- Az oktatás olyan hosszútávú befektetés, amely csak évtizedek múltán térül meg. Most, hogy a Hökosz vezetői megállapodtak a kormányzattal, és ezt a megállapodást Horn Gyula becsületszava garantálja, milyen esélyeket lát a hazai polgárosodásra?

-  A pillanatnyi helyzetben nem tudnám megmondani, mik a magyarországi polgárosodás esélyei. Horn Gyula nemrég a televízióban a napilapok főszerkesztőinek kérdésére kijelentette, hogy nem érti, mi az a polgárosodás. Szerinte modernizálni kell, és ha lesz modernizáció, akkor majd lesz polgárosodás. Én meg nem tudom, hogy mit ért a modernizáció fogalma alatt, ez pont olyan szó, mint a reform. Amit az oktatással csinálnak éppen, azt is reformnak hívják. Ugyan elismerem, hogy az oktatási rendszer nem működik tökéletesen, és bizonyára lehetne is rajta javítani jócskán. De azt, hogy valaki megvalósítsa a tíz perc alatt kigondolt ötleteit, azt egyszerűen elfogadhatatlannak tartom. Nyilván kell javítani az oktatáson, az egészségügyön, de csakis megfontoltan egy evolúciós folyamat részeként. Amit most csinálnak, azt inkább rombolásnak, mint reformnak nevezhetjük.

- Általában az oktatást elemzők, és elsősorban a baloldali szociológusok azt hangoztatják, hogy az oktatási modell eltorzulása a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődéséhez vezethet. Most, hogy végül is a tandíj kompenzáció nélkül kerül bevezetésre, van-e lehetősége a rosszabb helyzetben élő családok gyermekeinek a felemelkedésre? Hova vezet egy ilyen folyamat?

-  Én azért tartom ezt döntő kérdésnek, mert Magyarországnak nincs más kiaknázható kincse, mint szellemi tőkéje. Nincs olajunk vagy más természeti kincsünk, aminek bázisán kialakulhatna egy olyan vagyonosodé osztály, amelynek a gyermekei a tudástőke megszerzésével komoly polgári bázisát adhatnák a társadalomnak. Mivel arra nagyon kicsi esélyünk van, hogy ezt az olajat itt megtaláljuk, be kell látnunk, hogy nincs más esélyünk, mint hogy az oktatásba invesztáljunk. Ráadásul ennek vannak már hazai hagyományai. Nem is kell olyan messzire nyúlnunk példáért. Eötvös József kultuszminisztersége alatt Magyaroszág Európát messze meghaladó mértékben fejlesztette oktatását. Nem is szólva Klebels-berg Kunóról, aki a jelenleginél sokkal rosszabb gazdasági helyzetben felismerte, hogy a válságból kivezető utat csak az oktatásba és a kultúrába való erőteljes tőkekoncentráció útján lelhetik meg. Ráadásul ez a stratégia a technológiai fejlődéssel is egybevág. Billy Gates szinte a semmiből teremtette meg világbirodalmát. Ez a példa arra tanít, hogy tudással szinte mindent el lehet érni. Mi mással lábalhatnánk ki ebből a helyzetből? Milyen stratégiájuk van azoknak, akik pont az oktatáson akarnak takarékoskodni?

- Sokan úgy gondolják, hogy a pillanatnyi kormányzat azért törődik inkább a költségvetési hiánnyal, mint az oktatással, mert egy ilyen hosszútávú befektetés gyümölcseit már nem élvezheti jelenlegi pozíciójában. Többek között a tandíj is alapvetően adójellegű bevétel az államkasszában...

-  A tandíj kérdését alapvetően differenciáltan kell nézni. A világon sok helyen nem kell tandíjat fizetni az állami egyetemeken, olyan is van, ahol éppen most törlik el. Vannak persze elit magánegyetemek is, ahol fizetni kell. De pontosan ki tudja számolni valaki, hogy ha ott szerez egy jó diplomát, a befektetett tandíj mennyi idő alatt fog megtérülni. Nálunk, miután egy család öt éven át nélkülözéssel kigazdálkodja a tandíjat, még vagy tíz évig támogathatja a fiatal diplomás gyereket, mert nemhogy vissza tudná fizetni az esetlegesen megkapott kölcsönt, de még magát sem tudja eltartani a kezdő fizetésből. Hacsak nem bankárképzőben végez. A nálunk most befizetett tandíj olyan, mint a békekölcsön.

-  Vajon változtat valamit a helyzeten ez a mostani megegyezés, amelyet a Hökosz kötött Horn Gyulával és Fodor Gáborral?

- Elég furcsának tartom ezt a becsületszóval garantált ígéretet. Az egyetemek támogatását ugyanis nem növelik az inflációval, kiegészítő tandíjat pedig a miniszterelnök törekvése szerint nem szedhetnének. Ezek után nem marad túl nagy mozgásterük. A főiskolák és az egyetemek már így is elbocsátásokra kényszerültek. És még ha el is fogadjuk, hogy voltak a felsőoktatásban felesleges és alkalmatlan oktatók, azt joggal elvárhatnák a bent maradtak, hogy olyan fizetést kapjanak, amiből meg is élhetnek. Ha bizonyos kulcspozícióban lévő embereket, így az egyetemi oktatókat nem fizeti meg az állam, akkor azok ki fognak vándorolni, és soha nem tudunk a kilábalás útjára lépni. Ha lezüllesztik a felsőoktatást, akkor egyenes úton haladunk a Bokros által megcélzott ideálhoz, Burundihoz.

Lovas Lajos