Arthur Koestler: Meta (jegyzettel ellátta: Schmidt Mária)

ARTHUR KOESTLER


Meta


- Pa-pa!
- Na mi az fiacskám, miért bőgsz?
- Na ülj le szépen és mondd, miért bőgsz? (Leteszi az újságot.)
Na?
- Mer méta volt…
- Nos és?
… mer … és én kivándorlok Jeruzsálembe.
- ? ? ?
- Hát tornaóra volt. aztán metáztunk az udvarban.
- Engedelmeddel - mi az, hogy meta, fiacskám?
- Hát az úgy van, hogy középen leteszik a labdát egy lyukba és minden fiú egy másik nemzetet képvisel és mind ott tartják a kezüket a labda felett és ha a rendező például azt kiáltja, hogy: „Román˝, akkor a többi mind elszalad, de annak, aki a román, fel kell kapni a labdát és valamelyikhez hozzávágni.
- Aha… (jóleső emlékezések).
- És az, akit eltrafáltak, az kap egy pontot és akinek először van öt pontja, azt kivégzik.
- És téged kivégeztek. Azért még nem kell bőgni. Mást is kivégeztek már.
- De nemcsak azt …
- Hát?
- Hát úgy volt, hogy névsor szerint kellett válogatni mindenkinek, hogy milyen nemzet akar lenni és mikor odaértek, hogy „Wajsz˝, akkor már volt magyar és volt szittya és volt turáni és volt indiánus és akkor a tanár úr kérdezte, hogy hát te Wajsz, mi akarsz lenni? és én vagyok az utolsó a névsorban és nem tudtam mit mondjak.
- És?
- És akkor a tanár úr még egyszer kérdezte: hogy na mi lesz Wajsz. még itt se tudsz felelni…
- Ahá!
- … miért nem válaszolsz és akkor hirtelen jött egy tippem és azt mondtam: zsidó…
(A mama: - Woher das Kind nur solche Ideen nimmt?)
- …és akkor egyszerre olyan csend lett, csak a vörös Varga röhögött halkan. Akkor kezdődött a játék és egyszerre minden sorban csak én rám céloztak és mind röhögtek, a tanár úr is, pedig az nem szokott és aztán a többiek már el se szaladtak a kikiáltáskor, mert tudták, hogy úgyis csak rám dobnak mind és aztán úgy volt, 9 hogy minden dobáskor mind álltak körbe és röhögtek és csak nekem kellett; egyedül elszaladni mindig, egyszer el is estem és felütöttem a térdem és fájt és attól fogva nem tudtam elszaladni többé, csak álltam és vártam, hogy nekem vágják a labdát, és a hottentotta orrbatrafált úgy, hogy orrvérzést kaptam, úgy fájt, de nem bőgtem
És a tanár úr?
- A tanár akkor ott állt háttal az udvar másik végén és morzsát dobott a madaraknak
- Aztán.
- Aztán kivégeztek és újra kezdődött a játék és ekkor a tanár úr azt mondta hogy nahát Wajsz, most te választasz először nemzetet, mert téged végeztek ki.
- És.
- És én akkor még egyszer azt mondtam: Zsidó! - Miért, te szamár?´ - Mert…
- Válaszolj, ha kérdeznek! Mért mondtad még egyszer, hogy zsidó?
- Mert. És ha akarsz, most te is megüthetsz, mert én úgyis egy vértanú vagyok.
- Mi vagy?
- Vértanú. Mert aztán, mikor újra kezdődött az egész hecc és megint mind nekemvágták a bórlabdát és mikor éreztem, hogy nagyon fojtogat a torkom és mindjárt bőgni kell, akkor egyszerre elképzeltem, hogy én vagyok a tizenhárom aradi vértanú, meg az autodafé, akit a spanyolok elégettek és nagyon szép volt és úgy volt, hogy ezt mind csak álmodom és nincs senki az egész világon, mert a többi az csak vigyorog, de csak én egyedül vagyok igazán és szívem nagyon fájt.
- Schrecklich wie das Kind überspannt ist!
- De aztán egyszerre azt kiabálta a vezér, hogy: Zzzsidó! és akkor egyszerre elfelejtettem, hogy én egy vértanú vagyok és fölkaptam a labdát és svungot vettem dobni. De ők megint csak álltak és vigyorogtak és mind úgy nézett, hogy „na csak merjél!˝. És akkor én is álltam és ők is álltak félkörbe, körülöttem és akkor elkezdődött velem forogni a világ és akkor egy borzasztó ütést mértem a hottentotta koponyájára úgy, hogy elterült és én szédültem és a falhoz támaszkodtam.
- És.
- És akkor a tanár úr murizott és tartott egy prédikációt és beírt az osztálykönyvbe, de az nem baj, mert én úgyis kivándorlók Palesztinába.
- Hát ezt meg ki verte a fejedbe?
- A Kelemen, aki egy nyolcadikos és borzasztó okos és azt mondta, hogy a zsidóság az egy nemzet és Palesztinában már építik a zsidó államot és megint úgy lesz, mint régen, amit a hittanórában tanultunk, hogy a zsidóknak is volt egy saját országjuk és mind féltek tőlük, mert nagyon nagy hősök voltak, mint példának okáért Dávid király, aki csúzlival lőtte az óriást.
- Ich hab immer gesagt, Du sollst ihn nicht mit dem Kelemen verkehren lassen, er verdirbt das Kind.
- És mi történt azután?
- Azután hittanóra volt és a hittantanár mondott valamit, hogy az izraelitáknak missziójuk van és hogy nekünk szenvedni kell a népek között, mert a jóisten ezt úgy akarja, amíg eljön a Messiás, de az még sokáig tart. És akkor én megkérdeztem, hogy az is hozzátartozik-e a misszióhoz, hogy a métában mindig engem trafáljanak el a különböző nemzetek és ha visszavágok, akkor engem beírnak az osztálykönyvbe?
- Hogy lehet ilyen butákat kérdezni?
- Az nem buta, mert az nekem fájt és az orrom is vérzett. De a tanár úr csak azt mondta, ha beírtak, akkor biztos megérdemeltem és mindjárt másról kezdett beszélni: de én mondom neked, hogy én nem hagyom többé az orrom beverni, mert ez nem egy misszió, hanem egy marhaság és én kivándorlók Palesztinába és már be is iratkoztam az egyletbe, amibe a Kelemen van: és már ki is léptem a gittegyletből, mert azok az idők elmúltak és én most egy komoly ember vagyok és már nem is bőgök, csak az előbb bőgtem, mikor eszembe jutott az egész és ki fogok vándorolni Palesztinába
- Na jól van fiacskám, de most aztán hagyjál olvasni és verd ki a fejedből ezt a sok butaságot
…és lesz nekem is egy csúzlim és mint Dávid király a Góliátot, úgy fogom én lelőni a vörös Vargát, ha megint hottentottáskodik nekem…




Arthur Koestler Budapesten született 1905-ben. Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte. Évekig Németország és Anglia legnagyobb hírlapjainál dolgozott, részben külföldi tudósítóként.


A húszas évek második felében a cionista mozgalom Jabotlnsky vezette szárnyának híveként hosszabb időt töltött Palesztinában. Élményeiről a Múlt és Jövőben is beszámolt. A cionista mozgalomtól eltávolodva egyre közelebb került a baloldali mozgalmakhoz. Elkötelezett kommunistaként vett részt a spanyol polgárháborúban, ahol a fasiszták fogságába esett. Hosszabb időt töltött börtönben. Fogvatartói halálra Ítélték. Angol liberális körök közreműködésének eredményeként szabadult.


Angliába költözött és újra írni kezdett. Leghíresebb regényét, a „Sötétség délben˝-1 (Darkness at Noon). mely a koncepciós perek kulisszatitkaiba enged bepillantást. 32 nyelvre fordították le. Egyik utolsó nagy érdeklődést keltett műve. a ..13. törzs˝ (The Thirteenth Tribe) a zsidóság kazár eredetét kutatja.


Koestler magyar nyelvű irodalmi munkássága ez ideig nem ismert. A Múlt és Jövő 1921 novemberi számában talált „Méta˝ című novella ezért méltán számíthat érdeklődésre. Az író e rövid elbeszélésben bizonyította, hogy tökéletesen - irodalmi szinten - bírta a magyar nyelvet és ismerte a zsidó mindennapokat.


Schmidt Mária

Vissza

Szakma | Közélet | Galéria | Fórum | Vendégkönyv | Levélírás | Fejlesztette: CENTER.HU Kft.