BESZÉD A NÉMET–MAGYAR BARÁTSÁG DÍJ ÁTADÓÜNNEPSÉGÉN

Megjelenés dátuma: 2017-06-02

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Miniszterelnök Urak!
Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim!

Higgyék el, pontosan tudom, mekkora megtiszteltetést jelent számomra ez a díj. Ahogy Önök közül bizonyára sokan tudják, Németország, az Önök ifjú hazája, mindig is a figyelmem középpontjában állt. Nemcsak mint történész, de mint jelenkorunk társadalompolitikai folyamatait vizsgáló esszéista is próbálom megérteni ezt a közel 150 éve fennálló jelenséget, nevezetesen Németországot.

Mert, kedves Barátaim, osztom a volt brit miniszterelnök, Benjamin Disraeli véleményét, miszerint az egyesült Németország létrejötte Európa közepén egy sokkal nagyobb, hatalmasabb, jelentőségteljesebb esemény volt, mint a francia forradalom 1789-ben a napóleoni háborúkkal egyetemben.

Az Önök országának lehetőségei az első pillanattól kezdve, és ma is óriásiak. Tisztázni szeretném, hogy csodálom hazájuk kultúráját, történelmét, lenyűgöző tehetségeit, erényeit és eredményeit, a labdarúgásukat is, és mindig is visszautasítottam, hogy Németország történelmi jelentősége az ő teljességében a Harmadik Birodalom szomorú és egyébként a világtörténelem természetéről és jellegéről sokat eláruló fejezetre korlátozódjon.

Hazájuk elkötelezett barátja vagyok, aki csodálja többek között az Önök szívmelengető képességét, hogy újra meg újra talpra tudnak állni, tudnak a hibáikból tanulni, és van erejük a nyűgös sértettség politikája helyett mindenkinek határozottan kezet nyújtani.

Ugyanakkor kritikus is vagyok, aki Németországot kívülről szemléli, és akinek az aggodalmai, intellektuális elvei mindig ugyanazon a fundamentumon nyugszanak, azaz azon a meggyőződésen, hogy elsősorban Németországnak van képessége és lehetősége arra, hogy megőrizze kontinensünket sokszínűségével, gazdagságával, hagyományokban gazdag történelmével. Ezért jelent nekem ez a díj sokat. Gondolkozó emberként ugyanis állandóan a félreértés veszélyének vagyunk kitéve.

A megtiszteltetés, amit Önöktől kaptam, számomra azt a bizonyosságot jelenti, hogy szimpátiám, hazájuk iránt érzett tiszteletem, az utóbbi évek aggodalomtól terhes kritikájának ellenére elért a címzettekhez, azaz Önökhöz, tisztelt Hölgyeim és Uraim.

Köszönöm ezt a baráti kapcsolatot, köszönöm az Önök megbecsülését.

Köszönöm szépen.

 

Elhangzott a Budapesti Német Gazdasági Klub (DWC) 25 éves fennállásának tiszteletére rendezett ünnepségen, a Pesti Vigadóban, 2017. május 20-án.

Utoljára frissítve: 2017. június 14.  13:48


Vissza

Szakma | Közélet | Galéria | Fórum | Vendégkönyv | Levélírás | Fejlesztette: CENTER.HU Kft.