünk, és diktatúrában, a döntések felelősségétől megfosztva, illetve felmentve. A XX. század közepén döntésre kényszerülő elődeink beszűkült mozgástere iránt kevés megértést mutatva. Ma azonban magyar katonák harcolnak Irakban, még ha önkéntesek is. A magyar társadalom, a magyar értelmiség úgy tesz, mintha ez nem az ő ügye lenne. Nem folytat nyilvános diskurzust arról, helyes-e, ha részt veszünk ebben a háborúban, mint ahogy nem tárgya a közbeszédnek az sem, hívja-e haza a kormány a katonákat, vagy sem. Pedig ez is mindannyiunk ügye. Minden európaié és minden magyaré is.
Ez a múltban tallózó könyv rávilágít arra, hogy a történelem csak nagyon ritkán teszi föl a kérdéseit egyértelműen. Választani, dönteni rendszerint nem a hófehér és a koromfekete között kell. Választani, dönteni nekünk, magyaroknak, vezetőinknek, politikusainknak csak nagyon ritkán lehetett jó és rossz között. Többnyire csak a rossz és a kevésbé rossz között választhattak. S ne feledjük el: az elmaradt vagy késlekedő politikai döntéseket a fölgyorsult történelmi idő mindig visszaminősíti, visszasorolja a rossz lépések körébe.
Emlékeztetnek minket ezek az írások arra is, hogy a kényszerhelyzetben hozott döntéseknek néha meglehetősen súlyos következményei voltak. A felelősség alól természetesen mindez nem mentesít. De tudnunk kell: a jó döntésekhez szabadságfok, mozgástér kell, amelyre ugyan vágyunk, de amelynek történelmi-politikai meghatározottságaink miatt elég ritkán voltunk birtokában.
Nemcsak a jó döntéseknek, hanem még a rossz és a kevésbé rossz közötti választásnak is három alapvető feltétele van: politikai tapasztalat, történelmi elemzőkészség és felelősségtudat. Gyakoroljuk, tökéletesítsük tehát elemzőkészségünket az ebben a könyvben ismertetett helyzetek pontos analízisével! Ismerjük meg múltunkat, okuljunk az elődök életéből, döntéseik következményeiből! S azt tudom ajánlani mindannyiunknak: képzeljük magunkat a helyükbe, mielőtt pálcát törnénk fölöttük.
Ezért tehát lapozgassuk Szakály Sándor könyvét, és gondolkozzunk el vele együtt azon, miért és hogyan gondolkodtak eleink, akiknek akkor és ott, azoknak az információknak a birtokában kellett dönteniük háborúról és békéről, vagyis életről és halálról.
˝Ne gúnyold ki az emberi cselekedeteket, ne rosszalld, ne átkozd meg, hanem értsd meg őket˝ - figyelmeztet a nagy filozófus, Spinoza. Szakály Sándor ebben a könyvében is erre törekszik.
(Szakály Sándor: Század vagy ezred? Katonákról, történelemről, önmagunkról. II., Ister, Budapest, 2004. Ára: 2200 Ft)